Vasárnapra virradólag kezdődött. Még hajnalban hallottam, amint Boróka iszonyatos hangon köhög. Egész nap repedtfazék-hangon beszélt, délutánra-estére belázasodott. Egyelőre csak köhögés elleni szirupot, mézet, torokgyógyszert, ilyesmit kapott. Este lázcsillapítót.
Hétfőn hasonlóan volt, kissé elesett, de azért nem esett ki a szokásos ritmusából, eléggé eleven volt, lza csak estére lett magasabb, bár hőemelkedése egész nap volt.
Kriszta volt oviban, semmi baja nem volt. Jókedvűen hazajött, még mindig semmi baja. Valahoyg felcsúsztak a blúzai és amikor átöleltem éreztem, hogy elég meleg a teste. Halántéka, homloka normális. Gondoltam, ábrándozom. Marikáék voltak estefelé, nagy vihánc, jókedv volt, a lányok kacagtak, ugrándoztak, táncoltak, be nem állt a szájuk, semmiféle jele a betegségnek. Miután elmentek, vacsora közben ismét forrónak tűnt a teste, a fején továbbra sem semmi jele, hanem a szemei "fényesek" voltak. Gondoltam, egye fene, azért van lázmérő, hogy használjuk, legfeljebb biztosat tudok. 37,6. Lefekvéskor 38,5. Pici szirup. Fél 3-kor látogató a fejemnél: Kriszta "összeégve". Valami tóról meg békékról is hadovált, de hamar rájöttem, hogy nem félrebeszél, csak az álmát meséli. Vízivás, pisi, lázmérés (39,6), kúp, forgolódás, orrfújás, orrcsepp, alvásra biztatás, ismét víz, kitakarózás, betakarás, köhögés, vacogás, izzadás, minden volt a rákövetkező több, mint másfél órában. Akkorra aztán lement a láza annyira, hogy visszadugtam a zsákjába és visszavittem az ágyába. Muszáj volt nekem is menni. Ott kínlódtam egy félórácskát mellette. Aztán még pihentem egy kicsit, de 7-kor már kukorékoltak mindketten.

Fél 8-ra már itt volt Anyu, aki vigyázott rájuk amíg hazajöttem. Boróka már tegnap jól volt, csak estére lett hőemelkedése, de Kriszta egész nap ki volt nyúlva az ágyban, a lázát egyszerűen nem lehetett lenyomni 37,5 alá. Jobb perceiben olvasgatott, mesét nézett, de csak nagyon keveset, mindig mondta, hoyg szúrnaka szemei. Tegnap a kedve szerint történt minden, azt tehetett, amit akart. Nagy kívánságai nem voltak, szívesebben aludt vagy csak feküdt az ágyban. Szerencsére jól kiizzadta magát állandóan. A teát és vizet szófogadóan megitta, ebédre, kívánságára, alma-cseresznyelevest készítettem. Estére aztán felelevenedett egy kicsit, szegénykém azt mondja úgy fél 7-kor: de én miért vagyok még mindig pizsamában??? Na, ekkor puzzle-ozott egy kicsit a konyhaasztalnál, aztán már meg is járta magát a lakásban, Boróval játszottak (tanította a Kicsit puzzlet kirakni:)), vacsorára szinte semmit sem evett/ettek és későn, valamikor 10 után tudtuk lenyomni őket az ágyukba. 5 óra 5 perckor ébresztett, szomjas volt, de szerencsére abszolút láztalan. Mire felkelt, már volt hőemelkedése, sőt, most délben is, de ma már jól evett és aludni is alig akart.

Boróka is tegnap estére szintén belázasodott, úgyhogy, még korántsem mondhatom, hogy vége a dolognak. Mindketten AB-t kapnak, nincs mit tenni, nagyon elfajulhatnak a dolgok. Az orruk eléggé folyik, be-bedugul, úgyhogy a porszívó is működik rendesen. Kriszta azért már szívesebben kifújja az orrát!

Mérges vagyok. Hogy kire, mire, pontosan nem tudom. Talán leginkább magamra? Vagy inkább úgy általban a körülményekre? Netán inkább erre a februári áprilisra kellene lennem? Nem tudom. Csak azt, hogy most már elegem volt a betegségekből!!! Január közepétől Borónak szinte egyhuzamban folyik az orra, már egyáltalán nem tetszett a dolog, megnézte a doktornő, kapott rá antibiotikumot. Nincs két hete, hogy befejeztük azt a kúrát. Erre meg vasárnapra megbetegszik rendesen. Kriszta - nagy szó - a februárt végig oviban töltötte (leszámítva az első hetet, amikor vakáció volt), de január végén ő is itthonült Boróval. Szóval, tényleg: pár nap ovi, pár nap itthon, az utóbbi két hónapban ez volt a felállás. És bőven elég volt!!!

(Így kezdődött volna a bejegyzés, ha tegnapelőtt be is fejeztem volna. Így most jó lett befejezésnek!)