Már megint panaszkodás

Fáj és fáj. És most már úgy érzem, ez több egyszerű derékfájásnál, ami csak azért van, mert fáradtabb vagyok és jobban igénybe veszem mostanában. Ez már brutális. Tegnap annyira megijedtem! Ha a lábaim tengelyét meghosszabítanánk, és a derékot egy vízszintes vonallal jelölnénk, nos, ezek találkozásánál elvislehetetlen volt a fájdalom mindkét oldalon. Olyannira, hogy alig tudtam járni. Ha csak álltam, jobb volt, akkor "csupán" zsibogtak a lábaim, teljes hosszukban, ha viszont jártam, már éles fájdalmat éreztem a derekamban és egészen le a lábszárig fájt. Legszívesebben, legtöbbször összerogytam volna. Különben meg meggörnyedve és sántikálva jártam, mint egy hetvenéves. Groteszk látvány lehettem. Most, ébredés után jobb volt, de azóta, ahogy jobban beindultam, már megint elkezdődött.
Nagyon félek. Verát, egy ismerősömet, júliusban műtötték: egy idegszál csípődött be két gerinccsigolya közé, és a végére már szinte teljesen lebénította szegényt, olyannyira, hogy a férjének kellett őt etetnie. A műtét óta jól van, sőt, nagyon jól, de azért mégis szörnyű, hogy műtéttel lehetett csak rendbehozni. És ő hónapokig szenvedett előtte, kapta a semmit sem érő kezeléseket!

Nos, én ezt el szeretném kerülni, és főleg nem akarok annyit szenvedni. Nem tudom, nagyon remélem, hogy nem ugyanaz a problémám, de az elmesélt tüneteiből nagyon arra gyanakszom.
Az este fel is hívtam a családorvost, ma kiállít egy küldőpapírt, és elmegyek megnézetni, mi lehet a gond. Az időt nem akarom húzni (bár a fájdalom miatt nem is tehetem), hogy minél hamarab a végére tudjak járni.