Nem volt kérdéses: mindketten első éves ovisok, ugyanabban a teremben maradnak. Így is volt. Nem volt kérdéses számomra, hogy így lesznek idén is. Aztán mégsem így lett... Még vakációban, amikor viszont nekem már be kellett járni, ezért ők is elkezdték az ovit, rá is kérdeztem az igazgatónőnél: remélem, ugyanabba a csoportba osztották be őket! Az igazgatónő - aki az egyik legkorrektebb és legtalpraesettebb vezető, akivel eddig találkoztam (a másik a mi ovink vezetője:)) - nagyon diplomatikus volt: nem tudom, megnézem a listákat, de úgy lesz, ahogy ön szeretné.:) És egyhelyre kerültek.
Aztán kezdődtek a "jelek"...
Jel 1. A mi ovinkban két testvért a szülők feltétlenül külön csoportba szerettek volna iratni, mert a kisebbik állítólag terrorizálja a nagyot. A kicsi hozzánk került volna, de nem sikerült az anyjának behoznia a csoportba. Végül maradtak is együtt és a kolléganőmmel eldöntöttük, hogy butaság is lett volna a testvéreket szétválasztani.
Jel 2. Legelső ovis napon a buszmegállóban összefutottam Mariska óvó nénivel, Kriszta egyik tavalyi óvónőjével (már nyugdíjas) , aki csodálkozva kérdezte, hogy Kriszta miért maradt a kiscsoportban?! Kategorikusan kijelentette, hoyg Krisztának nem ott a helye és a sok kicsi között vissza fog fejlődni.
(Kicsit értetlenkedtem, mert nem tudtam felfogni, hogyan fejlődhetne vissza egy olyan csoportban, ahol kb. 10-15-en egykorúak, és - 4 és fél évesen - miért kellene neki a 6-7 évesek között lennie hogy fejlődjön, de az óvó néni már nem tudta kifejteni álláspontját, mert jött a buszom.)
Jel 3. Otthon, bármit is csináltam, a gondolataim minduntalan visszatértek a beszélgetésünkhöz, nem hagyott nyugodni a dolog. Gondoltam, utánajárok. Felhívtam az egyik anyukát, akinek a kislánya félévvel kisebb, mint Kriszta, hogy megbizonyosodjak: Brigitta ugyanabban a csoportban maradt. Mondja, nem, ő a nagycsoportban van. És ugyancsak ott van Robi és Eszter, meg... - és felsorolta az összes tavalyi, nagyjából egykorú társat. Úgy éreztem magam, mint akit fejbekólintottak. Micsoda????
Jel 4. Ez már túl sok volt nekem, éreztem, meghaladja az értelmi képességeimet. Mondom Istvánnak a helyzetet, aki eddig mit sem sejtett róla. Ő is gondolkodóba esett: mi a franc folyik itt?! Nincs más hátra, mint felhívni az óvónőt. Ibolya megerősítette, amit az anyuka mondott, viszont ő az ok-okozati összefüggéseket is tudatta: olyan sok a 2-3 éves apróság (igen, nálunk kötelesek felvenni a gyerekeket napközibe 2 éves kortól akár szobatiszta, akár nem), hogy Krisztával együtt 29-en vannak, a "nagy"csoport meg csak úgy alakulhatott meg, hogyha a 4 éves középső csoportosokat is a nagyobbakhoz csatolták. Így már tiszta lett minden: logikus, hogy nem hagynak 40 gyereket egyik csoportban (nem is szabadna), miközben egy másik megszűnhet. (És az ilyesmire mi, erdélyi magyarok nagyon "kényesek" vagyunk, mert a "felsőknek" továbbra is az a legfőbb céluk, hogy elvegyenek, megszűntessenek, amit csak lehet, ellehetetlenítve a dolgokat. Így történhet meg az is, hogy az én óvodámban a több, mint 250 gyerek összesen 7 csoportba jár, és amikor újabb csoport létesítését kérte az igazgatónő, tehát újabb állások létesítését is, szemberöhögték és ránkszabadították az összes ellenőrző orgánumot. De ez egy másik történet...)
Szóval ott tartottam, hogy az óvónővel beszélgettem. A "régiek" közül csak azok maradtak a csoportban, akik tavaly picik, netán kicsik voltak. Kb. 8-an, a többiek mind újak és mind kicsik.Vagy picik. Véleménye szerint ebben a környezetben Kriszta valóban visszafejlődne annál is inkább, hogy az első hetek nem a foglalkozásokról szólnak, hanem a kismanók babusgatásáról. :) Bár, bevallotta, hogy hatalmas segítség volt azon a napon. :) Így már bennem is "átállt az óra": ha így állnak a dolgok, Kriszta tényleg nem maradhat a kicsik között, ez nyilvánvaló. De mi lesz Borókával? Ő meg túl pici ahhoz, hogy a 6-7 évesek között legyen!
