Barangolás az EU-ban, avagy országos elsők

Május első hétvégéje nagy izgalmakat tartogatott számunkra, ugyanis Krisztával és két másik osztálytársával, illetve édesanyáikkal Nagyváradra utaztunk egy versenyre. Az izgalom nemcsak a verseny miatt volt, illetve amiatt, hogy vajon, sikerült-e felkészülni mindenből, hanem a vonatozás is fokozta azt. Az én lányaim (és úgy általában a mai gyerekek) elég keveset szoktak vonatozni, így az külön élmény. És a vonat mellett döntöttünk, mert mégis ez volt a legkényelmesebb módja annak, hogy 6 ember ilyen hosszú távon utazzon. Lehetett még hegy alatt abrakolni ;) :P (a rajzfilmhősöket a vonaton vettük át, és nagyon jól tettük: a mieink tudták a legtöbbet beazonosítani :) ), beszélgetni, kütyüzni, kártyázni, vagy csak egyszerűen kifelé bámulni, alagútnak örülni. A versenyt megörökítettem egy cikkben is a Népújságban is, most azt másolom ide be, mert jól összefoglalja az utazásunk egyik részét: 

"Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy kis csapat, amely – az osztály hagyományaihoz híven – a Cimborák nevet kapta. Ennek a csapatnak három tagja volt: Farkas Hegyi Boldizsár, Sütő Kriszta Viola és Székely Orsolya Izabella, akik a marosvásárhelyi Európa Gimnázium IV. D osztályos tanulói. Tanító nénijük, Szilágyi Hajnal tanárnő pedig benevezte őket egy versenyre, amelynek első és második fordulójában a szülőknek is aktívan részt kellett venni, így aztán gyermekeinknek segítve, őket irányítva együtt készítettünk plakátot Magyarországról, szórólapot Marosvásárhelyről, illetve sok egyéb apróságot.

Majd jött a nagy hír: csapatunk lett a Maros megyei első helyezett, és részt vesz májusban Nagyváradon az országos döntőn. Ám ez a hír ugyanakkor azt is jelentette, hogy gyermekeinknek több mint egy hónapig a napi leckék, tanulás mellett egy másfajta tanulást is le kell „bonyolítaniuk”, vagyis a lehető legtöbbet kell megtanulniuk az Európai Unió országairól, minden területről. Nagy teher és nagy felelősség volt ez kis vállukon, hiszen az információdömping, amivel szembesültek, felnőttek képességeit, memóriáját is próbára tette volna (bizony, a mi képességeink, memóriánk határait is már nagyon feszegette). Ám ők nagyon jól vették az akadályokat, tanultak, amennyit csak tudtak és bírtak, illetve amennyit a „kínzóosztag” ki tudott „préselni” belőlük. De semmi sem volt hiába, hiszen a végső eredményen mindez meglátszott, ugyanis hazahozták az országos első díjat, amit az elért legnagyobb pontszámnak köszönhettek, nagy-nagy örömöt szerezve ezáltal szülőknek tanítónak egyaránt, illetve jó hírnevet az osztálynak meg az iskolának is.

Gyakorlatilag el sem tudtuk képzelni, milyenszerű feladatokat kapnak majd, milyen próbákat kell kiállniuk, hogyan fog zajlani a verseny. Ám a szervezők, akik már látszik, hogy rutinosak, a legnagyobb dicséretet érdemlik mind a versenyfeladatok összeállításáért, mind pedig a vetélkedő lebonyolításáért: mindenre gondoltak, és abszolút a gyerekek szintjének megfelelő volt az összes feladatsor. Fővárost kellett totózni, komoly- és könnyűzenei részletekből, illetve egyéb jellemzőkből kellett kitalálni, melyik országra vonatkoznak, népek táncait, kutyafajtáit kellett fölismerni, megmondani, melyik rajzfilm/mesehős melyik országhoz tartozik, autójelzéseket, zászlókat, különféle nevezetes épületeket, turisztikai látványosságokat felismerni-megnevezni, és nem utolsó sorban „magyaros” dolgokat is tudniuk kellett, mint pl. azt, hogy ki írta a magyar himnusz szövegét, vagy ki szerezte a zenéjét. Mindamellett, hogy – felnőttfejjel nézve – a gyerekek hatalmas sztressznek voltak kitéve, ők könnyedén, lazán vették az akadályokat, és hála a jó, gördülékeny szervezésnek, nem érezték a nyomást, ami rájuk nehezedett, hanem egy kedves, jó hangulatú vetélkedőn vettek részt, amelyet a szervezők értékes városnézéssel is megfűszereztek.

Kedves Cimboráink pedig ügyességük-okosságuk-rátermettségük jutalmául a díj mellé egy illyefalvinyári táborozást is nyertek a Napsugár folyóirat jóvoltából. Reméljük, nagyon jól fogják ott érezni magukat, és élményekkel feltöltődve jönnek majd haza. Itt a vége, fuss el véle, csapjon meg az ostor vége!"

Eddig tart a cikk. :) 

Ezenkívül megérkezésünk estéjén Hajnalka kolléganőmet látogattuk meg, ahol másik Hajnalka (Hajni) kolléganőnkkel is találkoztunk, egy kellemes hangulatú, beszélgetős vacsora alatt. A hazataxizás kalandosra sikeredett, ugyanis a Hajnalkánál felejtett fotómasina jól megsétáltatott minket a váradi éjszakában, de sebaj, legalább négyszer láttuk a város gyönyörűen kivilágított főterét. 

Másnap este, a verseny után közösen "ünnepeltünk", beültünk egy klassz kis vendéglőbe (teljesen véletenül botlottunk bele egy magyar lokálba), ahol finom pizzákat ettünk, és jó volt a hangulat, majd a gyerekek az egyik anyukával hazataxiztak (a "haza" ebben az esetben a szálláshelyünkül szolgáló Góbé csárda volt), s míg én a másik anyukával jókat dumálva hazasétáltunk a langyos májusi estében, ők egy jó nevetős vígjátékot kezdtek el nézni. 

A vasárnap reggel nyugis volt, már nem kellett korán kelni, sietni, volt idő nyugodtan megreggelizni, összepakolni, és idejében kiérni a vonatállomásra. A hazautazás eseménytelen volt, kissé fáradtan érkeztünk meg a több, mint 6 órás út után. De az, hogy az állomáson mindenkit várt a családja, és a tanító néni meg a férje is kint volt, és a gyerekeket egy-egy gyönyörű szál sárga rózsával várták-köszöntötték, könnyekig hatotta az egész társaságot. 

Az a bizonyos nyári tábor pedig éppen holnap kezdődik. Holnap délben kis "barangolóink" ismét útra kelnek, vonatra ülnek, de ezúttal a tanító néni társaságában utaznak Sepsiszengyörgyre, és onnan A mesés szépségű Illyefalvára. 

Főváros-totó

Összedugták a fejüket, igazi csapatmunka

A Nagyboldogasszonynak szentelt római katolikus székesegyház, ami a legnagyobb, barokk stílusban épült templom Romániában.

Kriszta tanulmányozza az oltárok feliratait. Mindegyiket alaposan megfigyelte, és mindent elolvasott róluk.

A feladatok

 

Az eredmények

Eredményhirdetés

Már lehetett lazítani... 1

Már lehetett lazítani... 2

Már lehetett lazítani... 3

Már lehetett lazítani... 4

Már lehetett lazítani... 5

Már lehetett lazítani... 6

Már lehetett lazítani... 7

... és bohóckodni... :) 

A kutyust itt is megtalálta