Jól megaszonták!

Most csak egy kis lezser humor á la csajok. :)

Boróka:

1. Én: - Ma jön egy bácsi, aki megmasszírozza anyunak a derekát és a hátát.
    Boró: - Jaaaaj, az a csonttörő valaki?
  (Azaz a csontkovács. :) )

2. Még a nyaraláson mondta, amikor valami beazonosíthatatlan színű (olyan, ami időközben oxidálódott) krémet kentem a kenyérre, és elmondtam neki, hogy avokádó. Nem értette jól, és visszakérdezett: Micsodaaaaa? Avokávé?


Kriszta:

1. Túrós laskát (azaz tésztát) ettünk egy nap, és írom az EK-ás lányoknak, hogy ezer éve nem ettünk ilyet.
   Kriszta meglátja, és haragosan felcsattan: - Ezer éve???? Hogy érted ezt? Te még csak 33 éves vagy!!!! 

2. Nyaralásos: Éppen felfele tartottunk a szerpentines Transzfogarason, és meséltem a lányoknak, hogy annyira magasra megyünk, hogy imitt-amott még hó is lesz. Olyan hó, ami nem olvad el soha. Még az is meglehet, hogy gleccsert is látunk... De mire belevágtam volna a magyarázásba, hogy mi is az a gleccser, Kriszta aggodalmas arckifejezéssel visszakérdezett: Mi az a gleccser?  De ugye, nem lecsó, mert azt nem szeretem?!

3. Szintén nyaralásos, és szintén a hegyekben... Van egy kisméretű méh- vagy darázsfajta, nem tudom mi, ami nyáron a mezőn gyakori hívatlan vendég szokott lenni. Csípése, azaz szúrása ugyanolyan intenzív, fájdalmas, mint a nagyobb társaié, bár mintha valamivel hamarabb elmúlik azért. Nos, ezt a rovart hívják mifelénk szakadálynak. (A neten nem találom, hogy beazonosíthassam.) Amikor elhagytuk a Balea-tavat, és elkezdtünk ereszkedni a hegyekből, megálltunk egy szélesebb kiszögellésnél, falatoztunk és nézelődtünk, fotózgattunk, mászkáltunk a sziklákon, és mivel szépen sütött a nap, virágos rét is volt mellettünk, hát azok a bizonyos szakadályok is megkörnyékeztek. Figyelmeztettük a lányokat, hogy vigyázzanak velük, mert eléggé kellemetlen a csípésük. Egyszer csak Kriszta felkiált: - Vigyázat!!! Szakamicsoda!!!

Arról a helyről ez a látvány tárult a szemeink-lábaink elé: