2013. április 1., hétfő

7 éves lett!

Körmölhetnék ide millióegy közhelyet az idő múlásáról meg a gyerekek növekedéséről, és arról, hogy mennyire nem hiszem el mindezeket, de úgyis az van, hogy a 7 évvel ezelőtt világra jött kis csomagocskából egy hihetetlenül tündéri, okos és szép kisasszony lett. Aki rendkívül bájos, de szörnyen makrancos is tud lenni, ha akar, akinek vág az esze, mint a borotva, mégis néha annyira tud értetlenkedni egyszerű dolgokon, vagy aki talpraesetten elvégzi feladatait, máskor azonban órákon át ábrándozik, és nem halad a teendőivel. Aki annyira nagyos, sőt néha koravénnek tűnik egy-egy kijelentése, szava miatt, de mégis annyira kislány még, sőt néha szinte kisbaba, ahogy odabújik hozzám, és belém csimpaszkodik. Tiszta ellentmondás.
Az iskolában kitűnő eredményei vannak. S bár még mindig küszködünk néha az ábrándozás-kórral, nagyon sokat fejlődött már ezen a téren is. Még csak a beszédmenés-kórt kell a normális mederben tartani!:) Imád olvasni. A Mikulásra kapott meséskönyvet már "kivégezte"; kb. 3 mese volt az, amit mi olvastunk fel neki, a többit ő maga olvasta el, és utána lerajzolta a háziolvasmányos füzetébe. Volt olyan hétvége, hogy nem is csak egy mesét rajzolt le... Azóta több mesét is olvasott különböző könyvekben. És töretlen a lelkesedése.
A matematika már nem ennyire "szívügye"; elvégzi, de látom rajta, hogy nem ez az a közeg, amiben szívesen, otthonosan mozog. (Tudja fene, nem is bánom.:P) Ellenben románból szintén kitűnően halad. Ő, aki ősszel, iskolakezdéskor alig vartyogott néhány szót, és egy-két egyszerű kifejezést románul, szinte azt mondhatom, hogy megtanult románul. Sokan szidják az itteni romántanulási módszereket, hogy ilyenek, meg olyanok, hogy nem vezetnek célra, de én azt látom, hogy igenis eredményes. Amolyan mélyvízszerű volt, mert az első leckében már megtanultak ragozni egy igét, de konkrét élethelyzeteken alapulnak a leckék, igazodnak az évszakokhoz, jeles napokhoz, és szerintem érdekesen tanulnak: írás nincs, természetesen, csak szóban tanulnak, illetve rajzolnak, színeznek. De nincs az a "lecke", amit Kriszta elfelejtett volna. Ugyanúgy emlékszik mindenre, akár év elején, akár mostanában tanulták volna. És úgy ragozza már az igéket, mintha egész életében azt csinálta volna. Be is vallotta: "Anyukám, az osztályban mindenki azt mondja, hogy utálja a románt, de nem tudom, mit kell utálni rajta, annyira érdekes, amikor megtanulsz valami újat! Alig várom, hogy lemenjünk, és tudjak én is beszélgetni, játszani a gyerekekkel!" Azt hiszem, nem kell mondanom, mennyire büszke vagyok rá ezért a kijelentéséért, hiszen ebből látszik, hogy "egészséges" az értékítélete, hogy "egészségesen" neveltük. Különben is már régóta nyilvánvaló számomra, hoyg érzéke van a nyelvekhez, mert amikor az óvodában angolt tanultak, akkor is mindent tökéletes hangsúllyal és kiejtéssel mondott, a tanárnő is dicsérte, hogy ritke az ilyen gyerek. Remélem, kamatoztatni fogja a való életben is. :)
Énekelni továbbra is szeret, de nem tud. Egyszerűen, pocsék a hallása. Ami, nem mondom, hogy abszolút ínyére van a két zenészszülőnek:P, de elfogadjuk, hogy ez van, és nem várunk tőle többet, mint amit nyújtani tud, hiszen ő annál szebben rajzol. Mi ezt nem tudunk, és máris kvittek vagyunk. :)

Egyebet is írhatnék róla, természetesen, de most hirtelen nem is tudom, mivel folytathatnám. 7 éves lett! Nagylány lett. Megünnepeltük múlt vasárnap és tegnapelőtt is. Boldog volt. Szeretjük.






4 megjegyzés:

KömiMeli írta...

Boldog születésnapot kívánunk Krisztának!
Meli és a csemeték :)

Virág írta...

Még egyszer(és még soxor) isten éltesse! ;)

Ági írta...

Sok boldogságot Krisztának! Mennyit változott, milyen szép nagylány már!
Olyan frappánsan összefoglaltad a főbb jellemzőit. Szinte láttam ahogy olvas és ahogy énekel... :-))

Ágnes

sedith írta...

Köszönöm mindenkinek! :)