Az emberi rosszindulat határtalan. De amíg kívülállóként szemléled, kialakítod a véleményedet, megtalálod a pártfogoltadat, nem tűnik fel annyira. Amikor viszont ellened irányul, nehezen tudsz mit kezdeni vele. :(
Elmúlik ez is. Volt ennél rosszabb is, csak ilyenkor mindig kihal belőlem egy-egy darabka optimizmus és emberekbe vetett hit.
10 megjegyzés:
Szójjá' majd jól agyoncsapom!
Mostmár zárt a blog. panaszkodj nyugodtan...
Nem, Virág, nem akarok panaszkodni. Amit leírtam, az a dolgokból a következtetés vagy tanulság vagy nem tudom mi. És azt csak általánosítva lehet megfogalmazni.:)
Sajnos.... tudom milyen
Sedith!
De kár, hogy olyan messze vagy!!! Megoszthatnánk egy-két tapasztalatot (az utóbbi időben két olyan dolog is történt velünk, amit álmomban sem gondoltam volna). És miután kiöntenénk a lelkünket, tudod mi jönne? Az optimizmus és az emberekbe vetett hit újra! :-)
Milyen igazad van, Szilvi! Persze, hogy muszáj ismét megtalálni a derűlátást, de olyan nehéz feltápászkodni, amikor nagyon megütöd magad!
Fenci, biztos mindenki tudja, és mindenkinek megvan a maga sztroija.:( Sajnálom, hoyg neked is...
Pedig leírhatnád.. Mindannyiunk okulására...
ISTEN ÉLTESSE KRISZTÁT! :)
Noémi, nagyon-nagyon szépen köszönjük. :) Kedves vagy, hogy köszöntöttél!:)
Noémi, elsüllyedek!!!!!! Nekem most esett le, hogy neked is születésnapod volt aznap..... (Irul-pirulós szmájli...)
Megjegyzés küldése