2010. március 18., csütörtök

Bábszínház?

Talán jobban izgultam, mint lányaim, amikor elkísértem őket az első bábelőadásra, amit életükben láttak. A nagyobbikat, aki négyéves, nem féltettem, biztos voltam benne, hogy nem lesz gond vele, de a kis két és fél évesemtől tartottam. Nem tudhattam hogyan reagál majd a bezártságra, az egyhelyben ülésre és főleg az elsötétedésre. Ezért mentem én is velük.

Felidéztem magamban gyermekkorom bábelőadásait és ismét elöntött az az izgalom, amit akkor éreztem, amikor a gyerekek sürgetően tapsolni kezdtek és felhangzott a jól ismert: kez-dőd-jön! kez-dőd-jön! Kuncogtam magamban; én is vártam, hogy kezdődjön, mert kíváncsi voltam, mit takar a Hókirálynő cím, és hogy milyen élmény lesz a lánykáimnak! Ilyenben még nem volt részük, még nem jártak bábszínházban.

Aztán előbújt a függönyök mögül egy fehér lepelszerűségbe öltözött, kedvesarcú fiatal hölgy és mondott valamiket. Álmokról, rémálmokról, tündérekről és boszorkányokról hablatyolt valamit, kérdéseire pedig a gyereksereg egyöntetű igeeeeeen-el válaszolt mindig, pedig nem is biztos, hogy értették a kérdéseket. Aztán elkezdődött az előadás. Gerdát és Kai-t láthattuk, akiket 4 múmiaszerű felnőtt mozgatott. Aztán rendre tűntek föl tündérek és hollók, valami keleti királynő meg angyalkák (vajon azok voltak?), boszorkányok, és további nem tudom kik, akikkel Gerda se eleje-se hátulja párbeszédeket folytatott. Igaz, volt ott egy halacska, amely időnként felbukkant, és kicsikéim mindig kitörő örömmel fogadták felbukkanását, de hogy mi volt a lényege, szerepe, még most sem jöttem rá.

Nem szégyenlem bevallani: felnőtt létemre szinte semmit sem értettem a darabból. A zene pedig bármelyik rémfilmbe beleillett volna. Nemegyszer hangzott fel a jujjj, a hiiiii meg más felkiáltások a gyerekek szájából, de nem amiatt, mert izgultak volna Gerda miatt, hanem egyszerűen: megrémültek a látottaktól. Volt olyan, akivel ki kellett menni a teremből. Én pedig a szövegektől rémültem meg, fagytam le. Egy adott pillanatban elhangzott: ha nem hallgatsz, beléd vágom a kést!!! Csak remélni tudom, hogy 99%-uk nem hallotta a mondatot, mert zaj volt (ami természetes, hisz nem kötötte le őket) és nem figyeltek rendesen.

Ezért óvhatom őket itthon, megválogathatom a nézett meséket, igyekezhetek, hogy egy felnőtteknek való filmbe (NEM a 18 éven felülieknek valókra gondolok) még véletlenül se kukkinthassanak bele, ha elmennek a bábszínházba és olyasmikat látnak-hallanak, amikkel ráérnének jó évtized múlva megismerkedni.

Remélem, egyszer az előadók gyerekei-unokái is megnézik!

Sütő Edith
(Talán kicsit furcsa a fogalmazása, de nemcsak a naplóba szántam, hanem elküldtem a Népújsághoz is. Remélem, megjelentetik!)

Update:
Megjelent! Ma, március 24-én. Igaz, Az olvasó írja rovatban, de legalább mások is elolvashatják és okulhatnak belőle. És hátha, az illetékesek fülébe is eljut! http://www.e-nepujsag.ro/hir.php?m=41226

9 megjegyzés:

Anna írta...

Ez rémisztő! Én meg a kis naiv, azt hittem hogy a kis ovisoknak kisiskolásoknak íródott darabokat nyugodtan megnézhetik... De kár hogy idefajult a világ...

zafiram írta...

