2012. január 6., péntek

Cím nélkül

Előfordult már, hogy ideig-óráig lezártam a blogomat, és előfordul már az is, hogy azt hittem, végleges a döntésem. Aztán mások meggyőztek arról, hogy mégiscsak nyilvánosan érdemes folytatni. És hittem nekik.:) Nem is bántam meg. Azóta sem, most sem.

Mégis...

Mégis, most úgy érzem, hogy teljesen nyilvánosan, úgy, hogy az égadta világon mindenki olvashatja, hogy mi történik velünk, mit gondolok, mit érzek, kire vagyok mérges, már nem megy. És erre nem egyik napról a másikra jöttem rá, hanem úgy a teljes ősz, és az eddigi tél folyamán. Amikor nagyon elfoglalt voltam, és csak néha, egy-egy kis, rövid, lehet semmitmondó bejegyzés erejéig ültem le a bloghoz, mindig lelkiismeretfurdallásom volt, mert mindig lett volna valami fontos vagy komoly, amiről írhattam volna, vagy éppen bővebben kifejthettem volna amiről éppen írtam. Majd, ha eltelt bizonyos idő, már nem is éreztem késztetést a megírására, vagy jöttek újabb dolgok, és akkor már sok minden feledésbe merült. (Mint Boró "szemüvegesedésének" esete.) Vagy van olyan is, amit egyszerűen nem szívesen mondanék el mindenkinek: nem  intim dolog, mégis egy kicsit szégyellem, egy kicsit mérges vagyok miatta.

És egy másik dolog, ami nagyon sokat nyom a latba... tudom, hogy olvasnak néhányan a nem feltétlenül közvetlen környezetemből, én pedig nem szeretném, ha minden velünk megesett akármiről értesülnének. Ezért vagy azért.

Szóval, ekkora bevezető gondolom, éppen elégséges döntésem indoklására. Mert úgy döntöttem, hogy zárt kapuk mögött folytatom az írást. Aki eddig követett, és továbbra is olvasni szeretné a blogot, de persze, ismernem kell az illetőt valamennyire, az küldjön egy elérhetőséget a nyilvános emailcímemre (edithreceptjei kukac gmail pont com), és szívesen küldök neki meghívót. Tudom, hogy ezentúl a blogom új bejegyzései nem jelennek meg majd az irányítópulton, tehát lesznek sokan, akik egy-egy jó ideig nem néznek majd erre, mint ahogyan velem is elő szokott ez fordulni, de nem baj, vállalom.
Ez a bejegyzés holnapig lesz olvasható, holnap lezárom a blogot. Azért remélem, az eddigi abszolút hűséges olvasóim továbbra is megmaradnak!:)

Köszönöm mindenkinek aki eddig követett, olvasott, hogy velünk tartott, megélte családommal együtt a kellemes és a nem túl rózsás perceinket, hogy drukkolt, hogy bátorított, tanácsot adott, ha kellett, hogy osztozott örömünkben és bánatunkban. Remélem, továbbra is így lesz.:)

15 megjegyzés:

Hajni írta...

Hát én bizony,hűséges olvasód szeretnék lenni továbbra is:) Most már tényleg én is úgy döntöttem zárom a blogomat.Velünk is történt ez az ,amiről nem mertem írni,de most már megteszem,zárt ajtók mögött.ugyanis hallottam egyet-mást ami nem esett jól,de most már ennek véget vettek.Viszont az írás megmarad. Nyugodt lélekkel,nem kell féljek ,,más,, véleményétől.

Megkérlek küldjél nekem meghívót:) Azt hiszem megvan a címem,ha jól emlékszem.

Andrea írta...

Kedves Edit!Teljesen átérzem amiről írsz.A napokban döntöttem Én is így,de nyitottam egy másikat ami nyitott marad "egyenlőre".Kérnék én is majd egy meghívót :)bacsoandrea@gmail.com

sedith írta...

Hajni, Andrea, rendben, holnap küldöm.:)

zafiram írta...

Akkor csere-bere fogadom? Nagyon várom az e-mailt. Ja, és teljesen megértelek.

fenci írta...

Én olvasnálak - habár mi 'csak' virtuálisan ismerjük egymást - fintaeniko@yahoo.com

sedith írta...

Lányok, ne ide írjátok az emaicímeiteket, mert megtalálják a spamküldők és majd küzdhettek velük! Azért adtam meg a nyilvános címemet, hogy oda írjátok meg őket.:)

Andrea írta...

Megkaptam,köszönöm :)

iri írta...

Koszonom Edith , hogy bizalommal vagy irantam!

Ági meg az angyalai írta...

Köszi, megkaptam és megértettem! :-)
Így is maradok veled!
Ágnes

Virág írta...

Igen, ez a blog dolog is olyan, mint amikor cikket írni vonultam a mentősökkel. Ami a papírra kívánkozott, mert iszonyat vicces volt, vagy éppen siralmas, na, azt nem lehetett megírni. :S
Az enyémet anno egyrészt azért kellett zárnom, mert így nem írhattam, ami a csövön kifért, másrészt meg mert a Danikát betámadták miatta a suliban.
Trollokkal vagyunk körülvéve. Egy barátom készített a fészbúúkon egy aranyos fotómontázst, amit megosztottam. Pár nap múlva írt, hogy legyek szíves szedjem le, mert több emailt kapott, unatkozó emberektől. Egy ártatlan kis aranyosság volt, de tényleg. Manókat montázsolt ügyesen egy gyönyörű ()saját)balatoni fotójára, de úgy, hogy az árnyékuk még a vízzel együtt hullámzott. Nagyon sokat dolgozhatott ezen a kedvességen, hogy megörvendeztessen minket. Ere mi volt a reakció?? Deráérsz, vazze, és társai. Komolyan mondom, minek "jár" az ilyen bomlasztó bunkó közösségbe?
Na, száz szónak is egy a vége, én már be is regisztráltam! :) És jönni is fogok. :) Puszi!

Sz. Zita írta...

Köszönöm a meghívót, látom egyre többen döntenek így, meg is értem, én is azért zártam be a miénket. Puszi :)

iméon írta...

:) Szerintem jó döntést hoztál, annak idején én is hasonló okokból zártam le a blogomat. :) Örülök, hogy kaptam meghívót. :) Minden jót. Noémi

Bogár és Gerti írta...

Valahol azért írjuk, hogy olvassák, de érthető, hogy azért mégse bárki. Sok a perverz állat, meg a rossz nyelvű.
Puszi

KömiMeli írta...

Köszönöm a meghívót, várom az új bejegyzéseket :)
Ölellek:
Meli

Kati írta...

Köszi a meghívót! :-)

Isten éltesse Borókát, így utólag... Csupa szépet és jót kívánunk neki, szeretettel! :-)