2013. augusztus 23., péntek

Vágyak

Miért van az, hogy mindig arra vágyunk, ami nem a miénk?!
Nem, nem úgy értem...
Csak egy konkrét példa, de csupán ideaként... Én itt lakom, valaki meg ... mondjuk Nagyváradon. A távolság kb.250 km. Nem sok, most, az autópályával 3-4 óra. Talán kevesebb. Ott van Félixfürdő, illetve millióegy másik strand, aquapark, vagy a másfelé is a közelben rengeteg termálfürdő létezik. És az ottaniak "nem jutnak el" ezekre a helyekre. A távoliaknak paradicsomnak tűnik, és akár a nyaralásukat is el tudnák képzelni arrafelé.
És itt van mifelénk a sok sós vizes gyógystrand, a legközelebbi éppen a községünkben, de Idecsen, Édesanyáméknál is ilyen strand van, hogy a Szovátai Medve-tóról meg a parajdi strandról (és a sok más helyen lévő apróbbakról) ne is beszéljek. És? És egyszerűen "nem jutunk el" ezekre a helyekre. Holott a nagyváradiak epekedve sóvárognak utánuk.

Miért van ez?

Talán mert még nem nőttünk fel ahhoz, hogy értékeljük, ami a miénk? Vagy csak egyszerűen, Simone Weil-t idézve: "meg kell tanulnunk vágyakozni az után, ami a miénk"?

Fotó: INNEN.
Fotó: INNEN. (Ágnes, remélem, nem veszed zokon, hogy a te fotóddal illusztrálok... Rákerestem a parajdi strandra, és úgy bukkantam rá... :) )

7 megjegyzés:

Kati írta...

Edith, hát ez az első mondatod nagyon szíven talált.
Parajd pedig az egyik kedvenc városom a strandjával, de már két nyara, hogy nem működik a strand, most újítják fel, teljesen másként fog kinézni, mint azelőtt állítólag, s talán októberre lesz kész, jövőre megnyitják.

VRJúlia írta...

:) Na akkor én nemsokára megmutatom, hogy nyaraltunk mi Idecsen.
Köszi az ötletet, máris van, mire felelni:)
Egyébként igazad van...

EmBeJa írta...

Érdekes...engem is ez a"dolog" foglalkoztat már pár napja:)...milyen jó ennek,meg amannak,.....nem rég voltunk Nagyváradon....milyen jó is nekik,minden ott van a "fenekükben":óriási parkok,játszóterek,bevásárló központok,fagyizók,strandok,állatkert,Macdonalds,sétáló utcák,stb.,stb.....DE,ott folyton zaj van,óriási forgalom,rengeteg autó,és mondjam azt,h "nagyvilágiság"(drog,verekedés,betörések-értem ezalatt).És végül a k9vetkezőkre jutottam,értelmi síkon:P.....Persze könnyű elcsábulni az iránt,ami a nem a miénk,de a minap pl. valaki azt ecsetelte,hogy milyen szép kis család vagyunk,szép lakással,csendes helyen élünk.....bezzeg ő folyton szívja a sok városi port,a játszótéren egyik gyerek agresszívabb,mint a másik,és még sorolhatnám.-ekkor tudatosodtt bennem,h tényleg milyen jó is nekem!Van egy szerető férjem,egy imádnivaló,egészséges gyermekem,saját lakás,saját autó-ugyan nem luxus,de legalább a miénk-munkahely,egészség,család,.....Aztán meg,ha városra akarunk menni,csak beülünk az autóba és irány.....zajból,nagy forgalomból,pénzköltésből(gondolook itt a nagy bevásárló központban hagyott összegekre:P),rohanásból elég egy nap,utána pedig....az otthon nyugalma
Úgyhogy lányok,hiddjük csak el,hogy nekünk igenis jó életünk van,és pont jó helyen vagyunk!!Szép hétvégét mindenkinek!!

sedith írta...

Emese, milyen érdekes, hogy ugyanazok a dolgok foglalkoztatnak mindkettőnket! :) A fenti sorokat akár én is írhattam volna, ugyebár. És persze, tudom, hogy így van...

