... az enyém volt, mindenféle szempontból.
Pénteken múlt egy hete, hogy lebetegedtem, valami homloküreggyulladás-féleség indult, kongott a fejem és fájt, és egyből sárgás váladék folyt az orromból. Antibiotikumra fogott a doktornő és csodák csodája, már másnap jobban voltam, minden egyes bevett gyógyszer után éreztem, hogy jobban és jobban vagyok. Vasárnap este viszont ismét visszaestem, így további 4 napig szedtem az AB-t, csepegtettem az orromba és trombitáltam kegyetlenül. A váladék még a torkomra is lehúzódott okozva ezzel némi köhögést, de szerencsére nem fajultak el a dolgok. Közben persze, ment tovább az élet, nem volt idő heverészni, csak úgy futtában kúrálgattam magam ezenkívül.
Anyuék végre elköltöztek, és múlt héten többször én főztem úgy, hogy ők is itt ettek, hiszen, van neki elég dolga a főzésen kívül is! Sajnos mást nem tudok segíteni, mert ő tudja, mit hová szeretne pakolni, és neki is kell tudnia mit hová tesz!
Csütörtökön kimenőm volt, a volt osztálytársakkal találkoztunk a 10 éves találkozó megbeszélése végett. Ezt nem úsztam meg anélkül, hogy fel ne hívjanak: Boró, aki du. 2-kor felkelt, este 7-kor már nem az apja elvárásai szerint viselkedett.:P Elaludni nem akart, ezért azt tanácsoltam, hogy etesse meg, így mire fél 8 előtt hazaértem, a lányok már vacsoráztak és jöhetett a vetkőztetés, fektetés.
Pénteken szintén kirúgtam a hámból, több, mint 3 és fél órát voltam távol, de ezúttal bevontuk Anyut is a gyerekfelügyeletbe, főleg, hogy a fektetésnél sem voltam otthon. Mire 10 után hazaérkeztem, a lányok aludtak, de István elmondása szerint Borókával nehéz volt, nagyon hiányzott neki a szopi. Be is pótolta valamikor az éjszaka közepén!
Hogy hol voltam? Hát angolcsoport-összejövetelen a tanáréknál. Stuart és Beth mindenkit meghívtak a csoportból és majdnem mindenki el is jött. Volt egy kis harapnivaló (én is vittem dió-sütit), innivaló, ezenkívül pedig beszélgettünk, végül pedig játszottunk. Nagyon jól és gyorsan telt az idő, rengeteget nevettünk, és mire észrevettük magunkat, már majdnem 10 óra volt.
Jól esett egy kicsit kikapcsolódni, már el is felejtettem milyen eljárni itthonról.:)
8 megjegyzés:
Örülök, hogy kiszabadulsz néha! :-)
Háát, igen, azt csak egy férfi engedheti meg magának, hogy elfeküdjön... :-O De olyankor a halálán van ;-) :-)
Én most, amikor úgy köhögtem, hogy majd kiesett a tüdőm, el sem mertem menni orvoshoz, még a végén kitalálja, hogy valami bajom van.. Csak itthon kúrálgattam magam.
Puszi a csajoknak!
Legalább most már van halvány sejtésem a kimozdulásról!
Még olvasni is jó!
Pussz: Kata
Helyes!!Jó tetted, hogy kimozdultál.Úgy feltölti ám az embert!!!A lányok meg átvészelték:-)))
Pusz Évi
Mi is pont arról beszélgettünk a hétvégén, hogy mikor voltunk utoljára kettesben?! Na, erre még sokáig nem fogjuk megtalálni a választ:)
Jobbulást!
Debi
Klassz,hogy ki tudtál kapcsolódni!:)Kell bizony néha...:)
Szkokán fiúk
Szuper, hogy volt akalmad egy kis kikapcsolódásra.
A betegséget nagyon sajnálom,csak az anya ne legyen beteg úgyebár...
az szuper,hogy kimozdultál,ilyenkor úgy feltöltödik az ember....
Remélem már jobban vagy.Azt hiszem egy kis kiruccanás már nekem sem ártana!!
puszi
Megjegyzés küldése