Vágás vágás hátán

Csütörtökön azért voltunk Sárpatakon, mert kacsákat vágtunk. Tegnap azért voltam Idecsen, mert disznóvágás volt. Pénteken azért leszünk Sárpatakon, mert ismét disznóölés lesz.
Szóval, a “vágás”-ok aktív időszakát éljük.:) De jó is ez, hiszen a mi családunkban az evés eléggé előkelő helyet foglal el, a főzéshez pedig, a finom, változatos ételek készítéséhez pedig elengedhetetlen a hús. Természetesen, nem került minden nap belőle az asztalra, de bevallom, amikor hússal kell főzni, sokkal könnyebb dolgom van. Ezért jó, ha a fagyasztó tele van hússal is, és bármikor van, amihez nyúlnom.

Tegnap, nemzeti ünnep lévén, Istvánnak is szabadnapja volt. Mivel Anyunak is jonnie kellett, hogy a bútorasztalossal egyeztessen és a házban még ezt-azt elvégezzen, úgy gondoltam, hogy job lesz, ha Kriszta itthonmarad az apjával és a mamájával, én pedig Boróval útrakelek. A hordozókendővel magamra kötöttem a kisasszonyt, csak éppen néhány cserepelust és –ruhát pakoltam és már készen is voltunk. István és Kriszta bevittek az állomásra, mi pedig pár perc múlva már a vonaton ültünk. Tíz perc sem telt bele, Boróka már aludt is, és végigaludta az utat a vonat kellemes ringatásában. Az öltöztetésre sem ébredt fel, csak miután már leszálltunk és a vonat elsípolta magát.

Volt örüm az érkezésünk miatt, mindenki Borókát ugrálta körül. Aztán főleg Szidi és Artúr vigyáztak rá, játszottak vele, mígnem elaludt és egy jót aludt. Akkor ébredt meg, amikor már lassan készülődni kellett.

A visszaúton nagyon zsúfolt volt a vonat, plusz még “gazdagodtam” csomagügyileg egy hátizsákkal, ami minimum 15 kiló volt, ha nem több, de szerencsére hamar kaptunk helyet és segítséget. Két lány ült velünk szemben, ők segítettek később a leszállásnál is, de az utazás alatt végig játszottak Boróval, a kisasszony pedig a legjobb formáját hozta a szórakoztatásukra. Mondogatott, mutogatott, “csúfolkodott”, nevetett, incselkedett, öröm volt nézni, hogy milyen jókedvű volt. Még a köhögések sem zavarták meg jókedvét.

Istvánék vártak az állomáson, hazaérkezve pedig nekifogtunk hármasban a kapott disznóhús feldarabolásához, fagyasztóba tételéhez. Kriszta nagyon ügyesen tépkedte le a zacskókat a tekercsből és adta ide nekem, de közösen is kiváló kukta-tevékenységet folytattak:


Mire én végeztem a hússal ők megfőzték a vacsorát.:):):):)