Az idei jelmezeink is az egyszerűség jegyében készültek. Boróka első perctől Katica szeretett volna lenni, és ő, aki általában naponta változtatja a hozzáállását dolgokhoz, ő volt az, akinek eszébe sem jutott váltani. Kriszta először határozottan és huzamosan krokodil szeretett volna lenni, és akkor én elhatároztam: egy életem egy halálom, bizony, feladom elveimet, és idén kölcsönzünk egy jelmezt. Amikor viszont kiderült, hogy nem egy délutáni, félórás farsangi buli lesz, hanem egésznapos, határozottan lebeszéltem a krokijelmezről. (Egy vastag kezeslábasban kényelmetlen lett volna játszani.) Akkor még azt sem sejthettem, hogy aznap csak 2 órát lesz az oviban a belázasodása miatt... Utána próbálkozni kezdett a különféle tündérek-hercegnők-királylányok ruhájával, de igazából még ő is nevetett magán, ahogy felvetette a "témákat". Hogy, hogy nem, egyszercsak eszembe jutott az az indiánblúz, amit édesanyám még évekkel ezelőtt turkált valahol, és eltettem egy majdani farsangra. Ahogy meglátta, Kriszta egyből beleszeretett, és már hallani sem akart más jelmezről, mint az indiánlányéról.
A lehető legegyszerűbbre terveztem őket.
A Borókáé készült el hamarabb. Kriszta is volt egyszer katicabogár, és akkor ötletesebben oldottam meg a bogár hátát, most viszont szintén azt néztem, hogy kényelmes legyen a viselése egész délelőtt. Eleinte még valami párnácskát terveztem összeeszkabálni, és arra ragasztani a pöttyöket, de aztán még egyszerűbben megoldottam: egyszerű piros pólóra ragasztottuk fel öntapadós fekete papírból. Persze, hogy nyolc pöttyöt ragasztottunk végül, mert Boró is kivágott egyet, és muszáj volt felrakni.
A csápokat sem úgy oldottam meg ezúttal, mint anno Krisztánál, hanem "elloptam" Zafiram ötletét (nem linkelem, mert zárt a blog). Hajpántot bevontam fekete szigetelőszalaggal, rátekertem egy-egy fekete zseníliaszálat, majd mindkettő végére egy-egy feketére festett hungarocellgolyót tűztem. Hogy azonban valami fel is dobja a jelmezt, kitaláltam, hogy a katicabogár egy virágos réten lesz, ehhez pedig a fekete nadrágra dekorgumiból fűszálakat vágtam ki, normál papírragasztóval felragasztottam, majd öntapadós (szintén dekorgumiból készült) színes virágokat és bogarakat (katicabogarak, lepkék) ragasztottunk rá. A lányok hatalmas lendülettel vettek részt a munkában, és nagyon tetszett mindkettejüknek a végeredmény. :)
Kriszta jelmeze nem igényelt ekkora munkát, mert a blúz már adott volt, alsó részként pedig találtam egy színben hozzáillő nadrágot. Csupán hajat, azaz parókát kellett készítenem, ami viszont nem volt túl nagy ügy: egy felfordított szék lábaira kétféle barna fonalat tekertem fel, majd egy helyen elvágtam. A fekete szigetelőszalagból letekertem egy kb. 25 cm-es darabot (de nem vágtam le), majd az elvágott fonalköteget ráhelyeztem a szalagra úgy, hogy az kb. a közepénél fusson. A cérnákat pedig jól szétterítettem rajta. A szigetelőszalagot ezután ráhajtottam a cérnákra, hogy azok felülről is le legyenek fogva. Ezután a parókát ráhelyeztem Kriszta fejére, és kétoldalt vastag copfba fontam. Piros szalgot kötöttem a homlokára: hozzátartozik a jelmezhez, és egyben a hajat is a fejhez rögzíti. Azután már csak néhány festékcsík kellett az arcra, hogy a jelmez teljes legyen.
Íme a fotók. Az utolsó minden pézt megér...:D:D:D
8 megjegyzés:
Nagyon aranyosak a csajok. Egyszeru, de nagyszeru!!!!!!!! Amugy rühellem az egesz farsangot. Dorka tavaly pillango akart lenni. fekete harisnya, lila triko, lilla szarnyak keszen a botbol. Az arcat szemceruzaval kifestettem. Csalodott volt... Mondd el miert kell egy 3 evest csili vili hercegnoruhaba oltoztetni farsangkor. Jo, ez meg elmegy, gondoltam, berelnek a szulok, legjobbat akarjak, nah, belenyugodtam. De miert akarjak a Karacsonyi unnepsegkor is kis mennyaszonyt faragni egyszeru anyalka helyett. Megcsömöröltem az ideni karacsonyi ünnepsegkor. Nekem nem kell szerep, ugyis flanc az egesz. Ami a legjobban bant, Konformalodtam, Dorka bot akart lenni, meg level, aztan emlekezven a tavalyi csalodasra, rabeszeltem a csipkerozsika jelmezt. Rühellem magam, de az én gyerekem nem fog többet sirni a mini hercegnők között. Mondtam már hogy utálom a farsangot..........
