Mi ez?

Nem tudom pontosan, mikor kezdődött, de valamikor az ősszel: Borókának kiütései lettek, valami foltszerű, száraz, hol pirosasabb, hol halványabb elváltozások. Legelső reakcióm az volt, hoyg Bepanthennel kenegettem, majd amikor nem múltak, felváltva tettem rá Nidoflort és Fluocinolont. (Ezek nálunk kapható kenőcsök, Krisztának a hasonló tüneteire ezek mindig hatásosak voltak; anno a doktornő ajánlotta így.) Mivel így sem volt változás, beszéltem a doktornővel, aki a Clotrimazol folyadékot ajánlotta, illetve a metilénkéket. No, ez utóbbival még sosem vettem rá magam, hoyg bekenjem, irtózom attól, hogy teljesen bekékítsem szegénykémet. A fentiek mellett rendszeresen kenegettem a Nivea érzékeny bőrre való babatestápolójával is. Aztán szépen elmúltak, de hogy mitől, fogalmam sincs.

Megkönnyebbültem, mert Krisztának is egyszer volt, elmúlt és többet nem jöttek elő. De boldogságom nem sokáig tartott, néhány hét után ismét előjöttek. Azóta pedig még vagy kétszer elmúltak és előjöttek. Főleg a hasán és a hátán deréktájban jelennek meg, de a külsőcombját és az alkarját is „megtámadják”. Hiába kenem bármivel. Próbáltam néhány napig megvonni tőle a tejtermékeket és a tojást, de nem láttam javulást. Tejterméket amúgy sem fogyasztott sokat, csak éppen, ami az ételben volt benne, tojást pedig csak kb. 11 hónaposan kapott először, a kiütések pedig jóval előtte jelentek meg. Sőt, akkoriban még semmiféle tejterméket nem kapott az anyatejen kívül! Ezért gondoltam azt, hogy esetleg a liszt lehet a ludas a dologban. Vagy ki tudja mi?

Sokszor lelkiismeretfurdallásom van, mert Boróval nem voltam annyira körültekintő, ami a hozzátáplálást illeti, mint Krisztával. Bár saját magamat is próbálom nyugtatni és meggyőzni, hoyg ez nincs éppen így, hiszen Boró 6 hónapig kizárólag anyatejen élt és a hozzátáplálást is abszolút fokozatosan csináltam. Kriszta 7 hónaposan kapott tejtermékeket először, Boró pedig megvolt már 9 is, azt hiszem, akkor is ezerévben egyszer kapott. Tojást mindkettőnek kb. 11 hónaposan adtam először, hogy mire a szülinapi tortát kellene enniük kiderüljön, hogy nem okoz-e gondot nekik. Amivel jobban siettem Borónál, az a gluténtartalmú élelmiszerek bevezetése volt. Kb. 7 hónaposan történt meg ez, bár talán valamivel később is. Ami miatt mérgelődöm és főleg emiatt van lelkiismeretfurdallásom, az az, hogy Boró sokkal hamarabb, olyan 10 hónaposan már legtöbbször azt ette, amit mi. Igaz, azóta nem sózok annyira, borsot csak abba teszek, amibe nagyon muszáj és esetleg ő nem is eszik belőle, az ételízesítőt 95%-ban elűztem a konyhából, nem főzök zsírosan. Mégsem hagy nyugodni, hogy Kriszta egyévesen még csak néhány ételt evett a mienkből, és még utána is 2-3 hónapig sokszor főztem neki külön. Persze, Borónak is megteszem még most is, de nem olyan arányban, mint Krisztánál akkor. Kriszta ennyi idősen nem kapott üzleti cuccokat, a sonkát, májkrémet majdnem másfél évesen ismerte meg (igaz, májkrémet még Boró sem evett, csak olyat, amit itthon készítettünk), a virslivel pedig még később találkozott. Sajtből is legtöbbször az anyósom által készítettet kapta. Ezzel szemben Boró már ismeri ezeket és – sajna – szívesen is eszi, főleg a virslit.

Hogy miért írtam le mindezeket? Mert nagy elhatározáshoz jutottam: ha étel okozza a kiütéseit, akkor kiderítem, mi az. Megvonok tőle mindennemű állati eredetű ételt, tojást és tejtermékeket is beleértve és minden sikértartalmú gabonát is. Persze, nem örökre, isten ments, csak 2-3 hétig. Azután pedig szépen rendre elkezdek adogatni neki ezt-azt, megfelelő időközönként, természetesen. És várom a reakcióját. Remélem, sikerrel járok. Persze, feltehető a kérdés, miért nem csináltatok egyből egy allergiatesztet és hamarabb fény derülhetne rá, de az az igazság, hoyg nem tudom, itt mennyire megbízható az ilyesmi, illetve, hoyg egyáltalán van-e. Mármint a doktornő szerint lehet csináltatni, de nem tudom, hogy ingyenes-e vagy sem, nem tudom, hogy ilyen kicsin érdemes-e vagy sem, nem tudom... sok mindent nem tudok. Ha nem lesz más hátra, hát elviszem, de fölöslegesen nem tenném ki ilyen-olyan „tortúráknak”.

Nagyon nehéz ez, amibe belevágtam, nem is tudom elképzelni, hogy egyesek hogyan tudják mindezt önszántukból csinálni. Hatalmas akaraterő kell hozzá, az biztos, úgyhogy minden tiszteletem az övék. Most a legégetőbb problémám, hogy egy gluténmentes kenyeret tudjak összehozni. A főtt ételekkel nincs baj, azokat zöldségekből elkészítem, de reggelire-vacsorára nehéz kiagyalnom ezt-azt. A tejbegrízet szereti nagyon és már sokszor csináltam is neki köles vagy kukoricakását, hol zöldséggel, hol gyümölccsel kombinálva, de kását sem adhatok neki minden nap! Tegnap összeállítottam egy kenyeret, de nem lett semmi sem belőle. Ma viszont sikerült egyet találnom, ami már el is készült, de kíváncsi vagyok, milyen a belseje, ehető-e. Az a gond vele, hogy tojásfehérje is jár bele, úgyhogy nem teljes az örömöm, nem tudom a tojást teljesen kiiktatni ezek szerint. Kihagyni nem mertem, mert akkor lehet hiába dolgoztam volna ismét és a hozzávalókat is elprédálom, mint tegnap. És sajnos, gluténmentes lisztkeverékeket nem tudok megengeni magunknak, egy félkiló belőlük kb. 6-7-x drágább, mint egy kiló búzaliszt.

Hát ez a helyzet, és cseppet sem könnyű. De remélem, ezen is túlleszünk. Minél hamarabb.


Nem szokásom, ennyire búskomor hangvételűnek lenni, ezért próbálom is ellensúlyozni a szöveget néhány képpel. Zenészlányok, mert hiszen a zene, a dal mindennapos nálunk, és válság, nehézségek ide vagy oda, kicsi drágáink révén a nevetés is állandó vendég hajlékunkban.