2010. május 17., hétfő

Program program hátán 2.

Múzeumok éjszakája

Tudom, hogy az alcímben említett rendezvénynek nagy múltja van világszerte, nálunk viszont, mint sok minden más, még eléggé gyerekcipőben jár: állítólag Krisztával egyidős.:) De ez nem számít, az a lényeg, hogy VAN. Mindig "irigykedve" olvastam Ágnes beszámolóit arról, hogy hogyan járnak múzeumról múzeumra, hogyan részesülnek jobbnál jobb programokban (ITT és ITT) és nagyon vágytam, hogy egyszer én is részesüljek ilyesmiben.

Az igazsághoz hozzátartozik, hogy családostól sohasem "vetemedünk" múzeumlátogatásra, István egy múltkori javaslatomra is kijelentette: "hagyj békén az ilyen kulturális dolgokkal" (Pedig egyszer úgyis elmegyünk oda!:P). Nem szereti és kész. Nem is baj ez, ha neki így a jó, nekem viszont hiányoznak a kulturális programok: a színház, a hangversenyek, a különféle alkalmi tárlatok megtekintése (legtöbbjük nem múzeumokban nyílik ), illetve a vitaesteken, könyvbemutatókon stb. való részvétel. Egyszerűen csak szeretem az ilyesmit, és most már nagyon tudnak hiányozni. (Amióta itthon vagyok a lányokkal, a két kezemen meg tudom, azt hiszem, számolni, hányszor volt részem benne.)

Jártam már a szászrégeni Néprajzi Múzeumban, voltam (nemegyszer) a Csíki Székely Múzeumban, a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeumban, a kézdivásárhelyi Céhtörténeti Múzeumban; Budapesten a Terror Házában, a Néprajzi Múzeumban és az Országházában (nemcsak, de ide ennyi is elég), bécsi múzeumokban, svájci múzeumokban, de még a Versailles-i Palotában vagy a párizsi Musée d'Orsay-ben is, és szégyenszemre SOHA nem voltam a marosvásárhelyi múzeumokban. Szombatig.

A Múzeumok éjszakája nem egyetlen éjszakára korlátozódott, hanem egészhétvégés rendezvénysorozatot rittyentettek belőle. Talán azért is, mert aki nem megy el nappal, némi aprópénzért, az éjszaka sem fog elmenni, mégha ingyen is van. Tudom, tudom, szemléletváltás kell, lassan meg is lesz, biztos vagyok benne, de tényleg csak úgy, ha aprók a lépések, mindenki által követhetőek. És szerintem az a legfontosabb ehhez, hogy a mostani legkisebbeket szervesen bevonják mindenbe, az ő szintjükön adják át nekik az ismereteket, tudományokat.

A szombati napot erre szántam. Krisztával karöltve, mert már elég nagynak ítéltem ahhoz, hogy elvigyem és hogy találjon/találjunk neki való érdekes dolgokat is, nem beszélve arról, hogy mindenhol rengeteg foglalkozással várták a gyerekeket.

Négyesben indultunk otthonról, Istvánnak vennie kellett valamit az orgona-munkálataihoz, így minkett letett a Várnál és elment. Hármasban, legelőször sétáltunk egy keveset,


majd megnéztük a Semmelweis Orvostörténeti Múzeum - méltán - sokat reklámozott vándorkiállítását, a Démoni ragály: a pestis -t. Természetesen, nem két kisgyerekkel kellett volna ezt végigjárnom, de utólag kiderült: mégis jobb volt, hogy a Várban kezdtük a nézelődést, programokat. A pestis után a Vár egyik bástyáját rohamoztuk meg,

ahol a város történetéről nézhettünk meg egy igen tekintélyes kiállítást. Borókának a csigalépcső volt a legérdekesebb ebben, de Kriszta már felkapta a fejét a különféle zászlókra és fegyverekre.

