F, sz, s, v

Ádámka szülinapján, a vonat-tortával

Köztudott dolog, hogy Borókának teljesen egyedi a beszédstílusa. Érdekes módon, különbséget tett a címben szereplő hangok között, ha azok a szó belesejében vagy a szó elején találtattak. Valamiért a szó belsejében lévőket jobban szerette, rendesen kiejtette, vagy legalábbis igyekezett, pl. mese, Kiszta, hossú stb. A szó eleji hangokat viszont teljesen leegyszerűsítette: h-nak ejtett mindent, pl. hüt a nap, hüss hej nap, medünk hánkózsni, Houáta (Szováta), hoj han? (hol van?) és társai.

Néhány nappal ezelőtt arra lettem figyelmes, hogy énekel: süss fej nap, hénes nap. Még egyszer énekeltettem. De kimondta, hogy süss és fel. A fényesnél sehogy sem jött ki az f. :)

Azóta már szinte mindent rendesen ejt, persze, azért vannak kivételek, de olyan furcsa hallani, hogy jól ejti a szavakat; hogy nem hidet kér, hanem vizset, hogy a boszorkány most bosojkán és nem bokohán, hogy a lovacska most jovatka és nem houatka.

Megannyi állomás. Most egy újabbra érkeztünk. És amellett, hogy örülök - de nagyon - a haladásának, minden újabb állomáson újra érzem azt a pici szomorúságot: már ez is lejárt.:) De legalább bátran nézhetünk a következő elébe!:)