2012. május 5., szombat

Áccálári bombá, avagy Elkezdődött...

Már születésnapom kapcsán említettem, hogy egy "aprócska" lakásfelújításba fogunk bele. Végülis tényleg aprócska lesz, ha azt nézzük, hogy ezen kívül mennyi minden mást lehetne még csinálni, jobbítani, szépíteni a lakásban, mégis egy bomba robbanása utáni színtérre fog hasonlítani a lakásunk az elkövetkezendő időszakban. A konyha fog teljesen átalakulni, mégpedig úgy, hogy az eléggé nagy, de sötéten és kihasználatlanul terpeszkedő folyosóval fog kiegészülni. Azaz az eddigi folyosó a konyha része lesz. A szobákba is "behatolunk" a munkálatokkal, de csupán az ajtókig: ott megtorpanunk. Vagyis, a lakásban kicseréljük az összes ajtót is.:)
Az utóbbi hónapban rengeteget töprengtünk hogy mi hogyan lenne az ideális. István egész napokat töltött a számítógép előtt a bútorok megtervezésével, a konyha berendezésével, sok-sok órán át egyeztettünk, tárgyaltuk, hogy a felvetődött elképzelés jó-e, nem, esetleg ha mégsem, akkor hogyan lehetne másként. Hála a profi, térben ábrázoló tervezőprogramnak, szinte élőben láthattuk mindazt, amit elképzeltünk: lehetett látni az arányokat, el lehetett vonatkoztatni a jelenlegi fix dolgoktól, szóval, nagyon hasznos volt.

Az eredeti terv szerint június előtt nem "bombázhatjuk" még szét a lakást, mert ebben a hónapban nagyon sok feladat, kötelezettség vár rám az óvodában (anyák napja, délutáni megbeszélések, közmunka az oviudvaron, évzáró ünnepség megtervezése-szervezése-lebonyolítása, előtte óvodai sportnapok, és mindezek mellett még az Erdélyi konyha is, ugyebár, ami legalább ugyanakkora kötelezettség és felelősség, mint az óvoda), és nem szeretném, ha minden oldalról csak ráncigálnának. Viszont, azt mondtam: ahogy lejár az évzáró ünnepség (május utolsó hetére képzeljük - amúgy az ovi június 23-áig tart) belevághatunk, nem bánom.
Tehát István juni 1-étől jönne szabadságra, addigra viszont minden előkészületnek meg kell lennie, hogy haladni lehessen a munkálatokkal. Ennek érdekében már (elég régen) lerendeltük a szobaajtókat, megvettük az új sütőt, a főzőlapot, a gőzelszívót, az új kagylót, és tegnap hazaszállította a leszabott bútoranyagot is. Mára már korpuszonként szétválogatva áll az egész a garázsban. Jaj, és az összeszerelésükhöz szükséges szerkentyűket is már legyártatta egy ismerősével. Azt szeretné, hogy mire szabadságra jön, a bútordarabok is már össze legyenek állítva, hogy lehessen egyenesen a helyükre tenni majd. Még következik a fali- és a padlócsempe, illetve a parketta kiválasztása és megvásárlása, a bútorhoz szükséges vasalat megvétele, illetve még néhány egyéb apróság.

Mindezekhez hozzájött még az is, hogy a módosítások miatt a gáztűzhelyem más helyre fog kerülni, tehát a lakás gáztervét újra kellett csináltatni. Azonkívül, hogy két pasi külön-külön eljött hozzánk, és hogy a pénztárcánk kissé vékonyodott, én ebből nem éreztem eddig semmit. Máig. Ugyanis mára ígérték az átszerelést. Reggel 9-re. Én délelőttös voltam, és igyekeztem is haza. Nem sokkal 13 óra előtt érkeztem, és néma csend, semmi mozgás nem hallatszott a lakásunk felől. Gondoltam nem jöttek. Pedig már rég végeztek. Ahogy felértem az emeletünkre, megláttam az ajtó előtt a kis törmelékmaradványokat. Benn már csúnyább volt a helyzet, a konyha meg egyenesen visszataszító, mégis megembereltem magam, és a hátrálás helyett előrenyomultam. Szemrevételeztem a munkálatokat, és megállapítottam, hogy ez csak nagyon kicsi bomba volt. Ez csak a bemelegítő, mert csodásan néz ki a lakás ahhoz képest, hogy mi lesz még ezután benne!
A régi gáztűzhelyem most máshová került (egyelőre azt köttettük vissza, az újat nem szeretném használni még), és már főztem is rajta ... rántottát:), a fagyasztót a lányok szobájába vittük át szintén ideiglenesen, illetve más bútordarabok is a megszokottól eltérő helyen lesznek egy hónapig.

