Szakellenőrzés 1.

Nálunk úgy van, hogy miután a kezdő pedagógus letanít két évet, és meg szeretne maradni a pályán, akkor véglegesítőznie kell. Ez egy amolyan megerősítése a diplomának, enélkül nem vagy ... hogy úgy mondjam ... teljes értékű pedagógus. Minden "normális" tanító, tanár, óvónő ezt két évvel a diploma megszerzése után teszi meg, majd - 4 évre rá - megszerzi a 2-es fokozati vizsgát, és újabb 4 év után az 1-es fokozat is a tarsolyában lesz. Rangbeli emelkedést, és némi fizetésbelit is jelent az ilyesmi, de sajnos, mindezt csak idővel lehet elérni. Ha netán "bevág" egy terhesség, babanevelés, mindez tolódik, mertcsak az effektív letanított évek jöhetnek számításba. Kolléganőm, aki előttem egy évvel végzett,  abszolút lineárisan haladt felfelé a ranglétrán: már mindegyik fokozatot megszerezte, millióegy továbbképzőt, tanfolyamot elvégzett, most már módszertanköri felelős, meg mentor, tehát elérte a legtöbbet, amit ezalatt az idő alatt elérhetett. Én '99-ben végeztem. Ha megmaradtam volna a pályán akkor, elméletileg ugyanott lehetnék, ahol ő, csak éppenséggel mindent egy évvel később érhettem volna el. De nem maradtam. Így nincs semmim.... De van egy szuper férjem, és két csodálatos gyerekem, ami többet ér nekem a világ összes fokozatánál, és minden rangjánál!

Mivel azonban visszatértem a tanügybe, és mivel egyelőre nincs is kilátásban, hogy másfelé vehetném az irányt, hát muszáj lépést tartanom, és muszáj az elvárásoknak megfelelnem. Így, 10 évvel azután, hogy szabályosan otthagytam a tanügyet, kezdhettem mindent elölről. Az az egy évem, amit diplomaszerzés után tanítottam elvesztődött, mert akkor tanítónőként dolgoztam, most viszont óvónői állást pályáztam és kaptam meg. Szóval, több, mint 30 évesen ott álltam teljesen kezdőként, és mindenki nagyot nézett, amikor elmondtam, mi a helyzet. :) Azóta viszont már eltelt ismét egy kis idő, és most már ott vagyok, hogy véglegesítőzhetek. A vizsgákra majd nyáron kerül sor, előtte viszont a gyakorlatban is "vizsgázni" kell, azaz egy módszertanköri felelős eljön, és végigasszisztálja kétszer egy napomat az óvodában reggeltől délig. Az elsőre csütörtökön kerül sor.

Most már rendesen be vagyok sózva a dolog miatt, és izgulok, hogy minden rendben legyen, minden jól sikerüljön. Persze, tudom, hogy senki sem harapja le a fejemet, ha valami nem úgy sikerül, ahogy elterveztem, illetve bármikor közbejöhet valamilyen egy előre nem látható gubanc, de akkor is izgulok kissé. Mert tényleg azt akarom, hogy szép és jó legyen minden, hogy a gyerekek élvezzék, amit kitaláltam arra a napra, és hogy sok-sok élménnyel, új ismerettel menjenek haza az óvodából. Mondjuk, Népszokások témában, Fonó és batyus bál altémával - gondolom - csakis jót tudna kihozni belőle bárki, de én a legjobbat akarom. Fogunk játszani (zoknikat társítunk), játszani (gyöngyöt fűzünk megadott szempontok szerint) és játszani (fogócskát játszunk úgy, hogy közben észrevétlenül a 6-os számjegy bontását gyakoroljuk - szalagfogó), fogunk dolgozni (szemes babot és kukoricát bontunk-fejtünk), majd mesélek egy kicsit nekik (Mátyás király és a cinkotai kántor), énekelünk egy jót (sok-sok farsangi dalt, népdalt és csúfolódó éneket), és ismét játszunk majd (méricskélünk arasszal, lábbal, iccével). Nagyon beleéltem már magam, alig várom a csütörtöki napot.

Bárcsak papíron is már meglenne minden! - emiatt már nem várom annyira a csütörtököt!:P:P:P

Kukoricafosztás