2010. november 6., szombat

Diagnózis: lumbágó

A keddi fájdalom, szerencsére, nem ismétlődött többé. Már csütörtökön, az orvosnál sem volt olyan erőteljes, pedig amikor nyomogatott, kopogtatott, eléggé fájt! A reflexeimmel semmi baj nem volt, bárhol "karcolgatott" a kalapácsával, éreztem, mégha nagyon finoman is csinálta. És ez jó. Az orvosi levélre azt írta: lumbago subacut. Azaz, nem éppen heveny, de nem is krónikus a "betegség".
A Wikipédiában ezt találtam a lumbágóról (egybe tárgyalja az isiásszal, amiről eddig soha életemben nem hallottam), és minden egyes sor illik arra, amit én éreztem/érzek:

"Lumbágón (derékzsába, németesen: hexensussz) és isiászon (ülőidegzsába) az alsó deréktájon a derékba, a keresztcsont tájékába nyilalló, hirtelen fellépő fájdalmat értjük. Az ágyéki gerincoszlop feletti vastag hátizom heves fájdalma, melyet egyetlen rossz mozdulat is kiválthat. Előfordulása nem korhoz kötött, fiataloknál is előfordul, bár idősebb korban gyakoribb lehet az erősebb kopások miatt.

A lumbágó és az isiász önmagukban nem betegségek, de a gerincoszlop alsó részének túlterhelésére vagy működési rendellenességére utaló, figyelmeztető jelek. Véglegesen általában nem gyógyíthatóak, de odafigyeléssel jól karbantartható állapot érhető el. Az isiászos fájdalmak, a lumbágóval ellentétben, nem korlátozódnak csak a keresztcsont tájékára, hanem az ülepen át az egyik alsó végtagba (ritkán mindkettőbe) kisugárzódnak. Érzészavarok léphetnek föl, amelyek a combra, a lábszárra, a lábfejre is ráterjedhetnek és a végtag izomzatának gyengeségével, akár átmeneti bénulásos jelenségeivel járhatnak együtt. A lumbágó (és az isiász is) merev, görcsös tartásba kényszeríti az érintettet, akinek a legtöbb mozdulat újabb nyilalló fájdalmat okozhat."

Amit itt, az utóbbi sorokban ír, hál'istennek nincs jelen, ezt vizsgálta a doktornő, amikor "karcolgatott". Különben egy nagyon rendes fiatal doktornőhöz kerültem, aki érdeklődéssel és együttérzéssel hallgatott végig és még csíráiban sem mutatkozott az, hogy semmibe venné vagy lekicsinyellné problémámat. Szerencsére, mert kissé felpaprikázódtam, amikor majdnem háromnegyedóra késéssel kerültem sorra, de utóbb kiderült, hogy miattam, mert valóban, késtem vagy 3-4 percet :P, és bevették a következőt!

Még el kell mennem röntgenre (egyelőre UH-t nem javasolt), majd vissza hozzá, illetve kaptam fájdalomcsillapító-gyulladáscsökkentő kezelést. Mozgásterápiát írt fel, és kimondottan az úszást javasolta, ami nagyon jól karbantartja a gerincet, mégsem veszi túlzottan igénybe. Hogy ezt mennyire tudom majd teljesíteni, nem tudom, főleg most, télen, és ebben a pénztelen "világban", nehezen hiszem, hogy megengedhetem magamnak. De hátha történnek csodák is. Azért nem mondtam le róla teljesen!

Úgyhogy, így állunk. Amint írja a Wiki is, teljesen sosem gyógyítható, de megfelelő odafigyeléssel, karbantartható. Bár most már nem mondhatnám, hogy mozgásszegény életmódot folytatok (minden nap tornászunk a gyerekekkel, mégha nincs is testnevelés-tevékenységünk), azért nagyon fontolóra kell vennem az életmódváltást, és feltétlenül több mozgást iktatnoma  napjaimba. Még akkor is, ha valami más "kötelezőnek" a rovására menne. Át kell értékelnem és át kell gondolnom sok mindent, mert nem szeretném hogy harmincéves koromtól egy folyton panaszkodó, folyton nyafogó és főleg folyton fájdalmakkal élő valaki legyen belőlem. Az életet továbbra is élni szeretném, mert hiszem azt, hoyg egyáltalán nem arról szól, hoyg mindig fájjon valami és mindig le kelljen mondani mindenről. Fogjatok szavamon, kérlek, ha netán túlzottan eltávolodnék mégis most lassan megfogalmazódó elképzeléseimtől!

