Ezt a bejegyzést indítottam az este. Végül a másik lett belőle. De amint leírtam az első mondatot, már kívánkozott is utána a másik, úgyhogy ez inkább halasztódott. De ugyanúgy kezdeném ezt is...
Csak éldegélünk csendesen.:)
Telnek-múlnak a napok, összeolvad a kedd és a péntek, a szerda és a vasárnap. Mondhatnám úgy is, egyhangú, montoton minden, pedig minden napnak megvan a maga történése-eseménye, jója-rossza.
A múlthét szinte minden napján pl. ügyintéztem. Hétfőn orvos, kedden orvos + munkaügy, szerdán ismét munkaügy, fűszerezve a régi munkahelyemen való kényszerlátogatással, csütörtökön ugyanez, csak fordított sorrendben. Már kezdett is elegem lenni az egészből, a sok utazgatásból, buszmegállóban várásból (főleg, hogy a Vásárhelyi napok miatt lezárták a főtér felét, megbénítva ezáltal a forgalmat), hőgutából és a 3 lejes fél literes ásványvízből, amit még azért sem vettem meg. Elképesztő, hogy egyesek mit művelnek: 2,50-ből már 2-2,5 l-es vizet lehetne venni!
De, száz szónak is egy a vége: végre lejárt. Végre elkezdtem a szakácstanfolyamot. Nem kell valami magaszintű, korszerű főzőiskolára gondolni, olyasmi nálunk, azt hiszem, csak a főváosban van, ha van (de biztos van), ez egy amolyan kis mezei kurzus, amin fogalmam sincs, hogy mit és mennyit fogok tanulni, mennyi újat tudnak mondani, de nagyon örülök mégis, hogy sikerült átiratkozni. Hogy hogyan? Hát csak egyszerűen: annyit jártam a fejükre, hogy szerintem megelégelték. Volt egy rendes nő, ő "oktatott ki", hogy mit csináljak, végül még apróbb kulisszatitkokba is beavatott. És az egész egy szál virágomba került. Mármint egy csomó pénzem ráment az utazgatásokra, igaz, de a korrupcióról oly hírhedt Romániában ezúttal szinte csak rendes emberekkel találkoztam. Végül, az a szál virág volt a legkevesebb, amivel köszönetemet nyilváníthattam ki.
Ma volt az első találkozás. Végülis még semmi sem volt, csak általános tudnivalók, iylen-oylan adminisztratív dolgok megbeszélése, A gyakorlat megtárgyalása, stb. Úgy döntöttem, hogy nem abba a vendéglőbe megyek gyakorlatra, ahová a csoportnak több mint felét hivatalból kihelyezték, hanem keresek magamnak egy másikat. Persze, nem én vagyok ezzel az egyedüli, sőt! Tudok egy helyet, ahol ismerem az egyik főszakácsot. Nos, tőle, tudom, hogy tanulhatnék. Holnap remélem, sikerül elkapnom a főnökét, hogy megbeszéljem vele a dolgokat. Különben már voltam egy másik helyen is ma (az egyik idevalósi kurzustársammal), ahová szerdán és pénteken mehetünk, egyik reggel 9-től du. 3-ig, a másik pedig du.3-tól este 9-ig, de attól félek, hogy egy ilyen "idegen" helyen csak az ingyen munkaerőt látják bennünk és nem a szakács mellett leshetjük el a dolgokat, hanem ssem keveredünk ki a zöldséghámozásból-mosogatásból. És pénteki napon nem szeretnék semmiféle programot magamnak.
Krisztának volt ma egy gyönyörű beszólása.:) Leguggoltam hozzá és magyaráztam:
- Tudod, kincsem, azért megyünk most mamához, mert Anyucinak el kell menni, mama fog rátok vigyázni.
- Hová mész?
- Iskolába.
- De én nem akarom, hogy iskolába menj!!!
- De muszáj, kincsem, köteleznek rá!
Elkomolyodik, mérges képet vág:
- Én akkor el is vágom azt a kötelet és mindenkit kikardozok!!!:D:D:D
A lányok ma itthon voltak, és meghatározatlan ideig itthon lesznek hétközben is, mert sztrájk van az óvodában. Nem örülök neki, de csak azért mert nekem is mostantól kezd mindinkább sűrűsödni a programom és nem könnyű találni valakit, aki vigyázzon rájuk, de teljesen megértem a tanügyi dolgozókat (is). Nevetséges és megalázó, amit a fejesek akarnak művelni: a túlélést éppencsakhogy biztosító fizetésekből és nyugdíjakból 25, illetve 15%-ot akarnak levágni. Hallatlan. Majd írok erről bővebben.
Ma Anyunál voltak a lányok, de holnap Anyu elmegy pár napra, talán csak csütörtökön jön haza. Holnap Borókával kell mennem ügyintézni, meglehet, kétszer is be kell mennem a városba. De, remélem, kárpótolhatom őt a hurcolgatásért a gyereknapi programokkal.
Nem, nem felejtettem el, hogy két gyerekem van, Krisztát csak azért nem említettem a holnappal kapcsolatban, mert ő nem lesz itthon: élete első óvodai kirándulásán vesz részt, méghozzá olyan helyekre mennek, ahol én még sosem jártam, vagy csak átutaztam a városon: Tordai-hasadék, Torda városa, Tordai sóbánya.
5 megjegyzés:
Hu de jo is lesz Krisztanak hogy megy ovodai kirandulasra,remelem nagyon jol fogja erezni magta.Hat anya tenyleg szornyu hogy mit akarnak csinalni a fejesek,igazuk van az embereknek hogy sztrajkolnak.
Hat igy mi lesz a megelessel?
AZokat sajnalom akiknek meg az sem lesz mit megegyenek,sot koldulni fog a fel orszag e miatt.
Borot magaddal viszed a varosba gondolom tetszeni fog neki.
Anya ugyes vagy hogy beiratkoztal a tanfolyamra,de jo remelem sok uj dolgot fogsz tanulni es nem csak zoldseghamozni es mosogatni fogsz ahogy te irtad.puszika
Nem voltál soha a tordai hasadéknál??? Feltétlenül tessék elmenni!!! :D
De jó Krisztának, nagyon fogja élvezni.
Meddig sztrájkolnak az oviban? Gondoltam meglátogatjuk Barni volt csoporttársait.
A szakácskurzusra bárki mehet? Vagy csak somerek? Puszi
Izabella, reméljük, azért még sem fog éhenhalni a fél ország, de a helyzet nagyon rossz, az biztos! Nektek a legjobbakat kívánom!
Zita, egyelőre nem lehet tudni meddig tart. Persze, hogy elmegyek, régóta ábrándozok egy kirándulásról a nyugati havasokba, csak nem tudom, mikor jön össze. :)
Nem csak somerek iratkozhatnak, természetesen, csak akkor fizetni kell. :)
Ügyes lány! Azt a kötelet én is elvágnám... ha annyi éves lennék mint ő.
De ügyes vagy! végül is azon a területen képzed magad, ami érdekel, és biztosan tanulsz majd új dolgokat is - beszámolsz majd, remélem... nekünk is levágnak a gyereknevelésiből 25%-ot, elég nehéz lesz, hiszen hamarosan 3! pelenkásom lesz. Mondjuk persze, nem ezért szülünk-szülök, de igy egyártalán nem támogatják a gyerekvállalási kedvet... Krisztának milyen igaza van - le a kötelékekkel, néha én is ledobnám őket
Megjegyzés küldése