Mire innen lecammogtunk, az udvaron már javában gyülekeztek a gyerekcsoportok, a különféle műhelyek pedig kezdték megnyitni "kapuikat". Az agyagozós és a nyomdász-műhelyekhez hozzá sem szagoltunk, hiszen ezeknél volt a legnagyobb a roham, és anyniban nem is baj, hogy még úgyis kicsik lettek volna hozzájuk a lányok. A régészetet, viszont, éppen nekünk találták ki. Pillanatok alatt spaklit kaptak a lányok a kezükbe és áshattak, asháttak, kutathattak a kincsek után.





Drágakövek, csontok boldog tulajdonosai lettünk, hiszen, természetes, hogy bármit találtak, megtarthatták maguknak! És, persze, oklevél bizonyítja sikeres részvételünket. :)


A következő műhely a festőműhely volt, ide még mindig hármasban jutottunk el.



Kb. félidőnél viszont Boróka felmondta a szolgálatot, már kezdett igen-igen hisztis lenni (déli 1 óra volt), úgyhogy István éppen jókor érkezett, hogy megmentsen bennünket egymástól, azaz, hogy hazahozza a kisasszonyt és lefektesse. A kijárat felé vezető úton:


Megvártam, amíg Kriszta befejezte "festményét" és átvette a kettejük nevében kapott oklevelet,


majd még lézengtünk egy keveset egyik pavilontól a másikig. De mivel a maszkkészítés nem nyerte el a kisasszony tetszését, a másik két említett műhely pedig semmilyen szempontból nem volt nekünk való, megcéloztuk a Néprajzi Múzeumot.

Itt már több érdekesség volt Kriszta számára, érdeklődéssel figyelte a sokféle ruházatot, ilyen-olyan eszközöket, berendezési tárgyakat, de a szíve mégis húzta visszafelé abba a terembe, ahol fonni, szőni, fonalat tekerni lehetett. Igaz, közben még utunkat állta egy festő-foglalkozás, ahol a nagyobbak igazi ikonokat (szentképeket) mintáztak és festettek, a kisebbek pedig virágokat színeztek ki. Cukorka (előlegben), sós keksz (közben) és egy hatalmas festett piros pont volt a jutalom a szép munkáért.:)




A fonós teremben egy nagy ládában gyapjúdarabok voltak, Kriszta élvezettel túrkált benne, miközben magyarázgattam, hogyan lehet hozzájutni a gyapjúhoz, mit csinálnak belőle és megtekinthette, kipróbálhatta (volna) azt is, hogy hogyan. Segített "csűrelni" a fonalat, azaz csörlő segítségével feltekerni és nagyon várta, hogy a szövőszékbe ülhessen, de a közbejött munkálatok miatt (több szál elszakadt és a népviseletbe öltözött nénik éppen azon ügyködtek, hogy mindent rendbehozzanak) pár perc után már nem volt türelme várni. (Nem is csodálkozom, hiszen neki is alvásidő lett volna!)




Itt a néprajzi múzeumban még megcsodáltuk az Etno-shopban kiállított mindenféle népi motívumú dolgokat a gyönyörű varrottasoktól a korondi fazekakig és a népviseletekig, de jöttünk is ki, mert ez, bizony, nem éppen a mi zsebünknek való volt. Innen átléptünk az udvaron, ahol megtekintettük A tűz őrzője című kiállítást, ami, egy szibériai család által, az eszkimók életét, mindennapjait, szokásait, hiedelmeit mutatta be. Szerintem nagyon érdekes, színes, különleges kiállítás volt, kár hogy ennek sem épp a megnyitóján kerültünk oda, úgy biztos sokkal több mindent megtudhattunk volna a számunkra oly ismeretlen és oly izgalmas népről!


