2013. március 6., szerda

Tavasz van. Tavasz van?

Gyönyörű tavasziasra váltott az idő, napról-napra szebben, ragyogóbban süt a nap, melegebb van, és egyre több ruhát vetünk le. Ha belegondolok, hogy egy hónappal ezelőtt Ivóban még térdig ért a hó, de itt is elég nagy volt, szinte el sem hiszem, hogy már két hete mind tavaszodik.

Lecseréltük a vastag sapkát, a mama által horgolt kissé lyukacsos fejfedőket használjuk, s bár reggel még a vékonyabb nagykabátba bújunk, délre le kell vetni alóla a kardigánt vagy a tréningfelsőt. A harisnyát még elbírjuk (mármint a lányok), de rá már sima farmer kerül, nem bélelt vastag nadrág. És kívánkozunk a szabadba. De nagyon!

Hétfőn azt a mesét olvastam a gyerekeknek az oviban, hogy "Keressük meg a tavaszt!". Olyan jó volt végigolvasni. Olyan kedvem támadt nekem is elindulni megkeresni a tavaszt! Biztos, hogy találnék is belőle valamit. Hóvirág már biztos van, mert már vettünk a "márciuska-piacon". Ma le is rajzoltuk a tavaszt, és bármilyen meglepő, a kis 3 évesek - a maguk egyszerű, kezdetleges módján - ügyesen visszaadták a jellemzőket. Aztán jácintot készítettünk, majd egész délután dekorációnak szánt tulipánokat vagdosgattam-ragasztottam. Szóval nálam nagyon jön a tavasz. :)

Kriszta kapott egy osztálytársától márciuskát, ahogy magyarul hívjuk a mărţişor-t. Ez egy kis kitűzőke (hogy mit mintáz - a fantázia szab neki határt), amit egy piros-fehér zsinór díszít. Nem tulajdonított nagy fontosságot neki a leányzó, mert fogalma sincs, mi az. Mi nem vettünk még nekik, mert ez a szokás "nem a miénk", bár anno, emlékszem, nekem fontos volt, hogy kitől, és végül hányat kapok. Azért annyit mégis kiérzett a dologból, és ki is oktatott: - Dehogy adtam neki puszit érte! Hogy azt higgyék a többiek, hogy szerelmes vagyok?

De visszatérve a tavaszhoz... Rég nem tavaszodott ilyen korán. Sokszor még márciusban is havazott. Sőt, áprilisban amúgyis normális dolog :P a havazás. Persze, még idén is kijuthat belőle, vagy ki tudja. Mindenesetre, most élvezzük a meleget, a napsütést, a hosszabbodó nappalokat, és ki tudja, hátha hamarosan elmegyünk meg is keresni azt a huncut tavaszt!

1 megjegyzés:

Virág írta...

Örülök, hogy felétek már jár! Küldjetek belőle Veszprémbe is! :)