Szakellenőrzés 1.

Nálunk úgy van, hogy miután a kezdő pedagógus letanít két évet, és meg szeretne maradni a pályán, akkor véglegesítőznie kell. Ez egy amolyan megerősítése a diplomának, enélkül nem vagy ... hogy úgy mondjam ... teljes értékű pedagógus. Minden "normális" tanító, tanár, óvónő ezt két évvel a diploma megszerzése után teszi meg, majd - 4 évre rá - megszerzi a 2-es fokozati vizsgát, és újabb 4 év után az 1-es fokozat is a tarsolyában lesz. Rangbeli emelkedést, és némi fizetésbelit is jelent az ilyesmi, de sajnos, mindezt csak idővel lehet elérni. Ha netán "bevág" egy terhesség, babanevelés, mindez tolódik, mertcsak az effektív letanított évek jöhetnek számításba. Kolléganőm, aki előttem egy évvel végzett,  abszolút lineárisan haladt felfelé a ranglétrán: már mindegyik fokozatot megszerezte, millióegy továbbképzőt, tanfolyamot elvégzett, most már módszertanköri felelős, meg mentor, tehát elérte a legtöbbet, amit ezalatt az idő alatt elérhetett. Én '99-ben végeztem. Ha megmaradtam volna a pályán akkor, elméletileg ugyanott lehetnék, ahol ő, csak éppenséggel mindent egy évvel később érhettem volna el. De nem maradtam. Így nincs semmim.... De van egy szuper férjem, és két csodálatos gyerekem, ami többet ér nekem a világ összes fokozatánál, és minden rangjánál!

Mivel azonban visszatértem a tanügybe, és mivel egyelőre nincs is kilátásban, hogy másfelé vehetném az irányt, hát muszáj lépést tartanom, és muszáj az elvárásoknak megfelelnem. Így, 10 évvel azután, hogy szabályosan otthagytam a tanügyet, kezdhettem mindent elölről. Az az egy évem, amit diplomaszerzés után tanítottam elvesztődött, mert akkor tanítónőként dolgoztam, most viszont óvónői állást pályáztam és kaptam meg. Szóval, több, mint 30 évesen ott álltam teljesen kezdőként, és mindenki nagyot nézett, amikor elmondtam, mi a helyzet. :) Azóta viszont már eltelt ismét egy kis idő, és most már ott vagyok, hogy véglegesítőzhetek. A vizsgákra majd nyáron kerül sor, előtte viszont a gyakorlatban is "vizsgázni" kell, azaz egy módszertanköri felelős eljön, és végigasszisztálja kétszer egy napomat az óvodában reggeltől délig. Az elsőre csütörtökön kerül sor.

Most már rendesen be vagyok sózva a dolog miatt, és izgulok, hogy minden rendben legyen, minden jól sikerüljön. Persze, tudom, hogy senki sem harapja le a fejemet, ha valami nem úgy sikerül, ahogy elterveztem, illetve bármikor közbejöhet valamilyen egy előre nem látható gubanc, de akkor is izgulok kissé. Mert tényleg azt akarom, hogy szép és jó legyen minden, hogy a gyerekek élvezzék, amit kitaláltam arra a napra, és hogy sok-sok élménnyel, új ismerettel menjenek haza az óvodából. Mondjuk, Népszokások témában, Fonó és batyus bál altémával - gondolom - csakis jót tudna kihozni belőle bárki, de én a legjobbat akarom. Fogunk játszani (zoknikat társítunk), játszani (gyöngyöt fűzünk megadott szempontok szerint) és játszani (fogócskát játszunk úgy, hogy közben észrevétlenül a 6-os számjegy bontását gyakoroljuk - szalagfogó), fogunk dolgozni (szemes babot és kukoricát bontunk-fejtünk), majd mesélek egy kicsit nekik (Mátyás király és a cinkotai kántor), énekelünk egy jót (sok-sok farsangi dalt, népdalt és csúfolódó éneket), és ismét játszunk majd (méricskélünk arasszal, lábbal, iccével). Nagyon beleéltem már magam, alig várom a csütörtöki napot.