Végkifejlet 1. Ibolya után Iluska óvó nénit hívtam fel, aki nagy örömmel fogadta a hívásom és bevallotta, hogy lánykám esete beszédtéma volt már az óvónők között is. Megerősítette a többieket és azt mondta, hogy Nóra ( a másik óvónő) nevében is kijelentheti, hogy szeretettel várják Krisztát másnaptól a nagycsoportba. És persze, Borókát is, merthát ugye, nem választjuk őket szét.
Végkifejlet 2. és végleges: Ezzel a tudattal búcsúztam el Iluskától, hogy felhívjam az igazgatónőt is, mert mégiscsak ő az, aki végérvényesen dönt a dologról. Igaz, hogy este 8 elmúlt már, de kedves volt ő is és nevetve mondta: Sütőné, mi első perctől így akartuk, de tiszteletben tartottuk döntését. Én is mondtam neki: ha első perctől tudom, hogy mi a helyzet a létszámmal, nem lett volna kérdéses a dolog. De Kriszta helyzete most már eldőlt. Mi legyen Borókával, kérdeztem. Mi lenne? Marad a kiscsoportban, neki ott a helye. - volt a válasza. Fájó szívvel áment mondtam a dologra, de megígértettem vele, hogyha nagyon sír majd Kriszta után, végül ugyanabba a csoportba járhat, mint nővére. Megígérte. ...
Másnap délután döbbenten hallgattuk az óvónők bezsámolóját: Boróka meg sem hessintette, hogy Kriszta nincs mellette, nem kereste, nem hiányzott neki. Kriszta pedig végigsírta a napot: vajon hol van Boróka? Vajon mit csinál? Ha nincs mellette, ő hogy vigyázzon rá? És ha ő nincs mellette, vajon nem fogja ellopni valaki Borókát? Többször fel kellett aznap vinni Boróhoz, hogy megbizonosodjo, hogy ott van, jól van, nem kell aggódnia miatta. Másnap és harmadnap is volt sírás. Utána rájött a kis drágám, hogy tényleg nincs mitől tartania, hiszen ott vannak együtt, csak éppen más szobában, és nincs miért sírnia. A szívem szakadt meg, amikor láttam vívódását, ahogy saját magát is győzködi: anyukám, Boró jó helyen van, ma megpróbálom, hogy ne sírjak. :)
És többé nem sírt. Most, 1 hónap távlatából pedig már rájöttem: mindketten jó kezekben vannak, szuper óvónőkkel, és mindkettővel koruknak megfelelően foglalkoznak. És bár a szívem most is úgy gondolja, hogy a testvéreket igazából nem kellene szétválasztani, de az eszem tudja, hogy jobb a korcsoport szerinti felosztás, mint a vegyes csoport. Nap mint nap tapasztalom. Direktben és a "kontrollcsoporton" is.
Boró csoportszobája (az újonnan beépített tetőtérben):
Kriszta csoportszobája (a bútorok a régiek)
Egyik reggel (az egyik román csoportban - mielőtt az óvónők jönnek, mindenki egyhelyen gyülekezik - és mi, sajnos, minden második héten, amikor délelőttös vagyok, kénytelenek vagyunk bevinni őket még az óvónők érkezése előtt):
11 megjegyzés:
Milyen szep termetek van!
De jo hogy vegulis mind ketten jo helyre kerultek es jo kezekben vannak,nagyon meghato volt olvasni anya hogy Borokat mennyire hianyolta es feltette a Kriszta igazan jo testverek azt gondolom,csodasak a termek es biztosan klasz ott a csajoknak,remelem te is nyugodtabb vagy mar,es nincs igaza annak a nyugdijas ovononek mert Kriszta miert kenne a 6-7 evesek kozott legyen ha a vele idosok kozott van.pusizka
Izabella, végülis igaza lett, mert Kriszta most ott van, ahol a 6-7 évesek is, csak nem egyedül, hanem a többi, vele egykorú társával. Szerintem nyilvánvaló az írásból, hoyg a nagyok is velük vannak. :) Igazából úgy lenne a legjobb, ha lehetne három csoport és akkor ők, a középsősök is külön lehetnének.