Jócskán délutánodott, amikor kijöttünk a néprajzi múzeumból és sajnos, az eső is szemerkélni kezdett. Szedtük a lábainkat, hogy ne ázzunk meg (nem voltam előrelátó, nem vittem ernyőt magunkkal, de hétágra sütő napban hagytuk el az otthont), amíg elérjük a Természettudományi Múzeumot. Nem tudtam mit láthatunk itt, csupán egyetlen kiállításról volt tudomásom, ami a gombák világába kalauzolja el az érdeklődőket. Várta is Kriszta nagyon, de el is felejtette a gombákat, ahogy beléptünk és meglátta a többit: hatalmas élmény volt számára a sok (kitömött) állat látványa. Nagyon profi módon mutatták be vidékünk jellegzetes állatait, mindegyiket sajátságos környezetében a legapróbb részletekig el. Így aztán láttuk a téli tájban a farkasokat, amint egy őzikét ejtettek el, a hatalmas vadkant a lombhullató erdőben, mellette bagoly és fácán "röpködött", kissé tovább meg róka és rókafióka leskelődött a fűből, virágos mezőn "ugrándoztak" az őzek, nyulak, és esti szálláshelyüket keresgélte a "faragói tavak" (a hozzánk legközelebb levő soktavas vidék) teljes madárvilága.


A másik teremben csomó rovart, lepkét, kisállatot, csúszómászót, madarat tanulmányozhattunk, és megcsodálhattuk a jókora szarvasagancsot is. A lépcső mentén, majd a fenti előtérben kiállított préselt gyógynövények, a szovátai Medve-tó mélység szerinti hőmérséklete és sótartalma, illetve az Erdélyi Fennsík védett növényei inkább számomra voltak érdekesek, a gombakiállítás viszont Krisztának is élményt nyújtott. Sokféle ehető és mérgező gombát mutattak be fotón és élőben (vagy szárítva) egyaránt, némelyikükről most hallottam életemben először; befőttesüvegekben gombás készítmények sorakoztak az egyik asztalon; egy másikon gyermekek rajzai, kézimunkái, makettjei voltak, mindegyikben a gomba volt a közös motívum. Egy másik asztalon préselt növényekből és különféle természetes anyagokból készült asztali díszek sorakoztak (ezek, gondolom, eladásra is voltak) a terem másik felében pedig részletes illusztrált tájékoztató volt a mérgező gombákról és az általuk okozott betegségekről, és fotók néhány világrekordnak számító, méretes gombáról. Pl. az egyik Mexikóban termett ehető példány 70 cm-es és 21 kilós volt. :) No, és a terem egyik sarkában és a közepén volt a legnagyobb érdekesség Kriszta számára: a gombaházikó, amelynek "ajtófélfájába" sikeresen beverte a fejét is:D

és a munkaasztalok, ahol szárított-préselt növényekből, virágokból képeslapot ragaszthatott.



Ragasztottunk is: jól teleaggattuk a papírt mindenfélével, mint a karácsonyfát és miután még váltottam néhány szót a teremőr-hölggyel, szépen a buszmegálló felé vettük az irányt.

Az "otthoni" buszmegállóban már várt István, kirendeltük, hogy ne ázzunk át teljesen, mire hazaérkezünk! És már kezdődhetett is az Apuka, tudod, mit láttunk?.... című mese Kriszta előadásában. :)

15 megjegyzés:

ilgya írta...

Most nagyon irigy vagyok!! Nagyon jó lehetett ez a kis "kultúrális" látogatás a Múzeumok Éjszakája keretében. Gyerekkorom emlékei jutottak most eszembe,nosztalgiáztam egy sort,és örülök,hogy ott is kezd fellendülni az e fajta értékek ilyen szintű bemutatása,mert tényleg van mit bemutatni,csak legyen kinek....

VH írta...

Tényleg nagyon jó kimozdulni,pláne ha gyerek is van velük programokat szervezni.Nekem is nagyon hiányzik hogy elmenjünk valahová,csak itthon ülünk és dolgozunk,főleg én most kell vigyázzak magamra.Közben várom,hogy történjen valami ahová el lehet menni a városban.Hiányolom az ilyen progaramokat,s szinte ,,irigyelem,, a nagyvárosi gyerekeket mert sokfelé tudják vinni a szülők.Nekem hiányzik azért még mindig Kolozsvár,Budapest.... mert tudom lehetne válogatni a programok közül. Mpost az idén természetesen nem is utazhatunk,pedig terveztünk:( Ez van.
Ügyesek voltak a lányok és Gratulálok az első kincsvadászathoz és oklveléhez,csak így tovább:)

Vivien írta...

