Meglepetések néha onnan érnek, ahonnan a legkevésbé számítunk rá. Nem rossz vagy jó kategóriáról van szó, inkább a csodálkozós, elképedős fajtáról.
Néha a legegyszerűbbnek kinéző dolgok lesznek a legbonyolultabbak, vagy éppen fordítva, amit nehéznek gondolunk, bizonyul végül egyszerűnek.
Van úgy is, hogy amihez eleinte nincs kedvünk, végül a legjobb választásnak bizonyul, esetleg remekül szórakozunk közben.
Néha éppen le kell küzdenünk félelmeinket, gátlásainkat, és bíznunk kell abban, hogy meg tudjuk tenni, és úgy van jól, ahogy csináljuk, mégha arról is van szó, hogy sok ember előtt
kell mikrofonba beszélni.
Annak is eljön az ideje, amikor hosszabb távot tesz meg az ember egyedül az autóval. Csak egyszer kell átesni rajta, utána megy magától, mint a karikacsapás. Olyankor meg az a jó, hogy ha azt akarod, egyedül maradhatsz a gondolataiddal, vagy éppen társaloghatsz - akár hangosan is - magaddal.
Néha rájövünk, mennyire relatív az idő: egy kellemes nap elröpül, mintha nem is lett volna, az a néhány másodperc pedig, amíg becsörög a telefon, és a hívott fél felveszi, hogy megnyugtasson, minden a legnagyobb rendben - egy örökkévalóságnak tűnhet.
Az
pedig
, hogy ember tervez, Isten végez, annyira nyilvánvaló, hogy nem igényel semmiféle plusz kommentárt.
2 megjegyzés:
Gondolataiddal egyetértek! Semmi nincs ok nélkül, firtatni hogy mi miért van fölösleges!
Nagyon filozofikus, Edith! És a gondolatmenetedbe belefér az is, hogy minden rosszban van valami jó!!! :-)
Megjegyzés küldése