2010. május 4., kedd

Semmi sem jó

Mostanában valahogy semmi sem jó. Felhúzom magam minden apróságon és nem apróságon, Végzem a dolgom, de nincs kedvem semmihez. Elhatározásokat hozok, hogy a következő pillanatban máris feladjam őket. A lányokkal néha a kelleténél darabosabban beszélek. Van úgy, hogy csak ülök és bámulok ki a fejemből, mint egy idióta. Az agyam állandóan azon kattog, hogy mit dolgozhatnék, milyen munkát kereshetnék, ami megfelelne főleg program szempontjából, miközben itthon munka nélkül sem győzöm a dolgomat. De ennek nincs értéke. Pedig, ha egy napon benyújtanám érte a számlát, nagyon sokba kerülne.
Ki vagyok égve rendesen.

20 megjegyzés:

Virág írta...

Rám pozitívan hatott a tavasz! Pedig nekünk is van bajunk elég. :( Nekem is gondot jelent, hogy egész nap dolgozom, és estére nem látszik semmi. Amire körbeérek a lakáson, ott, ahol elkezdtem, már minden ugyanúgy van. A gyerekekkel próbálom azt, hogy ami nem a helyén van, az repül. Eddig semmi látszatja,m de már szépen fogynak a játékok! ;)

iméon írta...

Sajnálom, hogy így érzel. De ez szerintem jelent helyzetben egy teljesen normális lélekállapot. És tisztelem, becsülöm, hogy ezt is megörökíted a naplóban. Néha én is így vagyok... És ez kihat az Eszterhez való türelmemre is. Sajnos. Amíg meglátjuk, hogy ez nem jó így, addig nincs nagy baj. :)

Sok puszi.

ilgya írta...

Jaj Editkém! Most legszívesebben megölelnélek!!!
A számla az tutti nagyon borsos lenne a végén,ha be lenne nyújtva;
Járj nyitott szemmel(ahogy eddig is) és meglátod jönni fog az aminek jönnie kell,hiszem,hogy nem véletlenül történnek a dolgok. Most töltekezz egy kicsit és gondolkodj,rágodj dolgokon és ki fog alakulni minden! Mélységesen egyeüttérzek veled,én most lábadozok ebből a cipőből...Kitartás!!!!!!

Gelvia írta...

Szívemből szóltál. És én is csak bátorítani tudlak!!!!!!

Addig is kitartás!!!

sedith írta...

Köszönöm, csajok a szavaitokat. Muszáj volt írnom róla, mert egy, hoyg jobb lett utána, kettő pedig, az ilyen napok-időszakok hozzátartoznak a mindennapjainkhoz és csak úgy reális a kép, ha a rosszat is néha-néha beleírjuk.
Rendbejövök, mert mindig rendbe szoktam, de az tény, hogy egy-egy ilyen alkalommal egy pici darabka kihal bennem.

Sz. Zita írta...

Én is pont így érzek, csodálom ahogy le tudod írni. Én nem is tudnám, nem is merném. Mindig dolgoztam, vagy ha gyesen is voltam, az is a "program" része volt, utána rögtön visszaálltam dolgozni. De most... ...most semmi sehol. Azt vártam, hogy a dolgok egy-két hónap alatt csak kialakúlnak, de nem. Otthonról csak a vádaskodás, hogy így kéne meg úgy kéne csináld, de én úgy érzem mindent megteszek, legalábbis több nem megy. Már majdnem fél év, és csak most kezd valami mozgolódni. Az első két hónapban azt hittem bedilizek, sokszor csak szidtam Barnit ok néklül, vagy valamiért ami nem az ő hibája volt. S akkor a csúcs az, amikor nap végén megkapom, hogy te úgysem csinálsz egész nap semmit. Ez annyira fáj, és gondolom te is így vagy. Pedig ha nem kevesebb időm van magamra nem a saját cuccaimra mint azelőtt, akármi legyek. Ne haragudj, hogy magamról írok, csak azt akartam, hogy tudd, hogy együtt érzek veled. Ha otthon lennék bőgnénk egyet kórusban egymás vállán, az megvigasztalna :)

sedith írta...

Tudod, Zita, tényleg így van. De itt nincs senki, akivel bőghetnék!:P Marika elment, te elmentél, máshoz nem járok. Anyósomnak nem panaszkodom, Édesanyámnak még úgyse. A tesómnak is megvan a maga baja, mit fárasszam még a magaméval is? Lehet, meg sem értené, hiszen ő még nem volt hasonlóban. Úgyhogy, maradok a: segíts magadon, mert Isten is megsegít mottónál. :)
Barnika meggyógyult?