De jó ötlet ez a fűszál dolog! Az indián lány pedig nagyon jó lett! a képek alapján azért volt egy kis belátásotok a bulira. Vagy csak "protekciós" anyuka volt?:))))
Nekünk is vége, meg is könnyebbültem tőle! Hogy megérts, egyszer részt kellene venned egy ilyen alkalmon. Nekem túl sok a zaj, kevés hangsúly van a jelmezeken és olyan személytelen az egész. De biztos, lehetne ezt szülőkkel más formában is megcsinálni, itt viszont nem ezen van a hangsúly. Majd talán legközelebb...
Persze, hogy protekcios. Bocsi Edith. Nálunk kijelentettek, nincs szülőnek helye. Nah, azert megprobalkozok.!!!!!!!!
Kedves Zafiram, Ti melyik országban éltek, hogy úgy gondolkozol ahogy mi?:)
Ügyes vagy! :)
Nálunk sem volt sok szabad kézi jelmez, de a kölcsönzősök is egyszerűbbek voltak, csak úgy jelzés szintjén. A hercegnők is. Juliska is pl. a saját virágos nyári ruhájában volt. Ez senkit sem zavart. Igaz, egy keresztyén óvodában nálunk nem engedik a flancot, - pl. a Barbie babát sem... - de a szülők sem olyan szellemiségűek. El sem tudom képzelni, hogy máshol hogyan erőlködnek egymást túllicitálni a szülők... Pedig én is hallottam már ilyesmiről. :S
Ja, és mennek a gyógypuszik Krisztának!
:)
Sziasztok!:) Örülök, hogy írtatok!:)
Hát, annyi protekcióm volt, hogy reggeli után vittem be Krisztát, és miután beöltöztettem, kattintottam is néhányat. Majd otthagytam a gépet, és az óvó nénik fotóztak vele a közös farsangon is. Csak a képeken láttam, hogy egy másik anyuka is fotóz, de kiderült, ő épp akkor ment a kislánya után, hogy hazavigye.
Emese, ti hová jártok oviba?
Amúgy Zafiram Magyarországon él már régóta, de innen indult, Kolozsvárról.:) M., remélem, nem baj, hogy ezt leírtam!:)
Virág, nekem is idegen ez a túllicitálós dolog, pedig tényleg van ilyen. Minden oviban akadnak olyanok, akik kölcsönözni szokták a jelmezt. De hidd el, nem a gyerekekkel van a baj, ők nagyon is értékelik az egyszerű ötleteket, inkább a szülők ültetik el valahogy bennük az elégedetlenséget. Addig, amíg nem tudják, hoyg másképp is lehet, addig nincs baj. Én sosem zavartattam magam a házilag készített jelmezek miatt. Mert én tudom, hogy a munkám, a kreativitásom, és a teljes szeretetem beleadtam a készítésébe mégha egyszerűen is oldottam meg. De aki csak azért kölcsönzött egy ruhát, hogy nehoyg leszólják, az a pénzen kívül mit adott bele?????
Végre,csak örvendeni tudok annak,hogy egy lány nem csak tündér szeretne lenni. Már kissé meguntam,hogy minden lány hercegnő szeretne lenni:) Viszont már hetekkel ezelőtt,Bogi kijelentette,hogy cica szeretne lenni.Igy aztán szép lassan el is készült a jelmez,az egyszerűség jegyében. Holnap kezdődik a farsangjuk.
A mai nap viszont nem volt helyes,hogy az oviban más csoportosok kiöltöztek,hogy még azok is lássák,akiknek csak később lesz a farsangjuk.Már csak azért is, mert amikor Bogi látta,hogy minden lány egytől egyig tündérnek öltözött be,akkor már sírva jött haza,hogy ő is tündér szeretne lenni:( Közben sikerült lebeszélnem finoman szólva a hercegnőről,mert már várja őt a cica jelmez:) Kicsit megijedtem.,mert a gyerek képes hamar meggondolni magát és meg nem érteni dolgokat.... Láttam,hogy Bogi a tökéletességre hajlott,hogy tündököljön.Viszont szépen elmagyaráztam,hogy azért lesz éppen ő különleges,mert ilyen házilag készített cicajelmeze senkinek nem lesz az oviban. Nagy kő esett le a szívemről,hogy megértette a kicsi lányom.Már-már unalmasnak tartom a tündéreket.....Főleg,hogy minden apróságot összeszedtem,hogy cica legyen belőle,s akkor tényleg ma nagyon megijedtem,hogy mi van ha mégsem akar cica lenni?! Néha,nem könnyű szőlőnek lenni,főleg hogy lelkünket-szívünket beleteszünk valamibe, s utána valami mesével drukkoljunk elő,hogy meglássa a szépet is.
Megjegyzés küldése