Nem azt takarja a cím, amire gondoltok, vagyis a fenti szavak nem indiánok magyarra fordított nevei... :) Hanem Krisztáról és Borókáról van szó. Azt hiszem, nem kell külön leírnom, hogy melyik "becenév" kire illik rá. Múlt hétvégére Szovátán foglaltunk szobát és lubickoltunk egy egész délutánt-estét, illetve egy délelőttöt. Szép volt, jó volt, de nagyon rövid volt. Hálás vagyok azért, hogy összejött, mintegy pótolva egy kicsit a nyáron elmaradt (igazi) családi nyaralást. A lányok voltak az igazi élvezői, alig akartak kibújni a vízből.
Most is bebizonyosodott, hogy a két lányt, hiába vágták ugyanarról a tőről, mégis teljesen más fából faragták. Egyik vakmerő, a másik óvatos, de mindkettő nagyon-nagyon kitartó és törekvő.
Kriszta, aki amolyan lassú víz partot mos módra szokott vielkedni abszolút autodidakta módon megtanult úszni a víz alatt. Először a gyerekpancsolóban figyeltem fel arra, hogy a lábai mintha nem érik a földet, hanem lebeg a vízben, majd félelem nélkül tette ugyanezt a számára nyakig érő vízű medencében is. Ugyanolyan bátran beugrott a másfél méteres vízbe is, ahol István várta, de itt nagyon elbizonytalanodott, mert nem érte az alját, és inkább kijött. Furcsamód, a víz alatt teljesen elemében volt, mint egy halacska, de ahogy a feje a felszínre került, már ügyetlen-esetlen volt, mint a partra vetett hal. Mindenesetre, nem győztem csodálkozni rajta, hogy teljesen önállóan milyen ügyesen levetkőzte az ő óvatos-félős hozzáállását, és félelem nélkül, élvezettel vetette magát a vízbe. Olyan boldog volt! nem i győztem dicsérni, hogy milyen ügyes, é mennyire büszke vagyok rá.
Boróka ezzel szemben már első perctől elkezdett beugrálni a vízbe a gyerekmedence széléről, és millióegy formában és pozícióban csúszott le a csúszdán. Úszógumival vidáman lubickolt, önálló úszással azonban nem akart próbálkozni. Némileg irigyelte Krisztát a víz alá bújás miatt, és próbálta is utánozni, de miután befogta az orrát, csupán annyira "merült el" a vízben, hogy az arca benne volt, de a többi része kinn maradt. Amikor azonban be-beugrándozott a vízbe, és szambespriccelte magát vagy elmerült, nem volt gond. Szóval, furcsa egy teremtés. Mindkettő. De annál egyedibbek. :)
Azóta is azt emlegetik, mikor megyünk ismét lubickolni. Ha addig nem is, de a nyáron, remélem, összejön. :)
(Fotók, sajnos nem készültek. Gépet vittünk, de mindig elfelejtettük magunkkal vinni, bár nem is baj, mert a párás levegő megárthatott volna neki.)
1 megjegyzés:
A kitartás az egyik legjobb tulajdonság.. :) Én csak tudom ,mert nekünk kevesebb jutott. :) Az EK-t keresem az újságárusoknál! ;) Imádom a havat, de tényleg jó, hogy már tavasz jön! :)
Megjegyzés küldése