2009. március 2., hétfő
„Azért vannak a jóbarátok…”
Nemrég volt egy beszélgetésünk az angol tanfolyamon az internetes ismeretségekről. Azt hiszem, az egyedüli voltam, aki állítottam, hogy igenis, keletkezhetnek a szó legszorosabb értelmében vett barátságok virtuálisan is. Nem állítottam azt akkor sem, hogy nem lehet a dologban egy nagy adag hamisság, csalódás vagy akár hazugság, bántás, de a tapasztalataim azt mutatják, hogy egy ilyen ismeretség alapja lehet egy későbbi igazi barátságnak. Ez már bebizonyosodott nálam.
Természetesen, biztos lesznek olyanok, akikkel soha az életben nem fogok találkozni, így nem tudhatom, hogy a személyes ismeretség „barátságunk” kárára avagy hasznára lenne, de MOST azt mondhatom, hogy VANNAK virtuális barátaim. Igen, barátaim vannak, mert én alavetően optimista és az emberekről jót feltételező valaki vagyok (talán naivitás ez?) és nagyon hiszem, hogy még vannak ilyen emberek a világon. Olyan emberek, akiket rokonléleknek érzek, akivel első pillanattól talál a szó, akikkel hasonló témákról írok, hasonló dolgok foglalkoztatnak, hasonlóakat főzünk, akiktől tanulok egy újabb receptet, egy új trükköt, egy új mondókát, játékot és így ismeretlenül és észrevétlenül is ott vannak a hajlékomban, a mindennapjainkban.
Nagyon jólesik, hogy ennyien gondolnak rám barátként: Gabojsza, akivel nagyjából egyhelyről származunk, és a távolság, meg gondolom, a korkülönbség ellenére is nagyon jól megértjük egymást, akire mindig lehet számítani, ha bajban vagy (blogos ügyekben, egyelőre); Ottis, akinek főztje és blogja csodálatos, energiája pedig, úgy érzem, kifogyhatatlan; Ré, akit fiatal kora ellenére nagyon, de nagyon csodálok és felnézek rá, illetve nagyon remélem, hogy az előtte álló életben sikerül mindent a szíve szerint alakítani, Duende, aki az első olvasóim között volt és mai napig hűséges látogatója blogomnak, és akivel, azt hiszem, A funtineli boszorkányból való idézet „hozott össze”, remélem, hosszú időre, és végül, de nem utolsó sorban a Palacsintás királylány, akivel sok mindenben hasonló mindennapokat élünk két-két, páronként szinte egyidős lányainkkal: ugyanazok a gondok, gondolatok, ugyanazok az (apró) örömök töltik ki napjainkat.
Köszönöm mindannyiótoknak és biztosítlak róla, hogy az érzés kölcsönös!!! A felsorolásomban viszont nem említem meg őket, hiszen már megtettem.:) És el fogok követni egy szabálytalanságot. Nem 8 embernek, hanem kétszer nyolc embernek adom tovább: egyszerűen képtelenség kiválogatni 8 valakit a két naplóm olvasói közül. Így lesz egy listám a főzős blog által kötött ismerősökkel, barátokkal és egy a napjainkat megörökítő naplón keresztül megismert, szívemhez nőtt emberekkel. Hogy miért éppen ezeket fogom kiválasztani? Hát, mert….
"Ezek a blogok szerfelett bájosak, a blog íróknak az a céljuk, hogy barátok és barátságosak legyenek. Reményeink szerint ezen díj átadásakor több barátság keletkezik, a barátság elterjed, és több figyelmet kap a blogger. Amikor továbbadod, kérlek vedd figyelembe ezen elveket. Válassz nyolc embert."
Gasztro-s listám: a felsorolt 5 ember után jöjjön még:
- Andici, aki bár mostanában ritkábban konyházik és ír, de nagyon finomakat főz, és már akkor megragadott, amikor még nem váltottunk szót egymással;
- Kati, aki szintén két gyereke mellett szakít időt a főzésre, a finom ételekre, és mindig van egy jó szava mindkét naplómban;
- és Égigérő Paszuly, akitől olyan sokat tanulok minden téren, főleg őáltala ismerem meg saját tágabb értelemben vett otthonomat, földemet.
Babaszobás és bloggeres listám; csak neveiket írom, mert velük már régebbi a kapcsolatom és mindannyiuk tudják nagyon jól, hogy miért vagyunk barátok. :)
- Kata
- Szilvi
- Timi
- Virág
- Ágnes
- Anita
- Eszter
- Anicska
De ezenkívül mindenkit annak tekintek, akinek a naplóját rendszeresen olvasom, mégha nem is írok minden alkalommal, minden bejegyzéshez!
Ölelek mindenkit!
És elnézést is kérek mindenkitől, hogy most nem linkelek, de a http://edithreceptjei.blogspot.com/ -on már megtettem.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
7 megjegyzés:
:'( :'( Hüpp, hüpp... Akkor már ketten vagyunk, aki szerint igenis létezik! :-D Ölellek! :-)
Kedves Edith!
Igazán köszönöm a megtiszteltetést és valószínűleg pont azért érzem fontosnak és érdekesnek, hogy a te blogo(jai)dat olvassam, mert süt belőle ez az optimizmus, kedvesség, a hit az emberekben és az őszinte érdeklődés! Külön imádom az erdélyi szófordulataidat, te valahogy máshogy bánsz a magyar nyelvvel, mint mi itt, a túl fővárosias Budapesten és ezt olyan jó megtapasztalni!
Tehát igen, én is internetes barátnak tekintelek téged. Azt viszont bocsád meg, hogy most nem folytatom ezt a játékot, mert nagyon kimerülten az elmúlt napok eseményei miatt és nagyon úgy tűnik, hogy a folytatás sem lesz pihentető (majd igyekszem beszámolni a miértekről a blogomban).
Puszi,
Szilvi
Bekukkantottunk:-)))
Pusz Nektek
Köszönöm, Drága Edithem!
Szerintem is lehet őszinte barátságokat kialakítani, de én sem hittem volna, míg meg nem tapasztaltam. Olykor már többet gondolok Rátok, virtuális barátaimra, mint az igaziakra, mert nap mint nap nyomon követhetem az életeteket!
Sajnos ebben a játékban nem hiszem, hogy részt veszek, még Timitől vár rám egy szavas meg ősrégről Virágtól egy gyerekkori elmékes is, de a napokban a túlésre gyúrok és remélem a gondolatok amik keringenek, hamarabb kerülnek lejegyzésre, mint feledésbe.
Addig meg olvasgatok...
Pussz: Kata
:) Én egyetértek veled :) Nem egy embert tudok, akik így leltek párra :)
Én is naív vagyok ;)
Puszi
Köszönöm! Nagyon jól esik, hogy gondoltál rám is. :) Annak ellenére, hogy viszonylag rövid ideje "ismerjük egymást", én is a barátomnak érezlek - kis tündérkéiddel együtt. :) Kati
Sziasztok :) Most veszem észre, hogy "keresztbe" ajándékoztuk egymást, azaz a kép más, de az üzenet ugyanaz :) Köszönöm :)
Puszi!
Megjegyzés küldése