Kriszta nagylány

Ma ledöbbentett a kisasszony. Bemegyek a konyhába, térdel egy széken és ír. Rögtön nekemnyújtja a papírdarabot, amire írt, és kérdezi: szép betűket írtam, Anyukám? Ez állt rajta:

ÉS kezdte mondani: há betű, i betű, a betű, fordított a betű:D, Cecília betű. Tovább nem ment. Amikor rákérdeztem, hogy az utolsó, milyen betű, azt mondta, nem tudja, de olyan, mint az Edith betű. :D

Mivel tudom, hogy semmi sincs véletlenül, meg kell érdeklődnöm az oviban, hogy volt szó iylesmiről, betűkről? mert nem mondom, hogy mi sosem betűztünk, de valamikor angyon régen volt egy amolyan fellángolása a betűk iránt, azóta nem foglalkoztunk ilyesmivel!
De hoppá! Most jut eszembe, hogy az elmúlt napokban is volt valami hasonló... kinn voltunk és Kriszta hátramaradt. Egyszercsak hív: anyukám, gyere nézd meg, mi van itt: há betű, i betű és a betű. És miből voltak? A diófa barkájából rakta ki!!!
Hogy éppen ugyanezek a betűk... hmmm.. tényleg nem lehet véletlen. De hogy le is írja őket, méghozzá elég szépen ... mondjam úgy, hogy kicsit ... érdekes.

És ha már itt tartok, még dicsekszem vele egy kicsit: múltkor említettem a tudatos számolást - azt továbbra is gyakorolja. Tízen felül is próbál menni, de összegabalyodik.

Tegnapelőtt letolta a nadrágját és pucér combján ritmust ütögetett.:D Ecc, pecc, kimehetsz, stb. , miközben a ritmusütögetéssel sem tévedett.

Az éneklése, mármint a dallamvitel, elég sok kívánnivalót hagy maga után!:P Persze, a dallamot fel lehet ismerni, sőt, van amit nagyon jól is énekel, de tegnap is bebizonyosodott, hoyg ezen a téren, bizony, van mit fejlődnie!:)

Erről a "tegnapi éneklésről" fog szólni a következő bejegyzésem.

Itt az okos nagylányom:):