Visszafordulós nap

1. Reggel, az oviban a földszintről visszamentem a második emeletre, mert eszembe jutott, hogy a táskámban maradt az a kisblúz, amit István még karácsony előtt hazahozott véletlenül, mert azt hitte, hogy a miénk.

2. Nem sokkal dél előtt, amikor a kórházba indultam Édesapámat meglátogatni, visszafordultam az autóhoz, mert rájöttem, hogy ottmaradt a telefonom. Anélkül meg nem mehettem be a kórházba, mert ha véletlenül nem engedtek volna fel a szobájába, muszáj lett volna megcsengetnem. No, de feljutottam, bár telefonáltam is...

3. Du. 5 előtt néhány perccel, mielőtt hazaindultam volna az óvodából, alaposan körülnéztem a kis raktárszobánkban, hogy nem marad-e semmi sem ott. Bezártam az ajtaját, lekapcsoltam a villanyt. Fölvettem a kabátomat, hátamra kaptam a táskám, és akkor látom, hogy papucsban vagyok. Vissza, csizmát húzni.:)

4. Este, fél 6 után. Hazaérkezem, de mivel havazik, úgy határozok, hogy felmegyek, hozok egy lepedőt, és letakarom a szélvédőt. Boróka a lelkemre köti, hogy hozzam fel a kispóniját. Letakarom az ablakot, és felmegyek. Ahogy belépek, Borókával egyszerre mondtuk ki: a póni!? Visszamegyek, hátrahajtom a szék támláját, elveszem a kispónit, majd mégis visszarakom az anyósülésre, hogy kutakodjak: a másik nem bújt el ott valahol? A támlát nem hajtom hátra, felkapom a nedves törlőrongyot az ülés mellől (azzal törülgettem ma egész nap az ablakot), és mint aki jól végezte dolgát, fölmegyek. Boróka már méltán hisztizni kezd: hol a kispónim???!!! Végül lementem, és felhoztam neki.:D

5. Este kb. 7 körül. Majdnem kész a grillcsirke, készíeném a salátát mellé. Észreveszem, hogy a sárgarépa elfogyott. Előveszem a pénztárcámat, hogy elszaladjak az üzletbe. A lányoktól kérdezem, mit hozzak nekik. Borókának az volt az óhaja, hogy joghurtot és körtét. Kriszta meg egyetértett vele. Elindulok, elmegyek majdnem az üzletig, és amikor már odáig jutottam morfondírozásomban, hogy jó lenne szaporáznom a lépteimet, különben lefagy a vékony benti nadrágom, egyszercsak bevillan, hogy a pénztárca otthon maradt. Visszafordultam, fölcsengettem, István pedig ledobta nekem.
Az üzletben joghurtot veszek, majd a zöldségesnél körtét, almát, paradicsomot (mert éppen nagyon szép - és kiderült eléggé finom - paradicsomjai voltak, aprók, szinte beillettek koktélparadicsomnak) és aszalt vörösáfonyát. Hazamegyek, készíteném a salátát, és észreveszem, hogy a sárgarépa elfogyott... Már nem fordultam vissza érte....