Nem semmi! Egy napra ennyi minden! ÉS ilyen jól bírta Kriszta! Legalább most már tudod, hogy nem kell egyedül menned legközelebb, hanem van egy nagyon ügyes, érdeklődő, és fáradhatatlan kísérőd. :)

Mi is nagyon szeretjük a Múzeumok éjszakáját, teljesen más a hangulata, mintha nappal mennénk, bár mi nappal is szeretünk járni. Jó lesz, ha majd a mi Lányinkkal is lehet, mert biztosan lesz olyan, ami az ő érdeklődésüket is leköti, ahogy Te is megtaláltad a megoldást, hogy mind a kettőtöknek (hármótoknak) érdekes legyen a nap. :)

Puszi. Vivien

Izabella:-Szabina es Julia írta...

Hu ha nagyon jo kis programotok volt,te meg anya ugyes vagy hogy igy emlekszel mindenre es le is tudtad igy irni reszletesen.Sok szep dolgot lattatok,probaltatok ki.A csajok egyszeruen ugyesek voltak az asatason es rajzolasnal is es meg oklevelet is kaptak,szep kis emlke lesz majd szamukra ha nagyobbak lesznek.Erdekes lehetett a gyapju es a gombak is.De szerintem minden kituno volt es erdekes a csajoknak,gondolom estere jol kdolt Kriszta is es volt mit meseljen az apjanak.A szovatai medvetoba mi mar soksozr furodtunk es voltunk ott, a noverem ott lakik es mar 2 nyaron voltunk ott nyaralni a Szabinaval,hat annyira sos a viz hogy nem lehet elmerulni annyira fenn tart a viz,csak orral belebukni lehet a vizbe.
Mikor kijosz a vizbol tiszta feher so a tested tele lesz soval,de nagyon jo hatasa van es jo erzes.
Volt nekunk szerencsenk kiprobalni,a to pedig tenyleg medve alaku.
Meg sok szep ilyen napot nektek.puszika
Kukk be hozzank

sedith írta...

Ilgya, örülök, hogy jó volt olvasni és egy kicsit "itthon" érezted magad!:)

Hajni, ne törődj, nálatok is eljönnek nemsokára a kimozdulós-programos évek, már nem kell túl sokat várni rá! Te csak koncentrálj most magatokra és meglátod, miylen hamar itt lesz az iylen idő. Akkor meg visszasírod a babakort! Klönben meg... nézz csak szét, mert szerintem Csíkban is szerveznek hasonló rendezvényt, Sepsin pl. biztos vagyok benne, hoyg tavaly is volt. Sőt, minél hamarabb érdeklődj, mert mostanában tartják a egtöbb helyen, és Bogival is már nyugodtan el lehet menni.

Vivien, azért én szívesen kipróbálnék egy budapesti múzeuméjszakát! Az, biztos, hoyg más lenne, de úgy érzem, rengeteget tanultam én is tegnapelőtt és még mindig lenne, amit tüzetesebben megnézzek!:) Két-három év és már a ti lányaitok is bekapcsolódhatnak!:)

Izabella, tényleg jó volt, és szombat óta már csak emlékszem, merre jártunk, mit csináltunk és mit láttunk!:)
Szováta itt van nem messze tőlünk, mi is szoktunk járni fürödni oda, jó nektek, hoyg a testvéred helyben lakik!:)
Már megint, mivel vársz? :)

Ági írta...

Teljesen belepirultam a bejegyzésed elejébe...

Hurrá, hurrá, most már nálatok is van. Ráadásul úgy érzem igazán beleadtak a szervezők anyait apait, valóban tartalmas, különleges programokkal várták a közönséget.
Még végigolvasni is fárasztó volt (de persze élvezetes is), nemhogy végigjárni, átélni.
Kriszta mellesleg gyönyörűen bánik az ecsettel.

Sok hasonló élményt kívánok nektek tiszta szívemből!!!

Puszi
Ági

iméon írta...

