2013. július 21., vasárnap

11.

Ismét utólagosan. Azaz utólagosan jutott eszembe most, hogy nem írtam róla. Mert amikor a nyaralást beütemeztük, direkt "úgy csináltam", hogy ez a nap valahová középre essék.

Igazából túl sokat nem tudok mondani róla, különösebben nem ünnepeltük meg. Mert mi nem szoktuk. Tudja fene, eszembe jut (mert csak én vagyok az, aki számon tart ilyesmit), elmondom, hogy hoppá, né, mi jutott eszembe, megöleljük-megcsókoljuk egymást, és azzal megy tovább az élet. Most is így volt. Annyival volt különlegesebb pl. a tavalyinál, hogy most éppen szabadságoltunk-pihentünk, tehát együtt töltöttük lábat lógatva, és nem konyhát parkettázva, mint tavaly.

Biztos van, akinek furcsa az ilyen hozzáállás, sokan spéci programot találnak ki erre a napra, ami nagyon jó, főleg ha minkét fél jól érzi magát benne. Mi is próbálkoztunk ilyesmivel (jobban mondva én), de nem mindig ment. És be kellett látnom, hogy nincs is értelme görcsösen szervezgetni, hiszen a lényeg úgyis abban a csókban-ölelésben van: tudjuk, hogy vagyunk egymásnak, tudjuk, hogy együtt vagyunk, és szeretjük egymást. A "körítés" lényegtelen. A közös programok lehet, hogy csak úgy jönnek maguktól, mindenféle különösebb szervezkedés nélkül. Mint ahogy nem szeretek nők napján virágot kapni. Mert akkor amolyan kötelezőnek tűnik.

Nos, idén lejárt a tizenegyedik. 11 telt el azóta, de lélekben ugyanannyinak-ugyanolyannak érzem magam, mint akkor. Csak a valóság szól néha-néha közbe.... :) :) :) (Ti. minden porcikám fáj... kissé kinőttem a ... baluparkozásból...)

Most...


És akkor (már átöltözve, az ún. kontyolóruhában):


8 megjegyzés:

Kati írta...

Gratulálok, Fiatalok:)
Ahogy elnéztelek titeket amikor Nagyágra mentünk, tényleg olyanok lehettek, mint 11 évvel ezelőtt (sajna akkor nem ismertelek), semmi sem mutatja, hogy 11 év van a hátatok mögött, csak a két szép leányzótok:)
Aztán írjál beszámolót is a nyaralásról:) Puszi

sedith írta...

Köszi szépen, Kati! :) A 11-hez még 5 és felet is hozzátehetünk, azóta alkotunk egy párt. :)
Köszönöm a dicséretet, de azért van különbség, és nem csak a fizikai dolgokban. :) Igazából inkább szeretem a mostani létemet - néhány plusz kilóval együtt - mint az akkorit. Így visszatekintve akkor sokkal "üresebb" volt minden. A leányzók feltették a koronát. :)

Éva írta...

Gratulálok és még nagyon sok boldog együtt eltöltött éveket kívánok nektek! Nagyon aranyosak vagytok együtt, akár a régi akár a mostani fotótokat nézem!

sedith írta...

Éva, köszönöm neked is! :)

VH írta...

Gratulálok! Édesek vagytok az alsó képen, de a felsőn, mintha az élet megedzett volna (nem csak fizikálisan, hanem az egész arckifejezésre is gondolok) :-) Tehát igy szép az élet együtt. Továbbiakban is kitartást kivánok egészségben, szeretetben és békességben:-)

Kati írta...

De jó ez a régi fotótok is:) Természetesen tudom, hogy a leányzók csak teltebbé tették az életet:)
Akkor nektek is tényleg sok év van a hátatok mögött:)
Olyan jó az új fejlécetek is, teljesen kifejezi amit írtál magatokról, a leányzókról, olyanok mint két kis sellő:)

Virág írta...

Grat! :)

Szitya írta...

Ez a fénykép annyira szép, kedves, sugárzó (a régi :-) )!!!
További boldog évtizedeket kívánok!