Mert az eredeti tervhez nagyon ragaszkodom: csak utolsó pillanatban szedünk szét mindent, amikor már ténylegesen elkezdjük a munkálatokat, mert félek attól, hogy a túlságosan elhúzódó akció miatt (felfordulás, rendetlenség, piszok, por, semmit sem találunk meg) sokkal stresszesebbek, sokkal türelmetlenebbek és kevésbé elnézőek lennénk, és meg szeretnék spórolni mindenféle fölösleges vitát, nézeteltérést, esetleg olyan szavaknak a kimondását, amiket nem is gondolunk komolyan, de mégis kimondjuk, megbántva a másikat. Remélem, sikerül minden rosszat elkerülni, és boldogan élvezni majd a szép új konyhánkat, lakásunkat.

Borókának mondom tegnap: nagyon sietünk, mert rengeteg dolgom van, sok mindent el kell pakolnom, mert holnaptól bombázzuk fel a lakást. Mire kis drágám ijedten megkérdezi: Jó, de puskával?

2 megjegyzés:

zafiram írta...

Hűha, jó nagy munkába kezdtek! De gondolom, a végeredmény a lényeg. Olvastam erről a tervezőprogramról? NEm tudnád elküldeni nekem az elérhetőségét e-mailben? Mi is konyha előtt állunk, de nálunk még falak sincsenek. Jó lenne egy kicsit tervezni. Jól értem, hogy a férjed építi meg a konyhát??? Nagyon ügyes! Kolozsváron az egyik barátunk ezzel foglalkozik. HA segítség kell valamiben, biztos szívesen áll a rendelkezésetekre. Sok erőt nektek mindenhez és remélem, látjuk majd az eredményt! Annak is örültem, hogy most ennyit írtál. Jó volt hallani felőletek! M

sedith írta...

Zafiram, örülök, hogy írtál!:) Sajnos a program internetes elérhetőségét nem tudom, nem is tudom, hoyg ingyenesen megatlálható-e vagy mi. Ezt István hozta a cégétől (azt hiszem, suttyomban), náluk ezzel terveznek meg minden berendezést (nem bútorok, hanem elektronikai dolgok, pl. nagyüzemi olvasztókemencék stb., de végülis bármire lehet használni.).

Ami a munkálatokat illeti, a lehető legtöbbet önerőből akarjuk kihozni. Végülis megépíteni nem kell, hiszen már létezik, csupán kitörjük a falat a konyha és a folyosó között. Ezt a részét (faltörés), illetve a csempézést meg a festést nem mi csináljuk, hanem a szomszédunk, akinek ez a foglalkozása, illetve a szobaajtókat is lerendeltük a cégnél, ahol sógorom dolgozik, de a villanyvezetékszerelést István csinálja (ez szakmájába vág), a bútort István fogja összerakni, mert ahhoz nagy tudomány nem kell, csupán egy-két jó eszköz, ami megkönnyíti a dolgunkat, és azok már megvannak, a parkettázást ketten oldjuk meg (olyat is többször csináltunk már), és nagyjából ennyi, ami nagyobb munkálat. :)

Köszönöm a felajánlott segítséget, ha szükség lesz rá, legalább tudom, kihez forduljak!:) És köszönöm a jókívánságokat. Ugyanezeket kívánom én is nektek!:)