2011. július 6., szerda

Kriszta olvas

Tömören és velősen megfogalmazva: ez az igazság.
És kicsit árulónak érzem magam ezáltal, mert bárki kért tőlem tanácsot ezügyben a gyerekével kapcsolatban, mindenkinek azt mondtam, hogy eszébe ne jusson tanítani, mert azért fog iskolába menni, hogy megtanuljon írni, olvasni. Erre meg Kriszta, valamivel több, mint 5 évesen OLVAS. De...
Annyi a mentségem és a vigasztalásom, sőt a büszkeségem, hogy senki sem tanította. Tény, hogy ha megkérdezte, hogy egyik vagy másik milyen betű, akkor megmondtuk neki, de a betűk összeolvasását teljesen önállóan kezdte. Kb. olyan szinten van, mint egy elsős az első félév végén. Szótagol, betűz, nyekereg, de végül kisül a szó.


Történt egy szombat reggel, hogy ő felkelt, Boró meg még aludt. Én a gépnél dolgoztam, és hogy Kriszta is lefoglalja magát, ne zajongjon, bedugtam az ágyunkba, és megleptem a lovas könyvsorozat utolsó kötetével, amit addig még nem látott. Ő ujjongott a könyvnek, én pedig visszafordultam a géphez, és végeztem a dolgom. Egyszercsak alig hittem a füleimnek: lovassportok, versenyek. Leolvasta a könyv címét. Ezt a két hosszú szót, csak úgy egyszerűen bedobta, hogy az állam leesett. És azóta mindent el akar olvasni, ami nagy, nyomtatott betűkkel van írva. (Halkan megjegyzem, azóta a kis nyomtatott betűk közül is sokat ismer már.)

Az óvodában is tapasztaltam, hogy 5 éves kor körül kialakul egy hatalmas kíváncsiság a betűk iránt, és szinte minden gyerek le szeretné tudni írni a nevét. Megjegyzem, az oviban soha egyetlen betűt sem mutattam meg vagy tanítottam a gyerekeknek, de 5 évtől felfelé mindegyik gyerek már leírta a nevét. Igaz, az életkori sajátosságoknak megfelelően: ákombákom betűk, fordított s-ek, n-ek, nem ritkán pedig jobbról balra írva, vagy egyenest tükörképben. Krisztánál is az összes jelenség felfedezhető volt/ vagy még most is felfedezhető ezekből.


Szóval, nálunk is a nevekkel kezdődött: KRIZSTA, VIŐLA, SŰTŐ, BORKA, ISVÁN, ilyesmik bújtak elő a ceruza hegye alól. Aztán egyszercsak nagyot néztem, amikor egy A4-es lapot találtam teleírva a szűkebb és tágabb családunkba tartozó személyek keresztneveivel. És ami a legmeglepőbb volt, hogy minimális hibákkal. Ezt pedig követte a rövidebb (3-4 betűs) szavak írása és olvasása. Csak hallgattam/hallgattuk, összenéztünk Istvánnal, csodálkoztunk és mosolyogtunk. Mert nagyon büszkék voltunk/vagyunk, ez tény. Ugyanakkor, viszont tanácstalanok is: megakadályozni nem tudjuk, és végső soron nem is akarjuk, de akkor mi lesz az iskolában? De vajon, lesz gond emiatt az iskolában? Mert én is olvastam már 5 évesen (egyszer az elsős tanító bácsi áthívatott engem az óvodából, hogy mutassam meg az iskolásoknak hogyan kell olvasni, és mindezt ROMÁNUL), és hogy mit tettem első osztályban, már egyáltalán nem tudom, de abban biztos vagyok, hogy unatkozni nem unatkoztam. De lehet, hogy ez már a tanítón múlik, hogy mennyire tudja külön foglalkoztatni azokat, akik valamivel előbbre vannak a többieknél. Az enyém biztos jó volt ilyen szempontból, mert, mint írtam, sosem éreztem, hogy unatkoznék, sőt, nagyobbacska koromban már az is feltűnt, hogy én sokkal nehezebben kapom meg a tízesemet a többiekhez képest.
Kérdeztem a kolléganőmet is, mit tegyek? Azt mondta, semmit. Hagyjam a maga medrében, ritmusában: amit magától megtanul, azért teszi, mert megérett rá, mert képes rá, mert nem kényszer neki. És legfeljebb iskolába adom jövőben. Puff.

Úgyhogy, bármennyire is kardoskodtam amellett, hogy Kriszta csak 2013-ban kezdje az iskolát, már magamat is kezdem meggyőzni, hogy talán butaság lenne még két évig oviba járatni ilyen értelem, képességek mellett.

Csak tudnám azt, hogy hova siet?????

11 megjegyzés:

Veres Izabella írta...