Bárcsak papíron is már meglenne minden! - emiatt már nem várom annyira a csütörtököt!:P:P:P

Kukoricafosztás

Farsang 2012

Nos, lejárt az a bizonyos farsang, amelyből minket, szülőket kizártak.:P Most utólag azt mondom, hogy talán csak nekünk volt ez akkora "trauma", mert a gyerekek biztos, hogy jól érezték magukat. De jól érezték volna magukat akkor is, ha ott vagyunk. És mi is jól éreztük volna. Szóval, lejárt, megvolt, nekik jó volt. És végülis ez a lényeg, hogy a gyerekeknek legyen élmény, nekik legyen feledhetetlen.

Az idei jelmezeink is az egyszerűség jegyében készültek. Boróka első perctől Katica szeretett volna lenni, és ő, aki általában naponta változtatja a hozzáállását dolgokhoz, ő volt az, akinek eszébe sem jutott váltani. Kriszta először határozottan és huzamosan krokodil szeretett volna lenni, és akkor én elhatároztam: egy életem egy halálom, bizony, feladom elveimet, és idén kölcsönzünk egy jelmezt. Amikor viszont kiderült, hogy nem egy délutáni, félórás farsangi buli lesz, hanem egésznapos, határozottan lebeszéltem a krokijelmezről. (Egy vastag kezeslábasban kényelmetlen lett volna játszani.)  Akkor még azt sem sejthettem, hogy aznap csak 2 órát lesz az oviban a belázasodása miatt... Utána próbálkozni kezdett a különféle tündérek-hercegnők-királylányok ruhájával, de igazából még ő is nevetett magán, ahogy felvetette a "témákat". Hogy, hogy nem, egyszercsak eszembe jutott az az indiánblúz, amit édesanyám még évekkel ezelőtt turkált valahol, és eltettem egy majdani farsangra. Ahogy meglátta, Kriszta egyből beleszeretett, és már hallani sem akart más jelmezről, mint az indiánlányéról.

A lehető legegyszerűbbre terveztem őket.
A Borókáé készült el hamarabb. Kriszta is volt egyszer katicabogár, és akkor ötletesebben oldottam meg a bogár hátát, most viszont szintén azt néztem, hogy kényelmes legyen a viselése egész délelőtt. Eleinte még valami párnácskát terveztem összeeszkabálni, és arra ragasztani a pöttyöket, de aztán még egyszerűbben megoldottam: egyszerű piros pólóra ragasztottuk fel öntapadós fekete papírból. Persze, hogy nyolc pöttyöt ragasztottunk végül, mert Boró is kivágott egyet, és muszáj volt felrakni.
A csápokat sem úgy oldottam meg ezúttal, mint anno Krisztánál, hanem "elloptam" Zafiram ötletét (nem linkelem, mert zárt a blog). Hajpántot bevontam fekete szigetelőszalaggal, rátekertem egy-egy fekete zseníliaszálat, majd mindkettő végére egy-egy feketére festett hungarocellgolyót tűztem. Hogy azonban valami fel is dobja a jelmezt, kitaláltam, hogy a katicabogár egy virágos réten lesz, ehhez pedig a fekete nadrágra dekorgumiból fűszálakat vágtam ki, normál papírragasztóval felragasztottam, majd öntapadós (szintén dekorgumiból készült) színes virágokat és bogarakat (katicabogarak, lepkék) ragasztottunk rá. A lányok hatalmas lendülettel vettek részt a munkában, és nagyon tetszett mindkettejüknek a végeredmény. :)

Kriszta jelmeze nem igényelt ekkora munkát, mert a blúz már adott volt, alsó részként pedig találtam egy színben hozzáillő nadrágot. Csupán hajat, azaz parókát kellett készítenem, ami viszont nem volt túl nagy ügy: egy felfordított szék lábaira kétféle barna fonalat tekertem fel, majd egy helyen elvágtam. A fekete szigetelőszalagból letekertem egy kb. 25 cm-es darabot (de nem vágtam le), majd az elvágott fonalköteget ráhelyeztem a szalagra úgy, hogy az kb. a közepénél fusson. A cérnákat pedig jól szétterítettem rajta. A szigetelőszalagot ezután ráhajtottam a cérnákra, hogy azok felülről is le legyenek fogva. Ezután a parókát ráhelyeztem Kriszta fejére, és kétoldalt vastag copfba fontam. Piros szalgot kötöttem a homlokára: hozzátartozik a jelmezhez, és egyben a hajat is a fejhez rögzíti. Azután már csak néhány festékcsík kellett az arcra, hogy a jelmez teljes legyen.

Íme a fotók. Az utolsó minden pézt megér...:D:D:D

Jól megaszonta!