Én nem vágyom el innen... Mármint véglegesen nem. Talán valahol közelebb a tengerhez (tengerhez úgy általában, nem feltétlenül a miénkre gondolok, "román földön" semmiképpen sem szeretnék lakni :P) el tudnám képzelni magamat, úgy, hoyg ha éppen "rámjön", akkor 1-2 óra alatt ott lehessen lenni, de iylenkor óhatatlanul is arra gondolok: És? Ha ott laknék, egy idő után nem pont olyan megszokott, ismerős ... unalmas lenne az is? Bizonyára így lenne. Szóval, jó helyre születtem: van nyüzsgés, pezsgés itt is, mégsincs az a nagyvilágiasság (ahogy te is írod), ha csendre vágyok, arra is van lehetőség, ha kultúrára, tudományra, akkor itt fekszik a lábaimnál. És ami nincs itt, az van máshol. Olyan helyen, ahová eljuthatok - igazából bármikor (persze, itt most az anyagiakat nem vesszük figyelembe - elméletről van szó), olyan helyen, ahová vágyhatok, és ha már megvalósítottam, kezdhetem a következő vágyakozást.

Érdekes, én, mi, abszolút nem vágyunk Nyugatra. Valahogy úgy vagyunk vele: házakat, tornyokat - azaz betont - itthon is láthatunk eleget: a hegyek és a tenger, vagyis a természet az, ami vonz. Persze, nyugaton is van tenger meg hegyek, de azok a helyek egyelőre nem nekünk vannak teremtve.

Most, Bulgáriában, egy este a teraszon beszélgetve mondtuk: idén kinyaraljuk magunkat. Jövőre ismét lakásfelújítást tervezünk, nem valószínű, hogy futja a keret nagyszabású nyaralásra is. És akkor fogalmazódott meg bennem, és fennhangon is elmondtam: ez a nyaralás valaminek a kiteljesedése volt, egy bizonyos tetőpont. Ott és akkor úgy éreztem magam, mint ahogy a hegymászók érezhetik a csúcson: itt vagyok, és csak ez számít. Elértem, amit szerettem volna, nem tudom, hogy akarok-e még valaha valamit. Persze, aztán lejövünk a csúcsról, és visszajövünk a hétköznapokba, és minden egyes nappal attól kezdve újabb célok, vágyak fogalmazódnak meg. Összeszedjük magunkat, és ismét értelmesen gondolkodunk, és tudjuk, hogy az álmoknak sosem lesz vége.

Ha mégis volna lehetőség jövőben egy igazi nyaralásra, még nem tudom, hogy merre mennék. Még nem szedtem össze magam. Még még mindig a "fenti" érzés jár át, nincsenek új célok. De valahogy sejtem, érzem, hoyg most valami kisebbre, csendesebbre van szükségünk. Másra. Mint amikor megpihenünk, miután kitomboltuk magunkat. És ez is egy vágyódás. :)

Puszillak, viszont kívánom a szép hétvégét nektek is! Mert nekünk szép lesz holnaptól, ha az idő is velünk fog tartani! ;)

sedith írta...

Kati, önkéntelenül tört fel belőlem, abban a pillanatban azt éreztem.
Én még sosem fürödtem Parajdon, de még remélem, nem maradtam le semmiről. :)

sedith írta...

Júlia, de jó! Tudod, azt szeretem abban, amikor mások mennek a "te földedre", hogy ők nem ugyanazt látják, amit te. Hiába minden ugyanaz, mégis mindenki másként, másnak látja. És ez olyan csodálatos! Nagyon várom a beszámolódat képekkel együtt. :)

EmBeJa írta...

Kedves Edit!!Ha nyugalomra,csendes pihenésre vágytok a mi környékünk éppen ilyen:)Csupán 5 km tőlünk a bagosi gyógyfürdő,aztán egy ici-pici falucska,Bürgezd(anyukám szülőfaluja),ahol csak csend,erdő,tiszta levegő van,Dragan völgye sincs messze,Tusza,ahonnan a Berettyó ered...és még sorolhatnám a látnivalókat,amelyek ugyan nem "csillognak-villognak",de pihentetőek,szinte már-már érintetlenek!!Én mindenesetre szivesen megismerkednék veled személyesen is!!Sokszor olvasom a bejegyzéseidet,és egyre inkább aza az érzésem,hogy nagyon egy hullámhosszon vaguynk!!Közös a munkánk,én is imádok főzni-sütni,persze nem profi szinten,mintahogy azt te teszed,de szivesen vagyok a konyhában:)....Úgyhogy,ha úgy döntetek jövőre,h kevés pénzből nyaralnátok én ajánlom a "vidékemet"....és az ajtóm is nyitva áll!!!Minden jót nektek!!