Nem hiszem el!

Nem hiszem el, hogy annyi időm sincs, hogy néhány sort írogassak időnként. Sok minden a feledés homályába fog merülni ebből az időszakból, pedig remek időszak ez. Élünk. Valami mindig történik. A lányok egészségesek. Én minden erőfeszítés nélkül (sőt!) fogytam egy kicsit (kilóban nem sok, de a nadrágjaim lötyögnek, hál'istennek!:)), nagyon jó a hangulat a családban. Igaz, pénzünk nincs túl sok, de már csak megkapom én is az első fizetésemet, s mégha pöttömke is az összeg, egy "lyukat" csak bedugunk vele!

A lányok hatalmasat nőttek, hatalmasat fejlődtek! Krisztának iszonyú jól vág az esze, sokszor első hallásra megjegyez nem is túl egyszerű dolgokat, nagyon érdeklődik más nyelvek iránt, állandóan azzal jön: hogy mondják ezt románul, hogy mondják ennek angolul? Ha véletlenül nem felelek idejében, kitalál ő egy kifejezést mindenre.:D Továbbra is ő a "jó" kislány, betartja az ígéreteit (legtöbbször), segít sok mindenben. Kivéve, mikor belebújik a kisördög és olyankor nem ismerek rá...

Boróka? Ő továbbra is Boróka:)! Imádnivaló, huncut kisördög! Csak azt szereti, ha minden úgy történik, ahogy neki jó. Mérgét csapkodásban vezeti le. Amúgy az esze neki is, mint a "beretva", olyan éles, úgy kikövetkeztet dolgokat, hogy csak lesek, hogyan jutott arra?! Amikor beszél, jön, hoyg megegyem annyira sajátságosan édes! Hosszú verseket, énekeket tud, provokál az együtténeklésre, mondókázásra. Már számolni is próbál (nem úgy, hogy egytől tízig elszámol, hanem megszámolni akar ő is), utánozza Krisztát, bár még egyáltalán nem megy jól neki.

Dióhéjban ennyi, az ovis beszámolók, a Balu-parkos jelentés és még sok más várat magára. Hogy mikor kerülnek sorra, nem tudom...