Nagyon ismerős, amit írsz. NEm régen a Szarvaskirály c. darabra akarták vinni az oviból a gyerekeket. Mi is jelentkeztünk. Budapesti bábszínházba mutatták be az előadást, ahol nekünk már voltak nagyon jó tapasztalataink. Gondoltam, a darab címe alapján, valami aranyos állatos meséről van szó. A belső megérzésem azt súgta, nézzek utána azért az interneten is. Amikor elolvastuk a történetet, meg sem értettem elsőre. Egy tipikus görög dráma bontakozott ki előttünk, amiben halál, meg amulett, meg átváltozás meg még ki tudja mi volt. Szóltam az óvoda vezetőnek, hogy tud-e erről. Rögtön hívta a színházat, ahol megnyugtatták, hogy a gyerekek ezt nagyon szeretik. Így aztán ők elmentek, de nélkülünk. Az előadás után a gyerekeknek fogalmuk sem volt róla, hogy mit láttak. Ez a szerencse.
Egyébként nekünk eddig pozitív tapasztalataink voltak, csak alaposan tájékozódni kell a jegyvásárlás előtt.

Renáta baba írta...

Ha már bábszinházba sem engedheti el az ember nyugodtan a gyermekét,akkor hova??

Szitya írta...

Szia Edith!
Igen, ez a gyerekelőadások, gyerekfilmek és egyéb gyerekprogramok nagy veszélye. Mondjuk, sok klasszikus mese is tartalmaz rémisztő elemeket, szerintem. De pszichológusok néha szentül állítják, hogy kell a borzongás a gyereknek, kell a dráma, ami utána megoldódik és megnyugvást ad. Ezzel együtt, nekem is sokszor feláll a szőr a hátamon néhány dologtól... Tényleg az a tanács, hogy először alaposan utána kell járni, sajnos "vakon" elmenni rizikós.
Remélem, hogy a lányokban nem hagyott túl mély nyomot...
Puszi,

Szilvi

Loihi írta...

Emlékszem erre a mesére. Diafilmen volt meg nekünk és nagyon nem szerettük.
Szerintem a gyerekekben nem hagyott mély nyomot az előadás. Azért elég gáz, hogy nem arra megy ki a dolog, hogy jól érezzék magukat a kicsik és megszeressék a színházat. :-s

Ági angyalai írta...

Jó kis kritikát írtál Remélem megjelenik a lapban hiszen akkor az utánad következők, mielőtt jegyet vesznek rá elolvassák és meggondolják valóban ez kell -e nekik.
Én legalábbis mindig ezt teszem. Rákeresek a neten és előre tájékozódom, mert pl. én a túl elvont daraboktól is idegenkedem.
Sajnálom, hogy pont ilyen lett az első bábszínházas élményetek de biztosan lesznek szebbek is.
Ágnes

Virág írta...

Még a Juliskát vártam, mikor írtam egy bábelőadásról... Kedves volt, aranyos volt, de hogy a gyerekek semmit nem értettek belőle, (mi felnőttek igen), az biztos... Arról szólt, hogy milyen, mikor a gazdag szülők minden anyagi dolgot megadnak a gyerekeiknek, érzelmet meg semmit...

sedith írta...

Köszönöm mindenkinek a hozzászólását. Bevallom, én vagyok a hibás tulajdonképpen, mert annyira naiv voltam, hogy azt hittem: a bábszínház az pontosan az, amit a neve is mutat: báb-színház. Ami a gyerekek nyelvén van, a gyerekek szintjén, a gyerekeknek. Azt is bevallom, hogy eszembe sem jutott, hogy tájékozódni kell előre (éppen a fentiek miatt), hiszen az óvoda vitte őket és meg sem fordult a fejemben, hoyg valami rossz is lehetne ez.
De legalább jó tanulság a továbbiakra nézve.

Kati írta...

Sajnálom! :-(
Annyira vártam, hogy vidám, elégedett dolgokat fogsz írni...