"Óvoda másképp"

A román tanügyminisztérium tavaly felfedezte a spanyolviaszt. Azt mondta: "márpedig a gyerekeket el kell vinni kirándulni, meg kell mutatni nekik a város/környék/ország nevezetességeit, meg kell látogatni a múzeumokat, állatkerteket és mindent, ami még eszetekbe jut!" És mindezt egyetlen hétbe sűrítve. Április 2-a és 6-a között. Mindenhol, az egész országban. Óvodásoktól kezdve, a kisiskolásokon és gimnazistákon át a középiskolásokig.

Komolyan, év elején azt hittük, hogy azok ott fenn a fejükre estek. Vagy a fejükre esett valami, de nagyon magasból. Aztán, telt az idő, és úgy kellett ezt a hetet belefoglalni a tervünkbe, ahogy meghirdették: kirándulásokat, látogatásokat, kiruccanásokat kellett szervezni, illetve lehetett óvodában is maradni, de tanulni nem volt szabad. Gondolkodtunk, szülőértekezleten a szülőkkel is tanakodtunk, egyeztettünk, tárgyaltunk, és végül kikristályosodott az "óvoda másképp"-hét terve is.

Hétfőn sétáltunk. Persze, célirányosan sétáltunk, hiszen megcéloztuk a város három templomát. Mivel már eléggé nagyok a gyerekek, úgy gondoltuk kolléganőmmel, hogy egy ilyen kis kiruccanás hasznos lehet számukra. A nap végül olyan jól sikerült, hogy az elképzelt három helyett 5 történelmi felekezet templomába jutottunk el, nyertünk betekintést. Először a Bolyai-téri unitárius templomba, majd a református felekezetű Vártemplomba, ezután a Keresztelő Szent János-templomban fordultunk meg, néztünk körül, majd úgy döntöttünk, hogy az út túloldalán lévő ortodox katedrálisba is bemegyünk, végül pedig próba, szerencse alapon az óvodánkkal szemben lévő zsinagógát is megcéloztuk, és sikerrel jártunk, azaz beengedtek.:)
A "tanulmányút" végén, az óvodában készített rajzok döbbenetes élményt jelentettek számunkra: hihetetlen volt, hogy mi mindent megfigyeltek a gyerekek, mi minden megmaradt azokból, amit hallottak a különböző templomokban, mennyire pontosan vissza tudták adni a különféle felekezetek toronyjegyeit (buzogány, kereszt, dupla kereszt, hatágú csillag), és mi minden egyéb részletre felfigyeltek.
Jött egy jó mondás is.:) A katolikus templom ablakait szemlélgetve az egyik kisfiú azt mondta: Óvó néni, ezek az ablakok Jézusból vannak!:D:D:D
Ezen a napon sajnos nem készültek fényképek, mert itthon felejtettem a fotómasinámat.

Kedden sétáltunk. Nem csak úgy, céltalanul őgyelegve, hanem egy különleges helyre igyekeztünk. Az egyik állatorvos apukánk nagylelkűen felajánlotta, hogy elmehetünk hozzá a rendelőbe. Mi meg nagylelkűen elfogadtuk, bár bevallom, egyikünk sem tudta elképzelni, hogy mivel tudjuk majd ott eltölteni az időt. Hááááát, akkorát, de olyan kellemesen csalódtunk, hogy az csak na! Nekünk, felnőtteknek is élmény volt az ott eltöltött majdnem 2 óra, hát még a gyerekeknek! Kezdődött az egész egy beszélgetéssel az állatokról, lehetett kérdezni, meg lehetett tekinteni a különféle műszereket stb. Aztán megérkezett az egyik "páciens". A sok idegen személy láttán kissé nyugtalanná lett német juhász szuka végül átvonult a vizsgálóterembe, és míg az asszisztens kellőképpen előkészítette a vizsgálatra, a külső teremben még beszélgettünk. Végül, aktív (de pisszenéstelen) szemlélői lehettünk a kutya megultrahangozásának. Hát, ez nekem nagyon furcsa, de nagyon érdeks is volt. Eszembe nem jutott volna, hogy az állatokat ugyanúgy vizsgálják meg, mint az embert... Miután a kis páciens elment, Bogiapu fényképeket mutatott legújabb tevékenységéről: vadállatok gyógyításáról. Láttunk gólyákat, szarvasokat, baglyot, medvéket, mindegyiknek volt valami baja, amit az állatorvos-egyesület (Vets 4 wild - de azt hiszem, még nincs honlapjuk, eléggé újak) tagjai orvosolni próbáltak. Láttunk fotókat és filmrészleteket is, a gyerekek tátott szájjal figyelték. Aztán szemügyre vették a rendelőben egy ketrecben lévő kóbor macseket is, akire szegénykére épp egy műtét várt aznap. És végül, mintegy záróakkordként, eljövetelünk előtt mindenki szerre odajárult a mikroszkóphoz, és belenézett: rühöt láttunk.
Az óvodában készített rajzok szintén csodásak lettek.

Szerdán ... sétáltunk.:) Nem akárhová, hanem az Erdélyi Magyar Televízió stúdiójába. Szintén egyik szülőnk jóvoltából jutottunk ide, és mindenkinek (még a tévéseknek is) nagy élmény volt ottlétünk. A gyerekek nagyon élvezték. Megnéztek minden kütyüt, csodálkoztak, amikor a képernyőn saját társaikat látták, bohóckodtak a kamerák előtt, és mindenekelőtt okosakat kérdezgettek. Illetve nagyon okosakat válaszoltak még az óvodában is, az előzetes beszélgetésen. Számomra nagyon meglepő volt, hogy ennyi mindent tudnak a tévé kulisszáiról is. Akit érdekel, a velünk, rólunk készült riportot megnézheti itt: http://www.erdely.tv/magazin/metszet?musor=19003

Csütörtökön is mi mást tehettünk volna, hát ... sétáltunk. A mellettünk lévő Természettudományi Múzeumba volt időpontunk, majd elsétáltunk a Kultúrpalotába. Annak pedig bejártuk midnen zegét-zugát, legalábbis, ahová szabad volt bemenni: megnéztük a Tükörtermet, a régészeti tárlatot, a festészeti tárlatot, bementünk a nagyterembe, szóval, jól körbejártuk. Kissé hamarabb ért véget ez a nap, de legalább volt idő ... rajzolni.:)

A gyerekek munkáiból "könyvet" fogunk készíteni, csak járjon le a szünidő!:)

Pénteken ... Nem, nem sétáltunk.:D Már nagyon elfáradtunk, és mivel nagypéntek volt, meg rövid nap is, hát egy kicsit húsvétra készülődtünk: nyuszikákat készítettünk, majd részt vettünk az angoltanárnő által szervezett tojásvadászaton és tojáshordó versenyen.

Mindent összevetve: amilyen abszurd ötletnek tűnt év elején, hogy egyetlen hétbe sűrítsük az ilyenszerű tevékenységeket, épp olyan sikeres hetet tudunk magunk mögött: tartalmas, izgalmas, tele sok-sok érdekességgel, látnivalóval, információval. Bár igaz, pénteken már jólesett a megszokott tevékenységeinkhez visszatérni.