Boróka

1. Hallom a dudogásodat! (Akkor mondta Boró, amikor egyszer odatettem a számat a pucér pocijára, és nagyot fújtam rá.:))

2. Kedves anyám! Szeretettel azt mondom, hooooogy ..... nem szeretlek!

3. - Anyukám, mi az a nyavalya? Az egy csúnya szó?
- Hát, igen, de igazából betegséget jelent.
Elgondolkodik kissé:
- Akkor Kriszta nyavalyás!
:DDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDD

4. Anyuka: - A puszinak milyen az illata?
Boróka: - Nyálas.

Kriszta

1. Sajnálatos eset történt az óvodában. Az egyik fiúcska rohangálás közben (bár azért véletlenül) úgy fellökte Krisztát, hogy a két elülső felső foga (amelyek csak icipicit mozogtak) majdnem kitört. Folyt a vér, és nagyon mozogtak. Nem engedte, hogy hozzányúljunk, de enni sem tudott velük. Másnap elvittem a fogorvoshoz és kihúzta neki mindkettőt. Seperc alatt megszabadult a fájdalomtól. Este Kriszta így összegezte a dolgokat:
- Anyukám, szerintem Márk tönkre akarja tenni az életemet!
:DDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDD

2. - Anyúúúúúú, nem merek bukfencezni, mert félek, hogy megsértődik a fejem!:DDDDDDDD

(Ehhez csak annyit fűznék hozzá, hogy én mertem. Méghozzá hátrafelé bukfencezni. És a nyakam úgy megsértődött, hogy azóta is kérlelnem kell, ha fordulni akarok.:P:()

Elhiszitek?

Mert én alig hiszem el. Hogy 15 évvel ezelőtt ezen a napon "jöttem össze" Istvánnal. Közhely, de tényleg olyan, és úgy emlékszem mindenre, mintha tegnap lett volna....

Azóta sok minden megváltozott: gyarapodtunk egy "papírral", lecseréltük a Trabantot:D, felszedtünk néhány kilót:P, illetve két csodálatos kislány szuszog a mellettünk lévő szobában, egy valami azonban nem változott azóta sem. A szeretetünk. És, remélem, ... minket kitart!:D:D:D

*********************

Ugyancsak ma, Édesapám is vénült egy évet. 56-ban született, ma pedig 56 éves lett. Tegnap ünnepeltük a Fehér ló étteremben. Isten éltessen, Édesapám, sokáig!!!:)

Ide is beszivárgott...

Amikor itt-ott olvastam a blogokon, hogy a farsangot szülők nélkül szervezik, csak hüledeztem, és elképzelhetetlennek tartottam, hogy ilyesmit bármikor is elfogadnék. Tavaly azért megértettem, amikor Boróék csoportjában - arra hivatkozva, hogy kicsik, és sokan hiányoznak - csak "szűkkörű" farsangot szerveztek, idén viszont nem tudom megérteni, hogy Krisztáéknál IS (tehát Boróéknál is) így lesz. Főleg azok után, hogy szülőértekezleten még hagyományos, szülős farsangról volt szó.
Komolyan mondom, egész este sírok miatta (mondjuk, nemcsak emiatt, valahogy annyi minden összejött ma estére, de ez indította a lavinát).

Soha rosszat nem mondhattam az óvó nénikről, most mégis beigazolódni látszik az az ősz óta bennem motoszkáló kósza gyanú, hogy az óvoda tavalyi és tavalyelőtti színvonala hatalmasat csökkent idénre. És ez a döntésük az óvónőknek feltette a pontot az i-re. Mert, persze, én is jobban örülnék annak, ha csak magunk között lennénk a farsangon, és nem kellene kiállni a szülők elé, netán bizonyítani nekik. Mert igenis kellenek az olyan alkalmak, amikor a szülők bepillanthatnak az óvodai életbe, mégha nem is a valódi hétköznapokat látják.

Tudom, hogy most a "fájdalom" és a tehetetlenség beszél belőlem, de ha nem sajnálnám a lányokat, hogy megfosszam őket a beöltözés örömétől, bizony, nem is mennének aznap óvodába. Mondjuk, ősszel még azt is meggondolom, hogy Boróka maradjon-e egyáltalán itt. (Természetesen, ezt nem a farsang zártkörűsítése mondatja velem, hanem vannak más olyan dolgok, amelyeket idén nem szerettem. Majd meglátjuk, mi lesz...)