Nagyon ugyes a Kriszta, ir es olvas ,Nahat ez klasz,es akkor 6 evesen menne az iskolaba?Az nem lenne baj szerintem, de azert jobb lenne meg kicsit jatszani es oviba jarni nem?De te jobban kell hogy tudjad hisz te ovono vagy.puszika

Kati írta...

Nagyon ügyes! :-)

Ági meg az angyalai írta...

Az első kpen Kriszta már olyan, mint egy iskolás nagylány. Sokáig néztem, mert gyönyörű rajta.

Olvasás? Hanna is 5 évesen kezdte, a rendszámtáblákról leste le a betűket, így haladt az olvasás irányába. Hátránya sosem származott belőle, tény, hogy saját bevallása szerint ő a legjobb olvasó az osztályban.
Szóval cseppet se bánd és azt hiszem ha túl sokáig lenne ovis, elunná magát, szóval szerintem is gondold át azt az iskolakezdést. Ha érzelmileg is készen áll rá, nemcsak értelemben, akkor miért várnál?
(Edith! Hogy megy ez felétek? Magyarul és románul is megtanítják írni olvasni elsőben? )

Ági

Agi írta...

Edith, mintha most Jázminról irtál volna é is ezt csinálja egyik napról a másikra, a zengő ábécét vettem meg neki és a segitségével összeolvassa a betüket, igen a nevét meg a miénket már rég leirja, meg állandóan iskolásat játszik, karókat, vonalakat meg ilyeneket huzigál pedig én sem akartam egyáltalán.
És ő pont suli kezdésre lesz majd 6 éves jővőre, lesz még egy évem hogy el dőntsem...

sedith írta...

Izabella, mostanig én is úgy gondoltam, hogz inkább játsszék még egy évet, ha van rá lehetőség, de azt sem akarom, hogy esetleg majd visszafejlesszem!

Kati, köszi.:)

Ágnes, bevallom, vártam is, hogy megoszd a saját tapasztalatotokat ezzel kapcsolatban, mert tudtam, hogy Hanna is olvasott mielőtt elkezdte volna az iskolát. Pontosan attól tartok én is, hogy a végére már igen unalmas lesz az ovi, és visszafejlődik. Értelmileg tény, hogy érett lesz majd rá, és ahogy őt ismerem, jó egy év múlva érzelmileg is lesz annyira stabil, hogy helytállhasson.
A másik kérdésedre a válaszom: nem tudom pontosan. A "mi" időnkben egyszerre tanultuk a románt a magyarral, ugyanabból a könyvből, mint a román elsősök, de csak kb. március-áprilistől haladtunk a "normál" tanterv szerint. Addig tanultuk a szavakat, illetve a magyar ábécé mellett azokat a betűket, amelyek a román nyelvnek sajátjai.
Amikor tanítottam, 11-12 évvel ezelőtt, másodikosaim voltak, és abban az időben úgy volt, hogy elsőben csak szóban tanulták a nyelvet, amit pedig anno, mi már első osztály felénél kezdtünk tanulni, azt tanítottam másodikban. Kezdtük a sajátságos betűkkel, hangzókkal, és végül már olvastak is. HOgy most hogyan működik, mondom, nem tudom pontosan, de semmiképpen sem fognak neki írni, olvasni már elsőben. Az utóbbi évtizedben pontosan ezért harcoltak annyit az elöljárók, hogy a magyar gyerekeknek más tanterv, ritmus szerint tanítsák a románt, és ne abból a könyvből, mint a román gyerekeknek.

Ági, te még nehezebb helyzetben vagy, ha úgy vesszük, mert Jázmin néhány hónappal kisebb is, mint Kriszta. Szerintem még hagyd történni a dolgokat, aztán egy év alatt még eldől, hogy mi lesz a legjobb döntés. Én is így teszek.:)

iméon írta...

Hatalmas gratuláció! Nagyon ügyes! Érdekes, mert Eszter 5 év körül, amiről írtál, hogy fogékonyak lesznek ,a saját nevét, meg különböző feliratokat lemásolt és örömködött, majd inkább a számok felé fordult. Ügyesen számol, leolvassa nekem a digitális órát egynégyöthat: 14.56, de nem olvassa össze. A betűk nevét is ismeri, felsorolja a szó betűit, de nem olvas össze. Én meg, mint te, nem segítek, nem akarom, hogy olvasni tudjon. Azt hiszem, mi már megússzuk és szeptemberig nem tanulja meg egyedül.
Szerintem ne aggódj, nagyon jó pedagógusok vannak a pályán alsóban. Nem szeretnék beleszólni, de szerintem ne tartsd vissza. Április 1-jén hatot tölt, szeptemberben ott a helye a suliban. Csak unná az utolsó ovi évet. Lehet így is fogja. Nekünk olvasás és írás tudás nélkül is kínszenvedés volt a nagycsoport vegyes csoportban.

Szép napot.

iméon írta...

