Büszke anyuka jelenti

Ügyes lányaim vannak, na. :) Nem önteltségből mondom, csak egyszerű ténymegállaptás. Nem győzöm hangsúlyozni nekik, hogy én akkor is ugyanúgy szeretném őket, ha az utolsó tanulók lennének az osztályban, de abszolút nincs ellenemre, ha az elsők között vannak. ;) :P És bármennyire is utáltam annakidején, amikor Édesanyám dicsekedett valamilyen eredményemmel, most ugyanazt teszem én is: dicsekszem, és büszke vagyok. De úgy látszik,van is,mire. A "kicsi" is - aki, ugye, ma-holnap már 9 éves lesz - igyekszik nővérkéje után, nem adja alább nála.

Legutóbb a  Fürkész helyesírási versenyen jeleskedtek mindketten. Ez a körzeti szakasz volt, és átjutottak mindketten a megyeire. Boró, 85,5 ponttal a 100-ból (egy osztálytársával együtt, akinek 86,5 pontja lett) A 20. továbbjutó lett a 2. osztályosok között, Kriszta pedig a 136,5 pontjával a 150-ből a 16. továbbjutó lett.  (Tavalyelőtt, harmadikban ugyanezzel a)pontszámmal az 5. volt a körzetben, illetve később, a megyei szakaszon 3. helyezett lett, azaz az első kieső. :P )

Mindkettőre büszke vagyok, és részben azért is, mert egy olyan világban, amelyben az átlagemberektől kezdve tanítókon át a magyartanárokig nagyon sokan helytelenül írnak, vagy csak töredékében bírják az anyanyelv helyesírását (persze, tökéletesen még a nyelvészek sem bírják - ezt bizonyítják sokszor egymásnak homlokegyenest ellentmondó válaszaik bizonyos kérdésekre), ők valahogy zsigerből is helyesen írnak. Nem tudnak mindent, természetesen, hiszen csak most tanulják "a nyelvet", de úgy gondolom, hogy kell egy bizonyos fokú jó hallás, logika, rátermettség, érzék, és talán még egy kis genetika is ahhoz, hogy el tudják dönteni, hogy akkor most bagoly (és nem bagoj), muszáj (és még véletlenül sem muszály), hír - de hirdet, sár - de sarat, és nem utolsó sorban, hogy számukra nyilvánvaló, hogy betűrendbe helyezéskor az áfonya szó megelőzi az almát.

Csak így tovább,kicsi ügyeseim! :)