A kis sietős-ráérős

Azon elmélkedtem egyszer, hogy Boróka milyen más, mint Kriszta. Utána meg elkönyveltem, hogy olyan, mint az apja: kivárja a vásárt a napjáig, azaz, amíg valaminek nem jön el az ideje, nem "foglalkozik" vele. Végül azon is elcsodálkoztam, hogy egyes dolgokban mégis gyorsan jeleskedett/jeleskedik. Rögtön elmagyarázom...

Nagyon sietett hozzánk: még az első próbálkozásunk ....... előtt (kb. akkor, amikor azt mondtuk, ok, jövő hónaptól jöhet:D) befészkelte magát a pocakomba, de úgy látszik, nem járhatott a másodszülöttek iskolájába, mert nem éreztem hamarabb mocorogni, csupán a 17-18. hét tájékán. Bezzeg, a lába közét hamar közszemlére tette, de legalább volt ideje az apjának megbarátkozni az újabb lány gondolatával!
Aztán megszületni ráért: 5 napot tartott érdemesnek a pluszban várakoztatásra (még jó, mert akkor olyan beteg voltam!), kibújni viszont egyből sietős lett, ahogy elhatározta, hogy jön!
No, meg a szopizást sem siette el: komótosan, két és fél hónap alatt - az őrületbe kergetve engem - jött rá, hogy mégiscsak jobb, ha direkt a forrástól szerzi meg táplálékát, mégha valamivel többet is kell dolgoznia érte. Aztán meg nem akarta elengedni. Persze, amíg el nem jött az ideje: 1 év és 9 hónap után.
Fogni, gőgicsélni, forogni, ülni, mászni, felállni, járni mind rendes, normális időben kezdett el, úgyhogy az első év második fele nem szerzett sok meglepetést ilyen téren.

Jaj, de! Volt még valami, ami nagyon "meglepett". Az alvása. Amikor minden "rendes" gyerek már átaludta az éjszakákat, olyankor ő még 1x-10x ébredt éjjelente. Majdnem egyéves volt, mire legeslegelőször, egyhuzamban átaludta az éjjelt, tehát ezt sem siette el! Azután sem ismételte meg mindaddig, amíg meg nem tanítottam. Amennyire nehéznek sejtettem, éppoly könnyen ment: a 3. éjszakán már csak hajnali 5 körül kelt először. Aztán megint "elromlott" valahogy, de utána már sokkal lezserebben kezeltem az ügyet: nem háborogtam, elfogadtam a "feltételeit".

Aztán, mint aki fél, hogy lemarad valamiről, idejekorán kezdett érdeklődni a bili iránt. Látta Krisztát és ő is ki akarta próbálni. Korainak tartottam, de persze, hogy társ voltam a próbálkozásokban. Ennek eredményeképpen nappalra már régóta szobatiszta, de éjszaka még pelust hord. Azért megjegyzem: látszik, hogy túl korán kezdtük el a dolgot, mert Krisztával később csináltuk, amikor már testileg-értelmileg érettebb volt és gyakorlatilag két hét alatt már szobatiszta volt nappalra, míg Borónál több hónapig is eltartott ez a folyamat.

A beszédét is hiába vártuk. Csak pár szó szerepelt a szókincsében, amivel viszont tökéletesen kifejezte, megértette magát. Mire kétéves lett lódult meg annyira a nyelve, hogy már mondatokat képezett, illetve azóta rohamosan fejlődik. Sokszor olyan szavakat mond, hogy elcsodálkozom: ezt is már honnan tudja?

És akkor ismét visszaérkeztünk az alvásához, a leg-el-nem-sietettebb dolgához. Nem siette el, ráért, néha még vissza-visszaesik, de most már alszik. Délben, itthon (mert az oviban egyedül alszik el az ágyában) még a vállamra veszem, hogy megnyugodjon és hamarabb elaludjon (ha leteszem csak játszadozik), de este általában egyedül alszik el az ágyában. Ha nem akar egyből jókedvvel menni, még dédelgetem egy kicsit, hagyom nyugodni a vállamon, aztán pár pillanat múlva már viszem is. Ha ellenkezik (de legtöbbször erélytelenül, meggyőződés nélkül), akkor elvonoma figyelmét az alvóstársakkal, ezzel-azzal. Van, hogy még folyik a duma, miután kijövök, van, hogy vizet kér, pisilhetnékje támad valamelyiknek, de nincs baj, ha újra bemegyek és kijövök.

Megértem ezt is. Ráérős volt, de megérte!

A bőrápolásra nagy gondot kell fordítani. Ha valaki nem tudta, Boró most megmutatja, hogyan kell csinálni!