Nemrég olvastam egy cikket, amiben arról írtak, hogy egyetlen kempingezéssel töltött hét alatt a kísérletalanyok összhangba kerültek a természettel, alvási szokásaik (álmosodás, ébredés) igazodtak a nappalok és éjszakák váltakozásához: magyarán, ahogy esteledett, elálmosodtak és lefeküdtek, és a napfelkelte körül volt az ébredésük időpontja.
Nos, abszolút alá tudom támasztani a cikkben foglaltakat. Annyi módosítással, hogy nekem egy-két nap is a természetben bőven elegendő ahhoz, hogy kitisztuljak, kisimuljak, és a nappal együtt feküdjek vagy keljek. Az, hogy napközben kipihent vagyok, már nem is kérdés. Nem tör rám már délelőtt az álmosság, hogy el se tudjam képzelni, hogyan telik el a nap hátralevő része, nem akarok délben lefeküdni, este pedig nincs kedvem sokáig fennülni. Ahogy visszatérek a lakásunkba, és ezzel együtt természetesen, a mindennapos élethez, minden megváltozik: késői fekvés, korai kelés, kötelezettségek, határidők, mulasztások, időhiány - és nem kell tovább sorolnom.
Szóval, érzem és tudom, hogy az, amit ma az életünknek nevezünk, messze van attól, amit eredetileg szántak nekünk. Megfordítani, visszafordítani a dolgokat nem tudjuk, lehet nem is akarjuk teljesen. Annyit azonban tehetünk, hogy a lehető legtöbb időt töltjük a természetben sétálva, kerékpározva, vagy éppen munkálkodva, megcsodáljuk szépségeit, beszívjuk friss levegőjét, meghallgatjuk, mit mond minden rezzenése, egyszóval feltöltekezünk erejével, energiáival. Így mindenképpen jobban bírjuk az egyéb hétköznapokat. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése