Panaszkodás

Lenne miről írogatni, de nagyon nehezen tudom összeszedni a gondolataimat. Mellesleg a „mikor?” kérdése is állandóan közbeszól.
Amúgy kissé válságos helyzetbe jutottam naplóügyileg, nem nagyon van kedvem írni. Sajnos másokhoz írogatni sem. Szinte naponta beleolvasok a blogjaitokba, de nem vagyok képes hozzá is szólni. Aztán, amikor végleg elszégyellem magam, hogy nagyon hosszú ideje nem adtam életjel magamról valakinek a naplójában, rászánom mégis magam.
Valaki azért felróhatja nekem, hogy márciusban csak 3 bejegyzést írtam eddig, holott a receptes naplóban ennek majdnem négyszerese díszeleg, de bevallom őszintén, mostanában inkább van kedvem oda írni. Nem igényelnek túl nagy fejtörést, megvan a fotó, leírom a receptet, hozzáteszem az előzményeket és már meg is van a bejegyzés. Amit most szándékszom leírni, viszont, picit többet igényel. Boróka tudományait leírni pedig még több (idő és összpontosítás) kell.
A család általános hangulatát nagyban befolyásolja a gazdasági válság. Még csak beszélünk róla, azt mondhatom, bár már érezzük is, amikor a havi részletet kell törleszteni: 1,90-ről 2,80-ra ment fel a svájci frank. Akkor jön el igazán hozzánk, ha elsejétől István munkanélküli lesz. Nagyon bízom, bízunk benne, hogy nem következik be, de az „előkészületek” a cégnél nagyon lehangolóak: február 1-től kitettek vagy 8 embert, februárra már csak 10 élelmiszerjegyet kaptak függetlenül a ledolgozott munkanapoktól, hétfőtől nem kapják az ebédet és a két kisebb cégtől (amik szintén az igazgató cégei) elküldték az összes embert 2 kivételével. Elsejétől az Aagesnél is lesznek leépítések, csak abban tudunk reménykedni, hogy István nem lesz ezek között. Bár, ha marad is, ki tudja meddig?
Ó, inkább abba is hagyom ezt, rossz belegondolni is hogy mi lesz, ha nem lesz munkája! Már ezerszer átgondoltam, mi legyen, mit tehetnék, de nagy reményeket nincs amihez fűzni. Én 800-at kapok, így, gyermeknevelésin, a barátnőm pedig azzal biztatott, hogy a Népújságnál sem igazán kapnék többet, pedig akkor a napot át kellene lótnom-futnom. És az itthoni munka? És a lányok? Jaj, és mindez abban az esetben, ha egyáltalán hajlandóak lennének felvenni! Máshová? Igen, még van Vásárhelyen egy napilap, néhány rádióstúdió, 1-2(?) tévéstúdió, de a tévéhez alapból nem vonzódom, a kereskedelmi rádiók is alapból kizárva, úgyhogy maradhatna a közszolgálati rádió és a Hírlap. Igenám, de a rádióhoz nem olyan egyszerű bejutni, főleg főállásba, a hírlaphoz pedig ... nem tudom. Ez a legújabban létesült orgánum és nem ismerem. Majd lesz valahogy, de ha csak annyit kapnék dolgozva is, mint így, hogy itthon „ülök”, akkor biztos nem megyek dolgozni, amíg le nem jár a gyed-em. Akkor pedig vissza a céghez, ahonnan eljöttem. Márha ott is szükség lesz rám.

Nem erről akartam írni; nem ezért kapcsoltam be a gépet, de már leírtam.És hátha lesz időm leírni a másik témát is, amiért eredetileg ideültem...