Program program hátán 1.

Cirkusz

Csütörtökön cirkuszban voltunk.
Kedden, amikor a városban jártam, egy jelmezbe öltözött valaki a kezembe nyomott egy kis cédulát, amin a cirkuszt hirdették, illetve a kedvezményt, amit igénybe vehettünk, ha felmutattuk a kis cédulát: 1 felnőttjegy után még egy felnőttjegyet kaptunk. Így Istvánnal már volt jegyünk, Boróért nem kellett fizetni, Kriszta pedig gyerekjegyet kapott, és már benn is voltunk a Circo Aquatico Belluci sátrában.

Mint mindig, talán én izgultam a legjobban: vajon mit mutathatnak, miféle cirkusz lehet a vízicirkusz, hogyan fognak viselkedni a lányok, kibírják majd, főleg Boróka? Kicsit utánanéztem a neten a cirkusznak és az előadásnak, és bár találtam infókat a honlapjukon, tehét fogalmat alkothattam, hogy kb. hová tegyem a dolgokat, de természetes, hogy túl sok részletet nem tudtam meg.

Az első benyomás kettős érzésekkel töltött el: félórányival hamarabb érkeztünk, kevés volt a néző és a sátorban sehol sem láttam a porondot, csupán egy rozoga színpad volt felszerelve. Az más dolog, hogy a színpadon egy 18-19. századi hajófedélzetet rendeztek be, de tényleg rozogának nézett ki. Ami pedig kezdés előtt nem "nekünk való" volt, az az, hogy egy (tista feketébe) kalóznak öltözött kardos pasas járta a nézőteret, mókázott a gyerekeknek, kezet fogott velük, de már önmagában is némelyiket jól megijedztette. Kriszta a világ pénzéért sem volt hajlandó kezet fogni vele előadás előtt és után sem annak ellenére, hogy amikor a pasinak volt a mutatványszáma már jól megengesztelődött iránta és jót mulatott rajta. A kalóznénit, viszont, aki szintén a sorok közt járkált és leült beszélgetni a nézőkkel, nagyon várta Kriszta, de mivel hátul ültünk, hozzánk már nem jutott el előadás előtt.

Végülis nagyon örülök, hogy elmentünk. A kezdeti vegyes érzések elmúltak, és bár továbbra is az a véleményem, hogy az előadás inkább a nagyobb gyerekeknek (akik már tudják, kik a kalózok, kardoznak, meg hasonlók) és felnőtteknek (az egész egy történetbe volt ágyazva) való volt, azért a kisebbek is találtak sok maguknak valót benne. Boróka nagyon meglepett: az előadás első felét tátott szájjal bámulta végig és szinte állandóan tapsolt anélkül, hoyg bárki mondta volna neki. A második felére már kissé el is fáradt és az interktivitás által amúgyis kissé felbomlott a rend, így aztán neki sem volt egyhelyben maradása.

Szóval, egy kalózhajó legénysége állt elénk végül, kapitányostól-hajóstól és mesélve-mókázva szőtték a cselekményt, az egészet pedig ilyen-olyan, mindenféle mutatvánnyal fűszerezték meg: tornászmutatványok, késdobálók, szökőkút, úszómutatvány, stb. A szünetben (újabb pénzért, persze:)) megtekinthettük az állatokat a cirkusz "udvarán". Vízilovat, sast, pelikánt, tengeri sült, piranhákat és cápákat vehettünk szemügyre és már véget is ért a szünet. Az előadás második felében is folytatódott a történet, bár itt már nem emnt ugyanoylan gördülékenyen minden. A gyerekek a színpad elé gyűltek és onnan bámulták tátott szájjal a további állatokat: krokodilokat, pingvineket, kisebb és nagyobb óriáskígyókat (életemben először meg is simogattam egyet:P) iguanát (amit Kriszta simogatott meg minden félelem nélkül), fókát és a már említetteket kintről is (kivéve a halakat). A legvégén egy közös táncra invitálták a manókat és Boróka nagyon büszke volt, hogy az egyik kezét éppen az egyik kalóznéni fogta. A kijáratnál a legénység sorbaállt és mindenkivel kezet fogott: Kriszta persze, ezúttal sem volt hajlandó a "fekete kalózbácsival" parolázni, az összes többivel viszont megtette.

Jó kis program volt egy csütörtök délutánra, most már legalább tudjuk, hogy ha valóban lekötik figyelmüket, képesek leülni csendben a több, mint másfél órát is.





Fotók INNEN.