2013. augusztus 22., csütörtök

Lányok nélkül

Először úgy volt, hogy múlt héten mennek el. Aztán mégis másként alakultak múlt héten a dolgok, és erre a hétre tettük az idecsi "nyaralást". Boróka már nagyon várta, és bár Kriszta is eleinte szívesen ment volna, a végére mégis megingott.

Múlt héten amellett, hogy rengeteg határidős munkám volt, sokat voltunk Illyében is. Rengeteget dolgoztunk, takarítottunk, szépítettünk. Lett ugyanis "házunk" ott. :) Nem kell csodálkozni, igen, ház, mondhatni összkomforttal. Íme (csak itt még nagyon kezdetleges volt minden, éppen a bazár kellős közepén fotóztam):



Azóta már kissé másképp néz ki minden, és a belseje meg A-tól Z-ig kitakarítva, lemosva-felmosva-kimosva. Mint látszik, a szivacsokról hiányzik is a huzat. No, azok visszahúzását nagyon megszenvedtük. Anyuval és Anival hármasban alig boldogultunk, de a végére már elég jó stikát találtunk ki, és hamar ment.

Vasárnap ott ünnepeltük István szülinapját. Igaz, valamivel később, mint ahogy valójában volt, de csak így jött ki a lépés, hogy (majdnem) mindenki ott lehessen. Csaba hiányzott, bár mostanra már ő is újra itthon van. Bográcsos gulyást főztünk, Anyu káposztát sarvalt még a múlt hét elején, én süteményeket és tortát vittem, úgyhogy egyszerűen és nagyszerűen oldottuk meg az ünneplést. Az azóta kialakított fedett "terasz" jónak bizonyult a délelőtti-déli órákban, ugyanis a fák csak olyan du. 1-2-től vetnek állandó árnyékot a lakókocsi elé.

Este István vitte haza Édesanyámékat, és velük együtt a lányokat. Kriszta egész nap búslakodott, és kérdezgette, hogy hosszú-e az az egy hét, amire mamáékhoz mennek? Megszámoltuk a napokat, meg az éjszakákat, és amikor már beültek volna az autóba, visszaindult a kertbe. Mondtuk neki, ha nem akar, nem muszáj mennie (Borót semmi sem tudta eltántorítani :D), de aztán eszembe jutott, hogy az összes cipőjét már bepakoltam, és az már ott is volt Idecsen. Végül úgy egyeztünk, elmegy a többiekkel, és végül eldönti, hogy marad, vagy hazajön Istvánnal. Mondanom sem kell, persze, hogy nem akart végül hazajönni. István legalább 5-ször megkérdezte, hogy biztos legyen... És azóta is töretlen a kedvük, a jókedvük.

Kedden István volt Idecsen, mert Édesapámmal horgászni mentek, és a lányok is fürödtek a Marosban. Nagy volt az öröm, nagy élmény volt. A Marosra, fürdeni, mi nem igazán szoktunk járni, évente egyszer talán. És idén még nem is voltunk. Ma csirkét vágtak. És Boró kijelentette az este, hogy nehogy le merészeljék vágni, mielőtt ő felkelne! :) Hogy mi volt tovább, arról még nincs tudomásom. :)

Én, itthon még "anyagoztam" egy-két napig (Erdélyi konyha), paradicsomot főztem, most meg a feje tetjén áll a lakás, mert végre eljutottam oda, hogy belevágjak istenigazából a nagytakarításba. Apróságokat már eddig megtettem (mosás, hajtogatás, hűtőolvasztás, fióktartalom szortírozása), illetve a nappaliban is minden megcsináltam már múlt héten, de most aztán elkezdődött a hajrá, és szombat estig a lakás minden négyzetcentiméterét puccba akarom vágni.

Jövő héten pihenni akarok. Ha Isten megsegít, kirándulunk is egy kicsit, amolyan aktív pihenéses kirándulást tervezünk, és lógatni a lában az idei szabadságom utolsó napjaiban.

Ámen! :)

Munka után édes az ... evés - péntek esti vacsora

Péntek esti vacsora más irányból. :) 

Taták (elöl Édesapám, hátul Apu)

Kilátás a "terasz" alól

Mamák (balra Anyu, jobbra Édesanyám)

Kriszta keresztrejtvényt fejt 





Nincsenek megjegyzések: