Hajaj......, azaz Tábor a Bucsinon

Kész szégyen, hogy már másfél hónapja nem írtam semmit a blogra. Nem is magyarázkodom semmivel, úgyis tudjátok, hogy megvolt rá a jó okom. A konyhát még nem fejeztük be, bár a munkálatok nagyrésze már lejárt; de vannak még simítanivalók, nem beszélve a takarításról, rendrakásról. De az utóbbi hetekben annyit voltam távol itthonról, hogy egyszerűen képtelenség volt gyorsabban haladni. Most, igazából már vakáción vagyok, bár 17-én vizsgázom, úgyhogy még mindig nem vagyok teljesen felszabadult.
Pillanatnyilag a lányok Idecsen holnapig (múlt csütörtök óta), én meg teszek-veszek a lakásban.
Amiért leültem mégis a bloghoz az az, hogy feltegyek néhány fotót, ami a két héttel ezelőtti táborban készült. Abszolút premier volt ez a táborozás, mert én sem voltam még táborban kísérőként, azaz dolgozóként, de a lányaim sem táboroztak még eddig soha. Mint első alkalom, úgy gondolom, nagyon jól sikerült, bár nekem természetesen nem a pihenésről szólt. A lányok viszont pihentek, játszottak, túráztak, kutyáztak, ettek, szamócásztak, ésatöbbi ésatöbbi. A környezet, a táj mindenesetre gyönyörű volt, szívesen járnék oda rendszeresen is, ha nem lenne olyan nehezen megközelíthető.

Megérkezés, a játékok birtokba vétele

Családi fotó a hintán

Gyöngyfűzés

A Bogdán menedékház

Linómetszet-előkészületek

Kutyázás

Kislepkém

Játék az udvaron

Játék, utasítások az erdőben zajló játékokhoz

Erdei bújócska

Számkeresés

Megvaaaaan!!!

Számok összegyűjtve, száraz fa (a tábortűzhöz) begyűjtve

Szomorkás hangulatban (mert nem ő találta meg a számot)

Jókedv

Kürtőskalács-gyömöszölés

Sütésre várva ...

Kutyázás

Csak úgy...

Kürtős-bemutató

Sütés

... jó éjszakába nyúlóan 

Tábortűznél 1

Tábortűznél 2

Utolsó nap, túra előtt

Ugyanaz...

Lánycsapat a Bogdán-kő felé

Szamócászás

A "Kis-Bogdán-kő" meghódítása.:P
Sztori: A kicsikkel és állandóan elmaradózókkal visszafordultam az útról, de hallani sem akartak arról, hogy egyenesen visszamenjünk a táborba. Ekkor találtam ki, hogy szó sincs erről, mi a Kis-Bogdán-kőhőz megyünk, és az első utunkba kerülő kőrakást kineveztem Kis-Bogdán-kőnek. Boldogok voltak, és büszkén "mászták meg". Isten pedig, gondolom, megbocsátja nekem ezt a kis csalást!:)