Ági, most olvasom, hogy ti is iksolakezdésre töltitek be a hatot. Eszterem május 25-én töltötte a hatot és törvényileg az mehet suliba, aki május 31-ig betölti a hatodik évét. Mi szeptemberben sulit kezdünk, de nekünk is arról szólt az utolsó évünk, hogy figyeltem minden rezdülését, konzultáltam az óvónőkkel, ovipszichológussal, logopédussal, hittan oktatóval, mindenki megerősített abban, hogy iskolában a helye. Voltunk iskolai "felvételi" elbeszélgetésen januárban, ott véglegesült bennem, hogy megy! Ugyanis olyan 7 éves gyerekekkel voltunk bent meghallgatáson egyszerre, akik mellett Esztert bőven érettnek ítéltem. :)

Ez az év erről a dilemmáról fog szólni! De biztosan jól döntötök majd.

sedith írta...

Noémi, köszönöm neked is! Éppen ezen csodálkoztam a legnagyobbat, hogy magától, minden segítség nélkül összeolvasta a betűket. És ilyen esetben már nincs hogyan visszafordítani.

Látod, a számokat el is felejtettem. Az is külön téma nálunk. Ismeri a számjegyeket, leolvas kétjegyű számokat, és azt állítja magáról, hogy el tud számolni ezerig. Amit még sosem tett meg, persze, de már tett kísérleteket rá, és segítséggel tényleg elszámolt 2-300-ig.
És angolul szintén nem volt képes megállni 10-nél, addig-addig kérdezgette a váltó (20, 30, 40 stb.) számokat, hogy most már tényleg elszámol 100-ig. No, de erről majd egy másik bejegyzéseben.

Nálunk jövőre - ha addig nem lesz minisztercsere, és ismét meg nem változtatják - kicsit másképp lesz a beiskolázás. Most be akarnak hozni egy nulladik osztályt, ami tulajdonképpen az óvodák előkészítő csoportjának felelne meg, de ahol van rá lehetőség, az iskolában működne. A törvény értelmében pedig azokat a gyerekeket, akik 2012. dec.31-ig betöltik a 6. életévüket, a szülők kötelesek lesznek beiratni a 0-dik osztályba. Tehát, ha úgy vesszük, Kriszta jövőben így is, úgy is iskolába menne. Csak az a baj, hogy még senkinek sincs fogalma arról, hogy az a 0-dik osztály mit is fog jelenteni, és a gyerekek mit fognak csinálni azalatt az év alatt, úgyhogy ezért hajlok én inkább az 1. osztály felé, mintsem "kísérleti nyúl" legyen.

Agi írta...

Noémi, köszi:) remélem jó döntés lesz az én izgő mozgó lányomnak a döntésünk majd.
Edith, ne is mond ezt a 0-ik osztályt....

Hajni írta...

Hát ez nagyon izgalmas:9 Ügyes Kriszta,ha lát olvasó embert a családban és sok könyvet maga körül,akkor normális,hogy ,, ő is meg akar tanulni mihamarabb olvasni,,:) Ebből a szempontból már iskolaérettnek mondható:)
Bogi már most egyedül,azaz a tegnap írta le a betűket,de csak leírta saját magától,de utána nem tudta még felolvasni nekem:P Megkért,hogy írjam le neki a számokat is:)

Szóval büszke volt saját magára, és mi is őrá.

Sok puszi

Szitya írta...

Szia Edith!
Most pótlom a pótlandót!!! :-) Klára-lány is olvas folyékonyan (egy-egy rövidebb történetet egyedül, magában, utána nekünk elmesélve). Csak azért nem aggódom emiatt, mert tudom a tanító néniről, hogy leköti azokat, akik már tudnak olvasni. Állítólag, az év végére nem sok különbség van az eredetileg is már olvasni tudók és nem tudók között, és ez jó.
Nekem Emmám február végi, és mindenki (óvónők, pszichológus, logopédus, tanítók) azt mondta, hogy ó, bátran mehet suliba hat és fél évesen. Végül is, nagy gond nincs. Ettől függetlenül, most már kicsit bánom, hogy nem tartottam vissza még egy évet. Nagyon babás a lelke még most is, szerintem sokkal könnyedebben venné ezt a suli-dolgot, ha most csak a másodikat fejezte volna be.
Minden gyerek más, ez biztos.
Nálam ez ott lesz izgi, hogy két teljesen különböző gyerek veszi majd a nyakába a sulit szeptembertől! :-)
Ja! Még az jutott eszembe, hogy Zitát nem nagyon hagytam, hogy megtanuljon olvasni suli előtt. Volt is nagy dráma, amikor rájött, hogy mások már össze tudják olvasni a betűket!!! Szóval, tényleg azt kell hagyni, amit a gyerek ritmusa diktál.
Kriszta most itt tart. Az is előfordulhat, hogy egy darabig érdeklik majd még a betűk, aztán elfordul tőlük. Az sem lesz gond, szerintem.
Na, jó bő lére eresztettem, bocsi!
Szilvi