Ki az, aki szereti, ha nyáron - ha nem is hetekig, de - napokig esik az eső, a hőmérséklet esetleg alig üti meg a 20-at, és vastag ruhákat kell előszedni? Azt hiszem, senki...
És ki az, aki NEM szereti, ha novemberben 20 fok van, és csizma meg nagykabát helyett elegendő az őszeleji öltözet? Azt hiszem, szintén senki. Csak én.
Múlt héten, azt hiszem, csütörtökön változott meg az időjárás. Addig jó volt az idő, kellemes, reggel hűvösebb, de napközben kimondottan meleg, hétágra sütött a nap. Hazafelé jövet, délben Krisztával mindig levetettük a kabátokat, vagy egy-két reggeli réteget a karunkon cipeltünk. A ruhák kinn száradtak a spárgán, és a lányok egész délután még kinn játszottak. Aztán csütörtökön morcos reggelre ébredtünk, és mire beérkeztem az óvodába, már javában esett az eső. De valahogy nem éreztem nyomasztónak, frissnek, üdének éreztem magam is, és jókedvem volt. Amikor a gyerekekkel az aznapi időjárást beszéltük meg, szabályosan örültek neki. :O De tudjátok, miért? Mert végre, az időjárásnaptárba került egy kis változatosság is: megszakítottuk a mosolygós napocskák sorát egy esőcseppes felhővel. És akkor döbbentem rá, hogy tulajdonképpen én is ugyanígy örülök neki, ettől a frissesség, ettől a jókedvem. Mert végre a normális kerékvágásba került az időjárás is, összhangban van azzal, amit a naptár mutat: november. Igencsak a vége felé már, de akkor is november. Ködnevelő november, ahogy a gyerekekkel mondjuk minden nap. És mintha csak meg lettem volna kötözve addig, felszabadultam, az energiáim is felszabadultak, és "pillanatok alatt" végeztem olyan munkákkal, amiket ritkán van kedvem elkezdeni. A csinállással már nincs baj, de olyan nehéz, amíg ráveszem magam, hogy megcsináljam... Lejártak a hatalmas határidők és a hatalmas munkák az Erdélyi konyhánál, még van idénre ez-az, de az már csak halvány árnyéka annak, ami az ősz folyamán volt. Idejében leadtam minden anyagot, sőt, határidő előtt is dolgoztam. (Én, aki mindent mindig szinte az utolsó utáni pillanatra hagyok!) És biztos vagyok benne, hogy a többivel is idejében végzek. :) Az itthoni teendőkkel is jól haladok, csak úgy, magamtól, mindenféle ütemterv nélkül, sőt, a jövő heti óvodai munkatervemet már összeállítottam, és el is küldtem a kolléganőmnek. :) Nem ismerek magamra. Valami nagyon be- vagy kikattant nálam, nem tudom... :) :) :)
Amióta a lányok "beszorultak" a házba, kicsit nagyobb a zaj délutánonként, de ügyesen feltalálják magukat. Egy ideje (kb. 2 hete) kiiktattuk a tévézést, és nem, még este sem engedem meg nekik, hogy tévézzenek. Egy-két napig zúgolódtak, és van úgy, hogy amikor belépünk a házba, rohannak megnézni: van-e adás (így mondják:D), de mivel nincs (kikapcsoltuk:P), egy-kettőre találnak más elfoglaltságot. Néha az agyamra mennek a civakodásaikkal, máskor meg hatalmas egyetértésben cinkoskodnak. Legtöbbször leülnek és rajzolnak. Rajzolnak, rajzolnak, és megint csak rajzolnak: ajándékba, csak úgy, illetve pályázatokra. Nem tudom, kire ütöttek, mert rajzkészség szinte senkinek sincs a családban, de ők nagyon szeretnek rajzolni, és mindig elámulok, hogy egy-egy szituációt milyen szépen adnak vissza rajzban: jó térlátással, kreativitással, egyedi ötletekkel. Szeretnék írni bővebben is róluk, külön-külön mindkettőről, és nagyon remélem, hoyg az elkövetkező időben kerül is egy-két csendesebb óra, hogy majd megejtsem. :)
1 megjegyzés:
Ha így pörögsz, biztosan lesz :)
Megjegyzés küldése