Boróka

Már régóta szeretnék írni Kisebbikemről. De valahogy mindig megrettentem a feladattól, mert tisztában vagyok vele, hogy úgysem tudok összeszedni róla minden információt. Annyi újdonsággal lep meg, nap mint nap, hogy képtelenség mindenre emlékezni.

Valami általános leírásfélével kezdeném.
Külsőre teljesen új formákat hozott a családba. Persze, valakihez hasonlít, de nem nővérkéjére. Most valahol 75 és 80 cm között van a magassága és 10 kiló körül a súlya. Teljesen normális adatok a korához képest, mégis kis dundinak néz ki. Talán pufók arcocskája miatt, mert a teste szabályos és arányos, a hurkácskák szépen lassan lekoptak.
Temperamentuma szempontjából viszont nagyonis hasonlít Krisztára, sőt, ha mondhatom, túl is szárnyalja őt. Boróka ugyanaz a tüzes, eleven, mozgékony, mindenhol ottlevő típus, akit minden érdekel, a végsőkig kíváncsi és a végsőkig harcol. Akaratát mindenáron véghez szeretné vinni, ezért nem riad vissza a heves mozdulatokkal tarkított hangos megnyilvánulásoktól sem, amit hétköznapiasan egyszerűen hisztinek nevezünk. Ilyenkor főképp a figyelemelterelés nevű akciót vetjük be, de ha olyan fontos dologról van szó, mint pl. a forró sütő megérinteni akarása vagy a vécékagylóban való pancsolás, akkor ezt megelőzi némi szidás és lélekrebeszélés is. Nekem teljesen újdonság a földhözveremmagam és a falbaveremafejem (vagy bárhová máshová) megnyilvánulások, mert eddig nem találkoztam velük. Most viszont duplán kapok belőlük, mármint az elsőt kapom duplán, hiszen Kisebbikem nyomdokaiba lépve, kissé megkésett effektusként, Nagyobbikom is szívesen űzi a sportot. Nála már nem lehet figyelmen kívül hagyni a dolgot, de nem csinálok nagy ügyet belőle, tudom, hogy ez a dackorszak velejárója, megkapja érte a maga szidását, esetleg apró büntetését és el is felejtettük.

De visszatérve Borókámra... Nem mondhatom el róla, hogy szeret egyhelyben ülni és félóráig szöszmötölni egy-egy játékkal, de szeret minden olyasmit, ami még nem éppen a korának megfelelő: babát ringatni, babakocsit tolni, rajzolni, mesét nézni. Erre az utóbbira nem vagyok büszke, sőt, mérges vagyok magamra miatta, de egyszerűen nem tudok mit tenni ellene. Krisztát nem tilthatom el állandóan a tévétől, nagyjából egyszerre alszanak, így akkor sem tévézhet, tehát marad az, hogy Boróka is látja a „babákat”. Mert ő így mondja a tévének. Megfogja a kezem, vonszol maga után, ütögeti a kanapét, hogy fel szeretne ülni, majd hevesen a távirányítós polc illetve a tévé felé mutat és mindeközben folyamatosan hajtogatja, hogy baba, baba: összetéveszthetetlen, hogy mit akar. Persze, csak 5 percig érvényes az érdeklődése, ennél jobb móka kipakolni a dvd-s fiókot vagy a földet a virágcserepekből, de mégis jó, ha ott a „biztos háttér”. Természetesen, nem megy egész nap a tévé azért, de délelőtt, amikor a házimunkával illik haladnom, szinte mindig bekapcsolom egy-két mese erejéig.

A konyhában is otthonosan mozog...
Fő attrakciója a tepsis szekrény, azt ki tudja nyitni és meg is engedem neki. Még vonzza nagyon a másik szekrény is, de azt még muszáj legumiznom, mert tör-zúz, ha nem. Az utóbbi időben sok minden látta kárát, ha elfelejtettem: a svájci bögrém, István nagy bögréje, 2 kistányér (bár az egyiket Kriszta törte el véletlenül), üvegpohár. Ennyi minden nem törött el nálunk a hat és fél év alatt összesen, mint az utóbbi 2-3 hétben!
No, de félre a rossz tulajdonságokkal, mert nem ezek vannak többségben! Ha adok neki egy tálat és egy fakanalat vagy habverőt, akkor máris főz. Kavar és kóstol, töltöget és ismét kavar, hozza kóstolóba a „főztjét”. Mintha hároméves lenne. Én pedig benne vagyok a játékban, mindig jó kávékat, teákat iszom. Mellettem jól eljátszadozik, mégha vannak is rosszabb pillanatai, amikor állandoan a lábam alatt van. Ő sokkal jobban igényel, mint annakidején Kriszta, nehezen húzhatom el a csíkot mellőle. Ő az a típus, aki szeret a közelében tudni, aki jobban érzi magát, ha engem is ott lát. Persze, nincs azért mindig a sarkamban, Krisztával közösen is jól lefoglalják néha magukat. Építőznek, és bár még a rombolós korszakában van, most már ő is kezdi összetenni a kockákat, hintáznak és mókáznak együtt. A rajzolás is sokszor csoportos tevékenység: Kriszta színez, rajzol, Boró meg a ceruzákat szórja-hordja szanaszét. De hogy maradandót is alkosson, néha belehúz egy-egy vonalat Kriszta rajzaiba is.:)

Eddig írhattam most, már hallom, hogy Kriszta Sziával üdvözli testvérkéjét. Még folytatom...