December 5-e

Boróka tegnap 11 hónapos lett és ugyancsak tegnap voltunk Anyuéknál disznót vágni. Mindkettőről írok majd külön bejegyzésben, de egyelőre a tegnapi másik eseményről, a Mikulásjárásról szeretnék beszámolni.

Krisztánál és Borókánál igazi Mikulás járt. Igaz, eleinte még nem tudtuk, hogy elérkezik-e hozzánk is személyesen, úgyhogy biztos, ami biztos alapon kitisztogattuk a csizmácskákat és szépen sorba állítottuk őket, még mielőtt elmentünk volna disznót vágni.
Aztán a nap elég rosszul alakult, mert Kriszta kisasszony egy percnyit sem aludt délre, így du. 5 után, amikor hazaindultunk, már ki volt készülve a fáradtságtól. Csak épphogy belekerült az autósülésébe és már aludt is. Itthon is még aludt egy órácskát, de felébresztettük, attól tartva, hogy ha megérkezik a Mikulás, túl ijesztő lesz számára, ha éppen akkor ébred. Jól gondoltuk. Alig tudtuk felébreszteni és semmivel sem lehetett a kedvében járni. Pedig egy kósza Mikulás a csizmácskába is eldugott egy csomagot, engesztelésképpen! Aztán lassan, nagyon lassan, kb. másfélóra alatt sikerült jókedvre deríteni és főleg kooperatívvá (pl. öltözés) tenni. Ekkor már lelkesen vártuk a Mikulást.

Egyszercsak hatalmas kopogást hallottunk, Boróka az Apukája ölében volt, Kriszta pedig szaladt ki a nagyszobából megnézni ki jött. Egyidőben érkeztünk az előszobába, én éppen időben ahhoz, hogy az ordítani elkezdő Krisztát gyorsan ölbekapjam. Mi tagadás, meglepődtünk a reakcióján, főleg azok után, hogy tavaly milyen ügyesen, nagylányosan viselkedett, de tekintetbe véve, hogy milyen fáradt volt, mégsem voltunk annyira meglepettek. A Mikulás nem sokat teketóriázott, már bontotta is ki a zsákját, a „kötelező” kérdéseket pedig későbbre hagyta. Tisztes távolból néztük végig, amint a zsák zsinórjával bajlódik, de amint kikerült belőle egy nagy zacskó mandarin, felcsillant a szeme Krisztának. Igaz, csak 1 másodpercig tartott a csillanás, utána jobbnak látta visszabújni az ölembe, hiszen ok, hogy mandarin van ott, de mégiscsak a Mikulás hozta, és éppen ott van mellette, no, és ki tudja milyen szándékai vannak vele?! Amikor a banán került elő, már odaszaladt, de szintén visszajött hozzám, merthát mi van, ha mégis. Aztán a pomelók látványa mosolyra derítette, a Kinder-csomagra rá sem hederített (mondjuk ezen nem csodálkozom, hiszen nem tudta, hogy mi az), a kifestős füzeteket viszont már érdekesnek találta. Igazából a játéktelefon vette le a lábáról, a csőröspohár már csak hab volt a tortán!
Mindez idő alatt Boróka csendben bámult, figyelt, „jegyzetelt”, nyelte az információkat, és végül arra a következtetésre jutott, hogy hiába ez a fura maskara, ez a valaki nem bántja, sőt, még kap is tőle valamit, tehát megérdemel egy szakállsimogatást.:)
Közben a zsákos bácsi még kérdezősködött ezt-azt és néhány bátortalan válasz is érkezett. Sietős volt a dolga, mivel még jópár gyerekhez el kellett jutnia, ezért aztán indult is, de előtte még egy nagyon nehéz döntésre kényszerítette Krisztát. El kellett döntenie, hogy odaadja-e a cumisüvegét a Mikulásnak. (Féltünk ettől a lépéstől, nem is biztos, hogy jó volt, eléggé drasztikusnak tűnhet, de mindenesetre, félretettük, hogyha mégiscsak szükség lesz rá, kéznél legyen.) Kriszta pedig hallhatóan válaszolt, félelem nélkül és mosolyogva adta át az üvegeket. Mert persze, hogy a Borókáé is ment! Kaptak szép, új, egyforma csőröspoharakat, és eddig nem is mutatkozott cumisüveghiány.
Végül abba is beleegyezett a kis drágám, hogy énekeljen a Mikulásnak, pacsit adott neki és a szakállát is megsimogatta.:) Miután elment pedig, olyan boldogan fedezgették fel az ajándékokat, hogy csak na! A zenélő telefon azóta is sláger, a kifestősökbe ma már színezett, a csőröspohár pedig még aludni is vele ment ma. Boróka... hát idén ő még nem sokat fogott fel a dolgokból, de jövőtől arrafelé már biztos aktív résztvevője és alakítója lesz az eseményeknek!:)

Az első pár kép a videófelvételekből lett kiragadva, ezért a minőségük kissé "másabb":



















Ma még járt egy Mikulás, aki viszont nem mutatta meg magát, csak belopta az ajándékokat a csizmácskába. Annyi baj legyen – gondolhatta Kriszta – jó, hogy ajándékot hagyott!:) Borókának egy cumisüveget hozott:p. Na nem igazit, csak egy díszt, jobban mondva „csomagolócumisüveget”, amiben egy szép body rejtőzött. A bodyn a „born is 2008” felirat állt. Mivel ő még nem jutott az édességkorba, csak enynit kapott, illetve gyümölcsöket. Kriszta pedig kapott némi Kinder-csokit, tejszeletet, gumicukorkát, emelett ismét két mondókás-mesés-játékos kifestőt és egy állatos puzzle-t.
Az ekkor készült képek még nincsenek a gépen, de majd pótolom. Bár azok is a videóból lesznek.