Ági írta...

Edith! Szerintem nem "kóros", hogy így érzel és abban is biztos vagyok hogy mindannyian átestünk már valami hasonlón. Nem is írok semmi okosat csak azt, hogy úgyis elmúlik. Majd átlendülsz a holtponton és újra szárnyakat kapsz, mint nem is olyan rég. Velem is így szokott lenni. :-)))

Puszi
Ági

Loihi írta...

Önsajnálat jelen helyzetben simán belefér. Csak szabj neki határt, mondjuk 2 nap. Aztán kényeztesd magad vmivel, mert megérdemled. :-)
(Nekem még a MagneB6 vitamin szokott segíteni kijönni a depiből)
Ölellek.

Maimoni írta...

Edith, biztosan hamar átlendülsz ezen... Ülj ki a napra, csukott szemmel, hallgasd a madarakat - a napsugarak meg addig is jótékony hatást végeznek benned, eltakarítják ennek a ronda, hosszú télnek a sötétségét. (Na persze, ne felejtsd ott magad sokáig, mert leégsz...)

Sz. Zita írta...

Azért valakivel csak ki kéne jól beszéld magad, aki át tudja érezni a helyzetet, jót tenne. Barnika jobban van, még folyik az orra, s szakadozik kicsit, de már nincs semmi láza. Sok-sok puszi neked és egy nagy-nagy ölelés :)

OLGA írta...

Kivánok neked kitartást' Csak fel a fejjel értékeld a gyerekeiddel együtt töltött időt,olyan hamar elmulnak a gyermekévek,hogy észre se veszed és később majd örülsz ,hogy tübbet lehettél velük.Amugy értékelem őszinteséged,dijat is találsz nállam!

Szitya írta...

Igen, Edith, szerintem is kellene valaki, akivel kibeszélgethetnéd magadat. És nem telefonon, nem is otthon, hanem valahol máshol, akárhol. Parkban, cukrászdában vagy egy uszodában... Ki kéne "szellőztetni" magadat! Találj rá megoldást és már az is fel fog dobni!!!

Puszi,

Szilvi

sedith írta...

Köszönöm a további kedves szavakat is.. igyekszem, lányok, igyekszem, én utálom a legjobban magamat, amikor harapós, depis kedvemben vagyok. :P:)

Olga, köszöntelek olvasóim között, örülök, hogy olvasol.:) A díjat pedig nagyon szépen köszönöm. :)

kata írta...

Edithem!

Sajnálom, tudom milyen szar (bocsánat) utálni a magunk rosszkedvét és nem beszélni róla senkinek.
Néha igazságtalannak érzem, hogy magunkat magunknak kell felkanalazni, mert azt sem csinálja meg helyettünk senki.
Tudom, hogy már kifelé lépkedsz, csak várom erről a megerősítést!

Ölellek,
Kata

sedith írta...

Kata, köszi neked is. Igen, mint a főnixmadárnak, nekünk is a saját hamvainkból kell kiújulni. (Bocs', ha nem így írják helyesen.)
Tudod, vannak jó pillanatok, pl. a ma délutáni sétánkon a lányokkal teljesen hátrahagytam mindent, de ezek még olyan törékenyek! Utána egy apró mozzanat és ismét a béka segge alatt vagyok. (Ezért is bocs'.)

fenci írta...

Szia! Nézz be hozzám, vár Rád ott valami!

fenci írta...

Jajj : http://manocskak.freeblog.hu/

Natimi írta...

Nem te vagy az utolsó,akinek ilyen pillanatai,napjai vannak!De ezekből kilehet jutni,csak ahogy te is,be kell látni a dolgokat!
Persze ilyen kedvel nem megy semmi úgy és a türelmünk is kevés.De hidd el hamar kilábalsz belőle,mert Te egy boldog anya és feleség vagy.Tudjuk mi ezt és Te is tudod!Csak idő kell.Adj magadnak időt és lehetőséget a kikapcsolódásra!

Puszillak,
Timi

u.i.Remélem eddig sokkal jobb a kedved..

Natimi írta...

Nem te vagy az első és utolsó,akinek ilyen pillanatai,napjai vannak!De ezekből kilehet jutni,csak ahogy te is,be kell látni a dolgokat!
Persze ilyen kedvel nem megy semmi úgy és a türelmünk is kevés.De hidd el hamar kilábalsz belőle,mert Te egy boldog anya és feleség vagy.Tudjuk mi ezt és Te is tudod!Csak idő kell.Adj magadnak időt és lehetőséget a kikapcsolódásra!

Puszillak,
Timi

u.i.Remélem eddig sokkal jobb a kedved..