Még egy program

És ezzel már le is járt a programözön, kilátásban sincs semmi egyelőre.

Vasárnapi programunk a már úgynevezett "kötelező" kategóriába tartozott, bár szó sincs róla, hogy éreztük volna kötelező voltát: Édesanyám és Ani születésnapját ünnepeltük egyszerre. Aninak már kissé rég volt a szülinapja, Édesanyámnak pedig csak nemrég, de így lehetett összehozni.

Sajnos, az idő nem kedvezett az eredeti terveknek, de úgyis túljártunk az eszén: a kerti piknikezés helyett a házban ettük meg azt a sok finomfalatot, amit Ani és Csaba az ernyők alá állított grillezőn sütöttek meg. Teljesen elment az eszük, annyi ételt készítettek elő, hogy azt hittem, másnap is azt fogjuk enni még. De igaz, sokan voltunk, és az ételek isteniek. Nem részletezem, azt majd megteszi ő a blogján, de azért leírom, hogy mik voltak: előszöris zöldséges krumplisaláta, amivel Istvánom nem tudott eltelni; még tegnap is emlegette rakott krumplikészítés közben, hogy milyen finom volt. Aztán jöttek a grillezett dolgok: mustáros-fűszeres tarja tárcsalapon sütve, grillezett csirkeszárny, roston sült grillkolbász és persze, az elmaradhatatlan miccs. Mustár és ketchup is kísérte mindezeket.
És a torták: Ani egy háromemeletes tortát készített, aminek kakaós lapjai, mascarponés-meggyes krémje és fondantbevonata volt, és egy másikat, ami pedig egyszerű tejszínhabos torta volt, de nem kevésbé finom. A lányok kedvéért ezt gyerekes motívumokkal díszítette.

Az időnek "köszönhetően" a házban ragadtunk és a beszélgetésen, néha nevetésen kívül nem sokat csinálhattunk, de akkor is jó volt. A végén csizmacsónakokba bújtunk Szidivel és a latyakos-sáros kertet céloztuk meg saláta, hónapos retek, zöldhagyma és paradicsompalánták beszerzése céljából. Azonkívül, hogy kicsit fáztunk, azért jó móka volt egyensúlyozni a síkos földön.

Lassan este volt, mire hazaindultunk, a kései ebéd miatt vacsora sem keleltt senkinek, így aztán a lehető leghamarabb ágyba bújtunk, hogy frissen kezdhessük az új hetet.