... amit Édesanyám mondott ma este. Pedig nem akartam a blogra írni ezt, de egyszerűen nem tudok szabadulni tőle.
Egy édesanya szerdán temette el tizenkét éves beteg (fogyatékos) kislányát, miközben 18 éves fia június óta eszméletlenül feküdt a kórházban, gyér információim szerint egy szerencsétlen strandolás következtében. És ma ő is meghalt. Ma szombat van. 3 nap alatt meghalt valakinek mindkét gyereke. Egyszerű, falusi fiatalasszony az illető, de amit jelen pillanatban átélhet, mi lehet most az ő lelkében, az számomra elképzelhetetlen és felfoghatatlan.
És bizony, ezek a bajok, ez a tragédia, nem pedig az, hogy hónapok óta nem jutok el a manikűröshöz, hogy még nem tudom megvenni a konyhámba az áhított székeket, vagy netán az, hogy csak 1 napot "nyaraltunk" az idén. Semmiségek ezek, szinte röhejesek ha annak az anyának a fájdalmára gondolok. Jobb, ha nem is gondolok rá...:(
3 megjegyzés:
Aznap voltunk ott , a faluban, amikor temették a kislányt.És BA-ék lelkesen számoltak be arról, hogy a falu gyűjtött pénzt, a fiú kezelésének kifizetésére.
Tegnap nem beszéltünk velük, ma majd biztosan elmondják a szomorú hírt...
Hát...szívszorító...
Júlia, akkor ti is tudtatok róla.:( Igen, én is hallottam, hogy gyűjtöttek pénzt, de sajnos minden jóindulat és jóakarat sem segített ezúttal. :(
:(
Megjegyzés küldése