És elérkezett az utolsó hétvége. Mármint a tanfolyamé. Holnap megyünk utoljára, majd április 6-án vizsga. Addig sok-sok mindent kell csinálnunk, a portfoliónk nagyon vaskos kell, hogy legyen... Elméleti anyagok, de főleg gyakorlatiak. Fotókkal, esetleg videókkal illusztrálva-dokumentálva. Minden, amit a kurzuson csináltunk, illetve amit ott tanultunk, a csoportban, a mindennapi munkánkban alkalmazva. De ez még csak apróság. Módosítások a termünkben az Olaszországban látottak alapján, illetve egyéb változtatások, jobbítások, amiket bevezettünk.
Szóval nem fogok/fogunk unatkozni az elkövetkezőkben sem! Mintha különben azt tennénk, ugyebár!
Holnap csomó mindent (természetesen, papírt) le kell adnom, amolyan napi értékeléseket a kurzus minden napjáról. Naná, hogy a 10-ből csak vagy 3-at adtam le, a többit meg holnap kérik, de nem megy. Egyszerűen nincs semmi késztetésem, hogy hozzáfogjak. Pedig ha elkezdeném, utána már menne, de az az első lépés... az olyan nehéz. Pedig már éjfél van, és 9 óra múlva már ott kell lennem, közben pedig még aludni is kellene... Pedig... Jó volt. Sőt, nem is hittem volna, hogy ennyire érdekes lesz. Sok új dolgot tanultunk, és klasszak voltak a csoportos gyakorlatok, amiket végeztünk. Sok közülük játék volt; rengeteget színeztünk, festettünk, kreatívkodtunk. Eszem ágába sem jutott volna, hogy így is lehet tanulni! A tanárnőnk egy nagyon kedves, kellemes és felkészült óvónő a szomszéd megyéből, akinek tapasztalatából sok mindent megtudhattunk, megtanulhattunk. Szerencsénk volt vele, megértő volt, ha hiányoztunk, ha korábban el kellett mennünk, ha gondjaink voltak... Mégis...
Egyszerűen csak arra tudok gondolni, hogy végre vége lesz! Már nem kell rettegve várnom a következő hétvégét, hogy hogyan mondom meg a lányoknak: anyu már megint nem lesz itthon, de nagyon igyekszik haza. Pedig mostanra már anniyra ügyesek, türelmesek lettek. Borókával múlt pénteken beszélgettem egy kicsit, este, összebújva, és elmagyaráztam neki, hogy nem én akarok feltétlenül odamenni, csak muszáj. Mert ha nem, hatalmas fekete pontot kapok, és nem pirosat. A kicsi drágám megértette, és másnap boldogan engedett el, illetve maradt mamánál...
Nem tudom, mit csinálok a jövő hétvégén, de elképzelésem szerint az elmaradt házimunkákból pótolok, és a lányokkal, Istvánnal leszek. Semmi különösebb terv nem lesz rá, csak élvezni fogjuk azt, hogy együtt lehetünk, mindannyian. Mert ez a legfontosabb.
Néhány pillanatkép a tanfolyamról és a hangulatról: :)
 |
| Mit csinálsz papírból ... minden egyéb eszköz nélkül? Mi Kolumbusz flottáját készítettük el... |
 |
| Hógolyó-játék: Egy papírlapra mendenki felírt néhány tulajdonságot saját magáról. Két csapatra oszlottunk, a papírt gombóccá gyűrtük, majd mindenki húzott egyett a másik csapatéból. Fel kellett ismerni, hogy kinek a papírja... |
 |
| Bemutatjuk a csoportmunkánkat: hogyan, milyen módszerekkel tanítanánk meg a gyerekeknek az őszi gyümölcsöket mindaddig, amíg a konkrét megtapasztalástól eljutnak a fogalom kialakításáig, illetve a verbális kifejezésig. |
 |
| Itt amellett érvelek, hogy a beszéd egy szerzett tudás. (Bár megtárgyaltuk, hogy nem kimondottan, hiszen adva van egy velünk született készség is a beszédre... A másik csoport ezt bizonygatta...) |
 |
| Valami plakáton dolgozunk... |
 |
| Bemutatjuk az akvarellbe álmodott óvodánkat |
 |
| Egy esszét írtunk arról, hogy a hely, a környezet a harmadik nevelő az óvónő és a szülő után... |
Update:
És lejárt!!! Ilyen boldog volt a csapat:
1 megjegyzés:
Nagyon pörögsz. :) Remélem, sikerül pihenni már a köv. 7végén!
Megjegyzés küldése