Mint már írtam, Kriszta megtudta. Épp időben ahhoz, hogy mire eljönnek az ünnepek, már az egész dolog leülepedjen benne, a kérdéseit megválaszoljam, és ő ettől az új tudástól eltekintve is ugyanúgy tudja várni, mint azelőtt. Voltak dolgok, amiket együtt vettünk meg, mert fel kellett próbálnia, illetve azt akartam, hogy ő válassza ki, ami a legjobban tetszik, de voltak, természetesen, meglepik is. De nem szaladok még ennyire előre...
Ősz közepén még rettenettel gondoltam az ünnepre, ha csak rágondoltam, már eltöltött a félsz, mert tudtam, hogy utolsó pillanatig dolgozni fogunk (23-án is dolgozni voltam), és nem tudtam, hogyan fogok tudni elkészülni mindennel. De aztán - mint ahogy mindig lenni szokott - a Jóisten mindent elrendelt, és úgy oldódott meg minden, ahogy kellett...
Bár utolsó pillanatig dolgoztunk, de kaptunk 5 egymás utáni szabadnapot a "nemzeti ünnep" alkalmával. Éppen jó volt nagytakarítani. :) Ami utána maradt, már beiktatható volt egy-egy szombaton vagy délutánon. Utolsó héten pedig a kolléganőmmel adtunk egymásnak egy-egy egész szabadnapot: egyikünk egésznapozott, a másik meg otthon végezte a dolgát. Szuperjó volt ez így, én aznap megsütöttem szinte minden süteményt. És nem utolsó sorban meg kell említenem, sőt, nagyon ki kell emelnem az én drága férjem segítségét, aki a nagytakarításkor is, illetve az ünnep előtti napokban, sőt karácsony szombatján is rengeteget segített nekem. És bár igaz, hogy a végére fáradt lettem, de mégsem az a zombi, amivé ilyenkor általában válni szoktak a családanyák, feleségek.
Annyi lett a változás az előző évekhez képest, hogy most már a lányokkal közösen díszítettem fel a fát. Az angyal elhozta, letette a garázsba díszekkel együtt ;) , mi pedig feldíszítettük. :) Nagyon jó volt, bár a lányok között néha ki-ki ütközött az ellentétes óhaj-sóhaj, úgyhogy néha közbe kellett avatkoznom békebíróként, de azért egy elég szép fát sikerült összehoznunk,úgy gondolom.Egyedüli bánatom az volt, hogy nem tudom, hova tehettem el a szép horgolt angyalkákat. Már elég sok van, összegyűltek az évek során, folyamatosan vettem, illetve kaptam ajándékba néhányat, de nem találtam meg a dobozt... Azokkal lett volna teljes a fa díszítése.
Azért még volt egy forgatókönyv erre az alkalomra: együtt földíszítettük a fát, majd a lányokat anyuékhoz (anyósék) vittük, hiszen ott már járt az angyal, és hagyott számukra valamit. Ők ottmaradtak, én hazajöttem, és azalatt nálunk is járt az angyal. Ezután visszamentünk, együtt vacsoráztunk anyuékkal (az én hozzájárulásom némi előétel volt), majd hazaérkezés után megvolt az itthoni nagy öröm is. :) Bakancs, nadrág, társasjátékok, könyvek sokasága, olvasólámpa, gyurma, és nem utolsó sorban távirányítós autó is volt a fa alatt, no meg, mivel mi is jók voltunk, az angyalka a felnőtteket sem felejtette ki a sorból. :) Későestig zajlott a játszás, az ajándékok birtokba vétele. :)
Másnap reggel gyönyörű fehér karácsonyra ébredtünk, teljesülvén ezáltal Kriszta legnagyobb vágya. Az utolsó napokban folyamatosan szomorúan tekintett ki reggelente: ma sem havazott, nem lesz fehér karácsonyunk. :( kijelentéssel. Mondtam neki, ne szomorkodjon, inkább imádkozzon, hátha meghallgatásra talál. És lőn.
Idén is Édesanyáméknál, azaz a szülőfalumban mentünk templomba, ott mondtak verset a lányok, és mi ott vettünk Úrvacsorát. Mint az utóbbi néhány évben mindig. Nagyon szeretem ezeket a karácsonyi istentiszteleteket a kis gyülekezetben, családias, meghitt minden. Rövid rokonlátogatás után édesanyáméknál ebédeltünk,majd sógornőmékhez vettük az irányt, és "megszaporodván" (anyut és aput hazahozván) hazajöttünk. A délután pihenéssel, és talán filmnézéssel telt.
Karácsony másodnapján mi láttuk vendégül a családot, édesanyámékat, húgomékat és anyósomékat. Az ételeim nagyrésze már kész volt, csak némi húst készítettem frissen, és krumpliköretet. Már este volt, mire magunkra maradtunk, hamar összekaptam a konyhát, és pihentünk tovább.
Másnap Sanyikáék jöttek hozzánk, idén ők voltak a "sorosak", a gyerekek jót hancúroztak-vadultak-játszottak, mi beszélgettünk, majd este ismét filmet néztünk. Jó sok filmet megnéztünk az ünnepek alatt,sőt,egyedül is megnéztem néhányat,amikor IStvánnak más dolga volt,vagy nem volt kedve. Úgyhogy mondhatom, volt időm, alkalmam kipihenni magam. Mégis... esténként néha olyan fáradt voltam... :P :D
Szerdán moziba mentem a lányokkal, beváltottuk az angyalka mozijegy-kuponját. Meglepi volt számukra, nem tudták, mit fogunk megnézni, de a már régen áhított Sing! (Énekelj!)-t néztük meg. Igaz, hogy román szinkronnal, de most ez volt, be kellett érni ennyivel. Remélhetőleg, idővel elhozzák majd magyarul is, és akkor úgy is megnézzük. Meg van ígérve nekik.
Ésnos,kb. ennyi volt. Utána néhány napig ki sem dugtam az orromat a lakásból. A lányoklementek játszani is, hiszen gyönyörűszép napsütéses, ám annál hidegebb napok voltak, de nekik ez nem volt akadály. Voltak barátnők is játszani, Boró is volt másnál, így aztán az év utolsó napjai is eseménydúsan teltek.
Remélem, mindenkinek legalább annyira szép és tartalmas ünnepe volt, mint nekünk. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése