Az elmúlt hét...

Már régen elterveztük Anival, hogy ha lejár az érettségije, nagytakarítunk egyet. Aztán jóadag egyeztetésre volt szükség, hogy a kapálás, a szőnyegmosás, Kriszta mamázása, azaz minden jól összejöjjön.
Idecsre múlt héten mentünk, aztán hétfőre pedig beterveztük a szőnyegmosást Sárpatakon. Míg ketten Anival súroltunk, sikáltunk, szappanoztunk, öblítettünk, addig Anyu babázott, Kriszta általában a Tata árnyékává változott, István pedig - no nem újságot olvasott, hanem - az autót mosta meg kívül-belül.

Akkor este Kriszta ott is maradt Sárpatakon, másnap pedig mi hozzáláttunk a takarításhoz, Boróka aktív asszisztálásával. Persze, kedden csak a szobákra került sor, szerdán pedig - mivel főzni is kellett és Boró sem volt közreműködő - csak a konyhában tüsténkedtünk, a lakás többi részében meg még mindig van mit csinálni. Ha valaki mondaná nekem, hogy nem végez majdnem egy hét alatt, lehet nem hinném. De most már hiszem.

Csütörtökön már reggel kimentünk (ismét) Sárpatakra, mert szüreteltünk. Csak egy disznót, no. Koraeste érkeztünk haza, hoztuk a beszáradt, tiszta szőnyegeket is, de a nap azért már eltelt. Mielőtt megérkeztek volna Tündiék Édesapámmal, még annyi időm volt, hogy a gyerekek szobájában feltörültem, és leterítettem a szőnyeget, hogy ők birtokba vehessék - most már közös (erről bővebben később) - életterüket.
Tegnap? Hát alig álltam meg, mostam, teregettem, mosogattam, port töröltem, porszívóztam, felmostam, húst sütöttem, tésztát főztem, Krisztáztam, Boróztam, szoptattam, és ennyi mindennek csupán annyi eredménye volt, hogy a nappali már készen van. Illetve volt, mert mára már ismét felbolydult. És a függöny sem került még a helyére.

Ma? Reggel elmentünk bevásárolni a gyümölcsnapomhoz, a holnapi vendéglátáshoz és még Melindának is kellett ez-az, utána meg már csak annyi időm volt, hogy kivasaltam István ruháit a zenéléshez, és ő máris indult. Azóta ismét teregettem, újabb adag ruhát pakoltam be mosni, kakis pelust cseréltem, szoptattam, és a pillanatnyi "szélcsendben" (Kriszta alszik, Boró meg még játszik) leültem kávézni. De hogy közben se lustálkodjak, egy kicsit naplózok is.

És íme, egyet máris róttam a tartozásaimból!!!