"Rég volt"

Bizony, ha a konkrét időt nézzük, hát meglehetősen rég volt, amikor mellgyulladással egybekötött vesegörccsel fetrengtem, néhány nap híján pontosan négy évvel ezelőtt. Ha viszont szubjektíven nézzük a dolgokat, azt mondhatom, hogy mintha csak tegnapelőtt volt, és bizony, azt sem bánnám, ha soha több néem jelentkezne. De sajnos mégis meglátogatott. Nem szívesen látott vendég, az tény. Ma reggel még elmentem dolgozni, de csak kínlódtam, és a kolléganőm hazaküldött. A buszon majdnem rosszul lettem (értsd. szornyű hányingerem volt), és azt is csak én tudom, hogy a megállóból hogyan vánszorogtam haza. Persze, itthon sem volt, lett jobb, bebújtam az ágyba, de nem kaptam a helyem. Azért előfordult, hogy egy-egy pozícióban kevésbé nyilallt, de csak néhány percig. Állandó hányingerem volt, sajnos hánytam is, ment a hasam, állandó vizelési inger szinte eredménytelenül, plusz persze a nyilalló fájdalom, szóval, egyáltalán nem leányálom. Per pillanat kissé megszűnt, az is meglehet, hogy a kő (mert hát jól tudom, hogy van nekem ilyesmim, hiszen ez már a negyedik alkalom, hogy előállt) már leérkezett a vízhólyagba, és hamarosan "megszülöm", de a fájdalom enyhülésén kívül minden tünet jelen van még. Csak abban reménykedem, hogy nem húzódik el nagyon, hogy hamar lejár.
Már nem egyszer mondtam: inkább vállalnám egy gyerek megszülését, mintsem vesekövet szüljek.