Akciófilm a diófa alatt

Férfihang: - Maradj ott, ne emelkedj fel! Maradj nyugton!
Női hang: - Jaaaaj, tolvaj, segítség, megöl, jaaaaaaaj, tolvaj!

Ezekre a hangokra dugta ki István a fejét az erkély egyik ablakán vasárnap délben. Elmondása szerint egy civilruhás férfi tartott fogva egy bőszoknyás, nem éppen idén barnult nőt. Hevesen vitatkoztak, a pasas szörnyen mérges volt. Volt is miért, a "hölgy" jól megkarmolta a kézfejét, szivárgott belőle a vér. A pasas telefonált és 2-3 percen belül megérkezett egy rendőrautó (civilruhás rendőr lehetett). Kezeket az autóra, zsebek átkutatása: pénz, papírok azonosíthatatlan más tárgyak kerültek a motorháztetőre. A szél pedig, aki már dühös-játékos kedvében volt, szépen elkapott mindent és vitte, vitte.
Az asszony ismét jajgatott: jaaaaj, a pénzem....

Ennél a pontnál kezdett valami derengeni...kérdezem Istvánt: nem egy feketeruhás, csúnya, szakállas-bajuszos asszony volt? - De - mondja.
Akkor már tudtam, mi történhetett. Amikor én a lányokkal a templomba mentem, az illető az üzletsor előtt ült a lépcsőkön. Különben minden nap ott ül, és ha ötször járok arra, ötször kérdezi meg félszájjal: nem vesz szivarat? És két méterrel tovább egy másik valaki teszi ugyanezt, és amíg a kenyereshez érek, még ketten-hárman megkérdezik.

Sajnos, ismét ide jutottunk.

A pasas, mint írtam, civilruhás rendőr lehetett, aki éppen azért volt civilben, hogy rajtaüthessen a csempészcigis cigánynén.
(Gondolkodtam, hogy írjam-e le, aztán úgy döntöttem, hoyg leírom, ugyanis nem történik mifelénk ilyesmi minden nap, méghozzá a mi ablakunk alatt, másrészt pedig azt is bizonyítja, hogy drága demokratikus társadalmunk ismét egy csomót süllyedt.)

Fotó INNEN.