Kriszta igazi gondoskodó nővérke,megszokta hogy Boró vele volt. Kellett volna előre tájékoztatni Krisztát,hogy Boróka már nem lesz vele egy csoportban,hogy ne ijedjen meg. Ha mégis ez megtörtént,akkor bocsánatot kérek előre is:) Boróka viszont már,, nagy,, akar lenni,ezért nem is kereste Krisztát. Mindenesetre a lényeg,hogy egy oviban járnak:)
Puszi
Edith!
Nekem ez az egséz tetszik. tetszik az, ahogy te végigjártad magadban a dolgot. Tetszett az, ahogy az óvónők hozzáálltak az egészhez. tetszik a csoportszobájuk is. Tetszett az, ahogy ezt a bejegyzést felépítetted. És végül, de nem utolsósorban, tetszett, hogy már megint kaptam egy jó "edithes" kifejezést: "meg sem hessintette"!
puszi,
Szilvi
Nagyon meghatott Kriszta gondoskodása, aggódása! Ez annyira aranyos! Viszont szerintem is jó helyen van a nagyon között, én is úgy gondolom, hogy a koruknak megfelelő foglalkozások fontosak. Este, ha meg összetalálkozik a két lány, "újult erővel" tudnak együtt játszani. :-)
És nagyon szépek a csoportszobák! Ami feltűnt, a hatalmas hely. Nálunk borzasztó kicsik a szobák, már alig várom (ebből a szempontból is), hogy átköltözzünk, a másik oviban jobb a helyzet.
Hajni, nem kell bocsánatot kérned, de tényleg, felkészítettük mindkettejüket már eleve. Viszont, mivel egyik napról a másikra történt minden, nem volt idejük megszokni, feldolgozni a gondolatot.
Szilvi, ha hiszed, ha nem, amikor leírtam, elgondolkodtam, hogy érthető lesz-e. És ki akartam törülni. Aztán eszembe jutottál, és azt mondtam, inkább benne hagyom, a szövegkörnyezetből úgyis kiderül, hogy mit akar jelenteni. :) És köszi szépen.
Vera, a hely miatt is örülök, hogy ebben az óvodában vannak a lányok. Sokan vannak, de van helyük is. Nálunk 26 gyerek jár és kb. fele helyen kell elférniük.:( Majd meglátod egy következő bejegyzésben.
Veled pityeregtem, drága Kriszta... ééédes, kis aggódós Nagytesó! Hihetetlen felelősségérzet van bennük.
Nem mondogattátok neki, amikor Boró kezdte az ovit, hogy "vigyázz a testvérkédre, tartsd szemmel Borókát", meg hasonlókat? Ez még jobban erősítette (volna) benne azt, hogy vigyázni kell a kis húgára. Emma is ilyen. Bezzeg a "Töpörtyűk", mi? Ha van aki "pátrónálgatja" őket élvezik, ha nincs nem hiányzik nekik. Detto, Marci! :-)
...és milyen jól áll a dolgokhoz az igazgatónő! Ez nagyon szép! :-)
Szia Edit!
Nekem is nagyon tetszett,ahogy felépítetted a bejegyzést:)bár a címből már sejthető volt a végkifejlet,de mégis élvezetes volt végig olvasni...
én is a homogén csoport híve vagyok,bár mindkettőnek megvan a maga előnye,ill. hátránya,de mégis örülök,hogy külön csoportba kerültünk annak idején....(Mondjuk azóta betömték a "lukakat" kicsikkel a Dávidéknál,de több a nagycsoportos).... Az udvaron bármikor találkozhatnak,de a foglalkozások viszont tényleg fontos,hogy a koruknak megfelelő legyen,ilyen létszám mellett ez csak így valósítható meg szerintem,annak ellenére,hogy a gyerekek részképességei különböznek.
Kriszta milyen drága.kis érzékeny a lelke.Igazi nagytesó.
Boró meg egy igazi kis törpördög.Sokszor mi szülők olyanon aggódunk előre, amin nem kéne.
Aztán fordul a kockka és nem aggódunka zon amin kéne.
Teljesen egyértelmű bejegyzés volt.
Szép az ovitok nagyon.
Szép napot, Évi
Jól tetted, hogy átkérted a nagyok közé. Eszteren látom, milyen "rossz" neki a vegyes csoportban nagyként. Eddig húzóerő volt neki, hogy vannak nagyobbak, ügyesebbek, de most leállt. És unja az ovit emiatt. Jó, kedveli a kicsiket, babusgatja, terelgeti őket, stb., de neki nincs kitől tanulnia és ez hiányzik. Jobb lesz így mindkét lányodnak. Puszi.
Megjegyzés küldése