December 24-e II.

Mire Melinda és a fiúk hazajöttek a templomból, az „angyalkának” sikerült oda is egy fát pottyantania, sőt még ajándékokat is pakolt a fa alá.



Dávid képes volt hazáig szaladni, hogy elsőnek érkezzen meg és meglesse, hozott-e valamit az angyal?! De gonoszak voltunk és nem engedtük őt a szobába amíg nem jött meg mindenki, úgysem jött volna rá, hogy mi illeti meg őt.

Végre aztán megjöttek Anyuék is, indulhatott az ajándékosztogatás. Kriszta, amint meglátta a karácsonyfát, hatalmas örömében azt sem tudta, hogy ugrándozzon, énekeljen vagy táncoljon! Végül ez lett belőle:







Kész csatatérré változott a nappali, ruhák játék hátán, édességek ruhák hátán halmozódtak, megvolt az öröme mindenkinek. A két nagyfiú számítógépet kapott szülők, nagyszülők és keresztszülők (mi) közös ajándékaként, a lányok pedig rengeteg ruhafélét és édességet, illetve játékot. Kriszta piros gálaruhát, harisnyát és zoknit kapott Anyuéktól, illetve egy főzőkészletet, de azt csak ma kapta meg, Melindáéktól pedig kabátot és két vastag sapkát. Boróka csomagjában Anyuéktól szintén csini ruha volt és melléje egy színben passzoló blúz, a Melindáékéban pedig egy fűzérösszerakós-mackós-kutyafülefarkás:p játék, sapka-kesztyű-sál együttes, jó sok zokni és harisnyák. Mindezek mellett pedig Anyuéktól mindegyik unoka kapott édességcsomagot, plusz még hozzájött a nőszövetségtől kapott kis ajándék is. Jaj, és még a Kinder csokicukorkák, amiket a ruhák közé szórtunk, hogy legyen, amit gyűjtögetni!:)










Éppen, hogy végeztünk, máris készültünk fogadni a kántásokat: Beni és jópár osztálytársa a lelkészházaspár kíséretében kántálni jártak. Jött vagy húsz gyerek, énekeltek és versikét mondtak, majd némi sütemény és üdítő elfogyasztása, no meg egy kis beszélgetés után, továbbmentek.

Csak ezután tudtunk asztalhoz ülni, nem is kell mondanom, hogy mennyire éhes volt már mindenki. Szépen megterítettünk és jóízűen elfogyasztottuk az ételek nagyrészét. Ott volt az én hideg töltött kacsám és a majonézes-krumplis zöldségsalátám, Anyu töltött káposztát hozott, Melinda pedig a friss füstölt kolbászt és oldalast készítette el.



Desszertre már nem nagyon maradt hely, csupán némi pomelo szorított helyet még egyesek hasában. Végül egy jó kávéval nyomtattuk el az egészet, ami ránk is fért, mert mire elaludtunk, ki is ment a hatása.

Miután Anyuék elmentek, én lefektettem Borókát, de már nagyon késő volt, majdnem éjfél. Úgy elaludt, mint akit kilőttek, mégis kb. egy óra múlva, természetesen, a nagyobbak hancúrjának is köszönhetően, felébredt. Kriszta volt a fővezér, őt sem lehetett lelőni. Majdnem hajnali fél 3 volt, mire mindenki ágyba került. (No, azt mondtuk, csak egyszer van karácsony egy évben!) Melindáékkal még kicsit összepakoltunk és beszélgettünk, majd mi is nyugovóra tértünk. Talán nem csoda, hogy Melindát kivéve, aki hatkor!!! kelt és rendet csinált a házban, mosogatott, meg minden, mindegyikünk 10 körül ébredt. Csak vagy 20 perccel előztem meg én is a lányokat-úrfikat!