És köszönöm mindenkinek, még egyszer, hogy gondoltatok rám, hogy imádkoztatok értem, hogy érdeklődtetek irántam és hogy drukkoltatok. Nagyon jó érzés ez, higgyétek el! :)

7 megjegyzés:

Szitya írta...

Húha, Edith!
Ez a lumbágó olyan ijesztően hangzik! Szerencse, hogy az enyhébb fajtája... De tudod, kapunk néha figyelmeztető jeleket! Látom, olvasom, hogy szándékodban áll figyelembe venni, csak nehogy elfeledkezz róla a rohanó életben... (Persze, tudom, hogy bagoly mondja verébenk, de szurkolok, hogy neked sikerüljön!)
Puszillak,
Szilvi

Ákombákom és Réka írta...

Tavaly a karácsony előtti hetet úgy dolgoztam végig, hogy napi egy szuri. Iszonyúan tud ez fájni.
Viszont muszáj úsznod, vagy valami, mert nekem azt mondták, ez a későbbiekben átmehet gerincsérvbe. Nem, nem ijesztegetni akarlak, csak nem árt ha tudod. Egyébként nekem ez akkor elmúlt, és azóta nem jött ki újra.
Drukkolok hogy neked is így legyen.
K

sedith írta...

Igyekszem, lányok, megpróbálok.

Kriszta, köszi, hogy írtál! És a doktornő is úgy mondta konyhanyelven, hoyg: kezdődő gerincsérv.

iméon írta...

Van néhány kollégámnak is, nem folyamatos panasszal jár, de ha fáj, akkor kitart egy jó ideig nekik. Szegénykém, remélem javul a helyzet.

Kati írta...

Sajnálom! Remélem, csak nagyon ritkán jön majd elő... Én is úgy tudom, a lumbágó nem gyógyítható teljesen, csak a fájdalom csillapítható és időnként előjön... :-(((
Neurológushoz nem küldtek? Vagy ő vizsgált? Lehet, valamilyen "becsípődött" idegszál is...

Ági meg az angyalai írta...

Szia Edith!

És mi van ha nem is lumbágó, csak egy múló valami. Olyan könnyedén dobálóznak az orvosok a diagnózisokkal, a reuma, lumbágó szavakkal. (tisztelet a kivételnek) Valahogy nem hiszem el, hogy ez okozza a problémádat, szerintem valami bagatell dolog van a háttérben. Azt viszont nagyon is hiszem, hogy ha fittyet hánysz neki, ha azt hajtogatod, hogy egészséges vagy, ha sokat nevetsz és futsz szaladsz mint eddig is, az egész csak egy rossz álom marad. Úgy legyen! De jó lenne!

Ági

sedith írta...

Jaj, Ágnes, de kedves vagy!:) Jó lenne, ha így lenne, azaz jó lett volna. De sajnos nem így van.
Utálom a sok siránkozást, soha nem szerettem a sajnálatkeltést, ezért legtöbbször inkább nem mondtam el valamit, mintsem bárki is sajnáljon (nem a blogra értem, hanem úgy általában), de ezúttal nem bagatell dologról van szó. Sajnos a további vizsgálatok kiderítették, hogy valóban kezdődő gerincsérvem is van, illetve egy olyan malformáció, ami még születésem óta megvan. :O De ez a malformáció semmi bajt nem okoz, csupán fájdalmat.:S Ami épp elég. Fizioterápiás kezelésekre kell járnom, illetve most már feltétlenül gyógytornára. Még így sem biztos, hoyg megúszom a kést. Igaz, én azt sem bánom, csak éppen a bénulást ússzam meg. (Bár ez fel sem tevődik még.)

Persze, Ágnes, ez nem azt jelenti, hoyg én mostantól egy önsajnálatba merülő, komor, tétlen valaki leszek, hanem igenis, ezután is mosolyogni akarok és fogok, illetve a lótás-futás, no meg a határidők;) életem szerves részei lesznek. :) És... dehoyg vagyok én beteg... csak ne fájna a derekam. :D:D:D
Sokszor puszillak. :)