Szuper! Szuper! Szuper! Hogy ott is megrendezték, hogy nem adtad fel a "harcot" és akkor is elmentél a lányokkal, hogy Krisztával ennyi csodásat tudtatok alkotni, hogy ilyen fiatalon elülteted bennük a múzeumok iránti szeretetet. Szuper.
Itt egész hétvégén szakadt az eső, amitől még nem is ijednénk meg, de tombolt a szél is, és pusztított, ahol csak tudott. Mi nem merészkedtünk ki.

Az ünnepi ebéd viszont jól sikerült. Köszönöm a tippet. Noémi

sedith írta...

Ágnes, tényleg hurrá!:) És valóban, (bár összehasonlítási alapom nincs) úgy érzem, hogy a szervezők tényleg túltettek önmagukon, hogy ennyi mindenben részt vehettünk. Kíváncsi vagyok, felül tudják-e múlni az idei évet? mert ha igen, akkor biztos, hoyg továbbra is csak többre és többre, jobbná-jobbra számíthatunk.:) És ne pirulj!:)

Noémi, neked is írhattam volna, amit Ágnesnek! És igen, azt akarom, hoyg a lányok ismerjék meg a kultúrát is, felelősségemnek tartom. Mire felnőnek, majd úgyis döntenek, hoyg érdekli őket, vagy sem, de a lehetőséget meg kell adni nekik.
Örülök, hogy sikerült és ízlett az ebéd!:) Isten éltesse a férjedet!:)

Zita írta...

Hűűű, micsoda klassz programon vettetek részt! Nekünk is nagyon tetszett volna. Sajnos felénk nincs rengeteg gyerekprogram, sokat kellene utazni (pl. Budapestre), hogy részt vehessünk ilyenen. A hosszú utazás pedig még mindig nem Annának való...
Zita

Izabella:-Szabina es Julia írta...

Sziasztok! Anya ti pontosan hol is laktok itt Romaniaban?
Talan nyaron meg osszefutunk ha ti josztok Szovatara mi is szoktunk menni jo sok idore mivel a tesom ott lakik.
En azt gondoltam hogy ti is Magyarorszagon laktok akarcsak a legtobb blogos kisgyerek es anyukaja.
DE orulnek ha ti kozelebb volnatok hozank,talan ossze is futunk Szovatan.
Klasz lenne

Natimi írta...

Hát igazán tartalmas napotok volt tele élménnyel!Kriszta nagyon ügyes volt és kitartó!
Azt a kincskeresést még én is szívesen kipróbáltam volna:))De Anett is örülne egy ilyennek:)

A képek nagyon jók!

Ügyes vagy,hogy elmentél pláne,hogy vitted Krisztát és kis ideig még Borókát is:)Nagy élmény volt nekik is!

Puszillak és kívánok még sok hasonló kellemes élménnyel teli napokat!:))

sedith írta...

Izabella, a profilomban is benne van és a bejegyzésben is írtam, hogy hol lakunk, de azért elmondom, Marosvásárhely mellett egy nagyközségben. :)
Azért most már nagyon sokan vagyunk idevalósiak is, akik naplót vezetünk, sőt, szerencsére, egyre többen leszünk. :)
Meg aztán, már sokszor tapasztaltam, hogy a világ kicsi, úgyhogy nincs kizárva, hoyg egyszer valahol összefutunk!:)

sedith írta...

Timi, jövőben majd szólok előre, hátha úgy tudjátok szervezni a programotokat, hogy eljöhessetek! De neked is csaka zt tudom javasolni, mint Hajninak, nézz körül egy kcisit a múzeumok honlapjain, mert biztos máshol is szerveznek hasonló programokat. Sepsin pl. tavaly tudom, hogy volt.

sedith írta...

Zita, sajnos, itt sincsenek állandóan programok, de ha van valami és tényleg érdemesnek találom, akkor mindenképpen próbálunk részt venni. Hát, az utazást meghiszem, hoyg ritkán vállaljátok, mi sem mennénk a 100 km-re lévő Kolozsvárra, ha csak ott lennének programok! Anna nem bírja az utazásokat, rosszul lesz? És Nóra?

Kati írta...

Ez nagggyon jó lehetett!!!!!